Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

az ágostai hitvallásról és annak Apológiájáról Plitt (1867 és 1873) s magyarázatot Zöckler ós Vilmar (1870) s legújabban Kolde (1890). Magyarra fordította és magyarázó jegyzetekkel kisérte Lövey Balázs győri lelkész (1672), Agonás Samu rozsnyói lelkész (1838) és Paulik János nyíregyházi lelkész (1896). Népies magyarázatát kiadta Köstlin (1891) a „Verein fiir Reformationsgeschichte" vállalatában. Az Apologia magyarázatos fordítását Mayer Endre theol. tanár tollából a Luther-Társaság adta ki. (1890.) Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. KÖNYVISMERTETÉS. Dr. Szelényi Ödön. A filozófia alapfogalmai. Budapest (Stampfel. 1907. (A tudományos zsebkönyvtár 195. száma.) 80 lap. Ára 60 fillér; Derék dolog, hogy a zsebkönyvtár a filozófiai tudományok művelésére is gondol. Somló Ethikája, Seródi Filozófiatörténete, Schmidt M. Lélektana és Logikája, Bartha Aesthetikája s Weszely Pedagógiája jóravaló kísérletek. Méltó társuk Szelényi késmárki ev. főgimn. tanár tájékoztatója, kinek ilyen mélyebb kérdésekben való jártassága Faust- és Madács-tanulmánya után közönségünk előtt nem ismeretlen. Művéről maga mondja, hogy „be akar vezetni a filozófiai gondolkodásba, meg akar ismertetni a filozófia legfőbb problémáival, hogy egyrészt kedvet gerjesszen az egyes filozófiai szakok behatóbb tanulmányozására és másrészt némi tájékozást nyújtson korunk uralkodó eszméi és törekvései között, — főleg ideális irányban, a mi korunknak erős anyagi, pozitiv, sőt czinizmusra hajló gondolkozásmódjával szembena

. A filozófiát találóan „egyetemes tudománynak . . ., a legmagasabb, legáltalánosabb fogalmakkal dolgozó, azokat összefűző disciplinának" definiálja, a melyet „az egyes szaktudományokkal szemben a teljes szabadság jellemzi". Mint „általános világ- és életnézlet" elméleti és gyakortati problémákat fejteget, az ész követeléseit s a kedély szükségleteit kielégíti s itt Windelband nyomán helyesen csoportosítja az elmélet és a gyakorlat sémája alá az egyes filozófiai tudományokat. Majd a filozófiai álláspontok és alappi obiémák találó ismertetése után az egyes filozófiai disciplinák jellemzésére tér át s itt mindjárt kezdi a metafizikával. Itt Krausz Jakab filozófiai bevezetéstanával egyezőleg helyesen mondja, hogy „a metafizika megszűnt, mint oly tudomány, mely a tapasztalaton túli dolgok ismeretét közvetíti, vagy a valóságot apriori (a tapasztalattól független) fogalomrendszerből konstruálja, de mint oly kísérlet, mely felelni akar az emberiség utolsó nagy kérdéseire, nem fog megszűnni soha". Csak megemlítem, hogy a 19. 1. a „teologizmus" teleologizmussal helyesbítendő. A metafizikát a természetfilozófia és az ismeretelmélet beható ismertetése követi, a melynek fejtegetései hasonlóan találók és meggyőzők. A 30. lapon azonban a skepticizmussal szemben a „pozitivizmus" dogmatizmussal helyesbítendő. Nagyon szépen tárgyalja a lélektant, logikát, ethikát, szocziologiát, jogbölcseletet, eszthétikát, történetfilozófiát és vallásbölcseletet is, utóbbit egészen helyesen „a vallási eszmék filozófiai szellemben való tárgyalásának" mondja, de a vallástörténettel szemben nem eléggé világosan különíti el. A filozófia egyes részeinek és legfőbb problémáinak ismertetése után „Összefoglalás. Visszapillantás" cz. szakaszában találóan mondja, hogy „a filozófia fontos hivatása az összes különleges tanulmányok összefoglalása s ezzel egy egységes világnózlet önálló megalkotása". Szerzőnek ideális gondolkozásmódját s mély vallásos kedélyét találóan jellemzi a következő végső összefoglalás: „A metafizika terén a materializmussal szemben a spiritualizmust, ismerettani tekintetben a skepticzizmussal szemben a kriticzizmust, az ethika és szocziologia terén pedig az egoizmussal szemben az altruizmust, a pesszimizmussal szemben az optimizmust stb. fogadva el vezérelvül, oly szellemi fegyvereket nyertünk és egyúttal oly ideálokat, melyek tevékenységünkben irányíthatnak és e tudományos fegyverzetünket mintegy megszenteli egy erkölcsi világrendben való hit; az a hit, hogy nem küzdünk hiába, hanem hogy mindegyikünk a maga munkája és törekvése által egy porszemmel legalább hozzájárul az egyetemes czél megvalósulásához, mely az emberiségnek és az egész világrendszernek ki van tűzve. Az egyes ember élete csak ily világításban nyer értelmet, mert a komoly tudomány, távol minden magában bízó önteltségtől és eget verdeső elbizakodottságtól arra a végkövetkeztetésre jutna, hogy a világ megismerhetetlen, a tudomány czélja elérhetetlen, minden küzdés hiábavaló, az ember csak por és hamu, ha föl nem emelné a hit, hogy van egy mindeneket teremtő ós kormányzó lény, ki a végtelen időben ós térben (?) egyedül uralkodik ós korlátlanul igazgat, kiről ég és föld beszél s kire minden tudománynak el kell jutnia, ha a kétségbeesés karjaiba nem akar hullani." Egy theologus sem beszélhet szebben a vallás és a tudomány egymáshoz való viszonyáról. Az Isten az írásban, a történelemben, a természetben s közvetlen tapasztalatunkban végső czélja minden tudományos kutatásnak. Derék dolog, hogy egy középiskolai tanár oly mélyen jár a maga fejtegetéseivel. Nagy erőssége szerző művének az is, hogy az egyes filozófiai disciplinák ismertetésénél csaknem teljesen felsorolja az i. v. magyar irodalmat, Kár, hogy Krausz J. bevezetéstanát már fel nem használhatta s talán csak elnézésnek minősítendő, hogy Windelband nagy művét a filozófiáról a XX. század elején nem említi. Annak felhasználásával csak tárgyi teljességben nyert volna a műve. Világosság és átlátszóság tekintetében is megállja a helyét. A nehézkes és szövevényes fejtegetéseknek sehol semmi nyoma. Theologusaink és tanárjelöltjeink is sikerrel használhatják. Kár, hogy a Stampfel-féle zsebkönyvtár a theol. tudományágak ismertetésére nem fordítja figyelmét. Sz. M.