Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-16 / 24. szám

csak. Mert hiszen az föl sem tehető, hogy benne csak egy is oly, egyházát s hazáját szerető tagja egyházunknak, ki elvonni akarna bennünket egy olyan szervtől, hol nemes hivatásunknak élhetve, legjobban megerősíthet bennünket küzdeni, nem a kenyérért, mely elvész, hanem a kenyérért, mely megmarad az örök életre. Hiszen mikor mi lelkészek, a mi puritán reformált egyházunk elvei szerint, Istennek lélekben és igazságban való imádását s az önzetlen felebaráti szeretet s ez által magyar reformált egyházunk építését keressük és munkáljuk a közös buzgóság megteremtése által is : lehetetlenség, hogy ebből világi hitfeleinkre csak legkisebb sérelem is származzék. A hol bennünket ilyen szent czélok mozgatnak,, a hol mi istentiszteletre gyűlünk egybe, ott hivatásunknál fogva nekünk kell a szószéken megállani, ott csak nekünk lehet döntő szavunk. De mi beharangoztatunk s a kik velünk együtt imádni akarják az Atyát, jöjjenek el, nyújtsanak nekünk segítő kezet, a különösen reánk bízott szent munka mindinkább sikeresebb vezetésében. Ha már sem egyik, sem másik ok meg nem állhat, mely idáig a lelkészi kongresszus eszméjének megtestesülését gátolta : az a legfőbb kérdés, miként volna megvalósítható minél előbb czélja szerint a közmegelégedésre ? Felfogásom szerint : 1. Mint szabad társadalmi vállalkozásnak méltányolni kell a már mult év novemberében Budapesten megtartott előkészítő értekezlet munkálkodását, már csak a minél előbb való sikerülhetés szempontjából is, s az akkor megválasztott elnök által még ez évben összehívandó kongresszuson meg kell alkotni múlhatatlanul alapszabályainkat, mely szerint minden magyarországi ref. lelkész ennek szavazattal bíró tagja legyen; az egyház többi tagjai pedig pártoló tagok lehetnének. 2. A kongresszus czélját, egyházunk egyetemes érdekét szolgáló napilapot kellene szerkeszteni, mely minden lelkésznek hivatalból megküldetnék s ez által összekötő kapocs lenne közöttünk, melyben közérdekű hirdetéseink is megjelenhetnének. 3. Csekély tagsági díjon kívül (10 kor.) a domesztikának kellene évi 10 ezer koronával hozzájárulni egyházunk ez egyetemes czélja megvalósításához.* A többi részletkérdés megvitatása s megállapítása az összehívandó kongresszuson történhetnék. Csak ezekben a főbb dolgokban értsünk egyet, a szervezetnek áldott lelke majd megtanít, bár különböző nyelveken szóljunk is, mértanit, hogy megértsük egymást s megépítsük a j£

Jf máit lelkészi kongresszusban anyaszentegyházunk egyik erős várát, melyre örömmel és büszkeséggel fognak tekinteni még azok is, kik most kételkedve, csüggetegen, féltékenykedve vagy rosszhiszeműleg tekintenek annak megszülendő bölcsője felé s mely nekünk * No, ezt alig remélhetjük ! Szerk. reformált lelkészeknek hivatásunkhoz ^iért társadalmi súlyunkat nemcsak az egyházban, dt édes magyar hazánk életében is legtündöklőbben lenne hivatva dokumentálni. Én ajánlom, hogy egy szívvel-lélekkel csoportosuljunk a kibontott zászló alá, mi reform, lelkészek. Az a kisded bátor csapat, mely a mult év novemberében országunk szívében összegyűlt, a lélek által indítva, mint előőrs, kémszemlét teljesített csak ; most már kart-karba fogva, a szeretet, testvéries együttérzés indulatától ösztönöztetve indulni kell az egész tábornak. A csonkabonkákat, testben-lélekben megtörteket kivéve, nem maradhat el egyetlen reformált lelkész sem szégyenérzet s lelkiismereti önvád nélkül. Mutassuk meg a világ előtt, hogy a hitére méltán büszke kálvinista egyháznak hívatott papjai s gályarabságot szenvedett elődeinknek méltó utódai vagyunk. Mely úgy is legyen. Kocsis József, ref. lelkész. RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) Az uszódi gyülekezetnek régi óhajtása volt, hogy a lelkészi állást betölthesse, de e törekvésében Csáki Imre kalocsai érsek és utódai által következetesen gátoltatott. Az egészben református község területileg a kalocsai érseki dominiumhoz tartozott, spirituális jurisdictio tekintetében pedig a benedeki plebánus alá rendeltetett. Megunva a r. katholikus plebánus gyámkodását és febuzdulva a szomszédos foktői egyház példáján, az uszódiak az érsek távollétében a vicariushoz (homo levis) fordultak és bőséges ajándékok után kérték, hogy legalább a szomszédos Prédikátornak engedtessék Úszódra szabad bemenetel a sacramentalis teendők elvégzésére. A vicarius nem ellenkezett. A látszólagos engedékenységen felbuzdulva, elhatározták az uszódiak, hogy a mint az érsek megérkezik, tőle is kérni fogják a vicarius által adott engedmény megerősítését. Az érsek csakhamar megérkezett és az uszódiak azonnal tisztelegtek nála alázatos kérésükkel. De reménységükben szomorúan csalatkoztak. A vicarius keményen megdorgáltatott, az uszódi gyülekezetnek pedig ezután is nélkülöznie kellett a lelkipásztori helyi gondozást, íme a kérvény és az érsek sajátkezű indorsatioja: Nagy méltóságú Gróf, Kegyelmes Érsek, Istentül rendeltetett, kegyes Patronusunk ! Meg esmérvén Excellentiadat, nem tsak Uraságul, hanem Tutorul, ezen Dominiumban lenni és élni; minekokáért kegyes Atyai palástya alá, kívántunk mindeddiglen