Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

egyház vagy iskola czéljaira megadóztatnak. Ha egy rövid és egyszerű törvény kimondaná, hogy azok a törvénymagyarázatok, a melyek mindenféle doktrínák segélyével az 1791. évi 26. törv.czikket értelméből kiforgatni iparkodnak, helytelenek, és hogy a protestánsok soha semmiféle ürügy — telki teher, szokás stb. — ürügye alatt más egyház czéljaira meg nem adóztathatók, akkor megszűnnének azok a vexatiók, a melyek a vallási békét csak zavarják és a melyeknek megszüntetése a katholikus egyházat nem hogy sértené, de erkölcsi szempontból annak csak előnyére lehet. Azt az ellenvetést is hallottuk, hogy előbb gondoskodni kell az ekkép beálló jövedelem-fogyatkozás pótlásáról és csak miután a katholikus lelkészek kongruája rendeztetett, lehet szó ezen viszonyok — párbér, kegyurasági terhek stb. — rendezéséről. Ennek az ellenvetésnek azonban nincsen semmi törvényes alapja; mert az 1791. évi 26. t.-cz. egész határozottan kimondja, hogy a kárpótlást az ország nem vállalja. Ha az ország, daczára ezen törvénynek, kárpótlást adni akar, ezt teheti; de ezen szándék nem állhat útjában annak, hogy a meghozott törvény végrehaj tassék. A protestánsoknak a párbér stb. alóli felmentése különben már a szóban forgó szolgáltatások szórványossága és csekélysége folytán oly minimális mértékben érinti a katholikus egyház anyagi érdekeit, hogy ezért bizony kár a más felekezetüeket elkeseríteni. És végre is legyünk igazságosak. Ha a katholikus lelkész, annak folytán, hogy egyik vagy másik híve tönkre ment, ingatlana protestáns kézbe jut, egy pár forintot jövedelméből veszít, rosszabb helyzetben van-e ő, mint az a protestáns lelkész, a kinek hívei százával Amerikába kivándorolnak és ingatlanaikat megveszik idegen vallásúak? Mit mondanának hozzá a katholikusok, a kiket, ha ilyen elköltöző protestánsok ingatlanait megvásárolták, a protestáns lelkész egyházi adókövetelésekkel zaklatna ? Az ilyen állapotokat, mind hiába, jogállamban tűrni és ezen kérdés rendezése elől kitérni nem lehet. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nagyméltóságú minisztérium erre vonatkozólag tiszteletteljesen előterjesztett nézetünket osztja; de arról is meg vagyunk győződve, hogy ezen kérdések haladéktalan és tapintatos rendezése által nem hogy a vallási békét zavarni, hanem azt helyreállítani és biztosítani fogja. Ezen meggyőződésünkből kiindulva, mély tisztelettel esedezünk Nagyméltóságodhoz: méltóztassék az 1848. XX. t.-cz. 2. §. tárgyában előterjesztett sérelmeink tárgyában is az intézkedéseket, esetleg a bizottságunkkal való további tárgyalás alapján, mielőbb megtenni." * * * Szeretjük remélni, hogy ennek az újabb feliratnak meglesz a kivánt eredménye, s hogy a kultuszminiszter, a ki a törvény anyagi végrehajtása tekintetében az elhatározó kezdeményező lépést megtette, meg fogja tenni a szükséges lépéseket az iránt is, hogy elvégre az egyenlőséggel és viszonossággal ellenkező sérelmek is orvosoltassanak. Nem kell ehhez semmi más, mint a törvényeknek félremagyarázás nélkül való végrehajtása. Ennyit pedig joggal elvárhatunk! Országos Református Lelkészi Egyesület. I. Mint tudjuk, a Budapesten, mult évi november hó 22-én összegyűlt mintegy 50 református lelkész értekezlete a „Magyar Református Lelkészek Országos Egyesülete" (ezt tartanám a leghelyesebb czímnek) megalakítását tűzte ki magának feladatul s ennek megvalósítására egy, az öt kerület lelkészeiből álló előkészítő-bizottságot választott. E bizottság hivatása elkészíteni, megvitatni s határozatra kész formában az alakuló gyűlés elé terjeszteni az alapszabályokat, mire nézve a bizottság zsinórmértékül tartandó utasítást is nyert, nevezetesen az egyesület czélját így határozta meg : a) Az egyesület czélja a lelkészeknek egy szerves testületté való egyesítése által az egyháznak valláserkölcsi és anyagi felvirágzását munkálni, az egyháztársadalmi munka felkarolásával; b) a lelkészek különös érdekeik védelmezése, s ezzel kapcsolatban az 1848. XX. t.-cz. alkalmas módon való végrehajtására törekedni; c) az egyesület czeljainak munkálásában az egyházi hatóságok támogatását tartja szem előtt s azokkal karöltve halad. (Az értekezlet beszúrandónak tartotta e szavakat: „az értekezlet munkájában az egyházi hatóságoktól függetlenül jár el".) E szerint e pont átalakítva így lenne: „c) az egyesület czéljainak munkálásában az egyházi hatóságoktól ugyan függetlenül jár el, mindamellett az egyházi hatóságok támogatását tartja szem előtt s azokkal karöltve halad" ; d) a lelkészegylet évenként összejövetelt, kongreszszust tart, s karöltve, fontosabb esetekben együtt halad a többi (kimaradt: prot. testvérfelekezetek) lelkészegyesületekkel. így megállapíttatván a czél, a gyűlés megválasztotta a 12 tagú bizottságot, a következő kötött utasítással: a) tisztviselőit saját kebeléből maga válassza; b) a kongresszust a bizottság elnöke hívja egybe; c) az egyesület tagja lehet minden lelkészjellegű egyén; d) a legközelebbi kongresszus Budapestre hivandó egybe.