Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-09 / 23. szám

Fő tiszteletű Egyházkerület! Mély hálával fogadom a főt. egyházkerület mélyen tisztelt közönségének azon nagyra becsült figyelmét és jóságát, melylyel engem életem alkonyán s ennek kimagasló két pontján: 65 éves lelkészségem és 40 éves püspökségem alkalmával szíves jókívánságukkal üdvözölni méltóztattak, Azt hiszem, hogy erre adandó válaszom és köszönetem akkor lesz teljes és az ünnepélyes alkalomhoz méltó, ha először is azon isteni fővalósághoz sóhajtok fel hálás szívvel, ki életünk sorsát, folyását bölcsen és szeretettel vezérli s ki engemet is gyermekkoromtól kezdve hosszú életpályámon atyai szeretettel, jósággal vezérelt mind e mai napig s juttatott el azon korra, mely jóval túlhaladja az emberi életnek, vallásos hitünk szent könyvében 60—70, legföljebb 80 évre kimért életidejét, úgy vezetvén éltem gyönge hajóját, hogy kemény szirtekbe soha nem ütközött, hanem haladt az a nyugalom, a béke csendes folyamán, mutogatván időnként nekem az utakat, az ösvényeket a legbiztosabb iránytű, a vallásos hit s bizodalom által, mely ösvények íme elvezettek engem a csendes vénség kikötőjébe. Atyám, Istenem! A legmélyebb hálával áldozom neked ezen végtelen jóságodért, hogy engem e kikötőbe kegyelmesen eljuttattál. Fogadd, óh fogadd ezért gyermeki hálám halvány vonásait. Bár érzem, „hogyha a nap fényébe mártanám is ecsetem, jóságodat, Atyám, méltókép nem festhetem!" Azután kegyelettel emlékszik Gagybátorról, nagy nevű elődeiről, miskolczi egyházáról. Végül ihletett ajakkal áldotta meg a főpap az egész gyülekezetet. Beszédét e megható szavakkal fejezte be : „A lealkonyodott napnak is van még melege és jótékony hatása a természetre. Az öreg ember is hasznára lehet a társaságnak. Ez alkonyati korban is ajánlom magamat a főt. egyházkerület atyai kedvezéseibe. És most hálám ünnepélyes kifejezése után leborulok még egyszer előtted mennyei jó Atyám." A midőn az ősz püspök e szavakat mondotta, felállt az egész gyülekezet és állva hallgatta meg szívből fakadó fohászát. „Szívből fohászkodom hozzád, — mondá a püspök — hogy világolj földi életem ösvényén továbbra is, benned vetett bizalmam és hitem égi szövétnekével, hogy ennek világánál futhassam meg annak még hátralevő részét, hogy bármikor jövendesz is el lelkem megkérésére, nyugodtan ajánlhassam áldott kezeidbe lelkemet. De légy vezére és oltalma evangeliomi anyaszentegyházadnak is, melynek szolgálatában engedted eltöltenem életem napjainak nagy részét. Légy ennek is világossága, vezére, oltalmazója! Áldd meg jó Atyánk e gyülekezetet, mely ma e szent hajlékban dicsőítésedre összegyűlt s agg lelkipásztorát atyai kegyelmedbe ajánlotta. Áldd meg városunkat, ennek minden rendű, rangú s vallású lakosait. Áldd meg magyar hazánkat és tedd élővé a haza minden polgárának szívében, hogy mint honfiaknak egyesülnünk a hazaszeretetben kötelességünk. Áldd meg, óh Atyánk, hazánk koronás királyát, kinek néhány nap múlva nemzetünk magyar királylyá koronáztatásának 40 éves évfordulóját fogja ünnepelni. Adj napokat napjaihoz, éveket éveihez. Koronázd meg őt kegyelmed s atyai szereteted minden áldásaival. Áldj meg jó Atyám minden népeket, melyek a valódi erkölcsi élet útjain keresik a boldogságot és megelégedést. A Jézus nevében kérünk. Ámen." A beszéd elhangzása után az „Isten áldd meg a magyart!" hangjai mellett vonult ki a közönség a templomból és a közgyűlés tagjai a leánynövelde tornacsarnokába vonultak. Elől haladt Kun Bertalan püspök, biztos léptekkel. A közgyűlés 10 órakor kezdődött, mert a templomból kijövet még a „Fillér-egylet"-nek és a leányiskolának üdvözlését fogadta. Ugyanitt, t. i. az igazgatói teremben, fogadta a sárospataki akadémia, gimnázium és áll. tanítóképezde igazgatói és a tanári testületek írásbeli üdvözletét. A leányok díszes virágcsokorral is kedveskedtek az ő" szeretett „püspök bácsi"-juknak. A terjedelmes püspöki jelentés ezúttal elmaradt, illetve felolvasottnak tekintetett. Tárgyalás alá került az új egyházi törvényczikkek kihirdetése. Mi augusztus 1-től léptetjük életbe a törvényeket. Ezzel kapcsolatban a szükséges utasítások s rendszabályok megalkotásáról intézkedtünk. Pár perezre felfüggesztette az elnökség ezeknek tárgyalásait. Dr. Zsindely István jogakadémiai tanár helyére dr. Csiky Kálmán fiatal jogtudós a Gönczy Pál volt államtitkár unokája választatott meg 11 pályázó közül szótöbbséggel — Maller Sándor pedig a II. math. fizikai tanszékre választatott, — pályázat mellőzésével. Majd a választások kihirdetése után tárgyaltatott ismét az új törvénykönyv. S ez vette el az első nap legnagyobb részét. Szuliay Benedek indítványára a kerület jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a tiszánirineni kerület összes zsinati képviselőinek, hogy kötelességeiket példás lelkesedéssel, lángoló ügyszeretettel teljesítették; úgyszintén köszönettel adózott áv.Finkey Ferencz kerületi aljegyzőnek, ki óriási munkát végzett a törvény előadása alkalmából, világos rendelkezéseivel, tiszta fejtegetéseivel, Dókus Ernővel együtt, ki meg az egyház kongrua- és államsegély ügyében, legújabban pedig a lelkészi nyugdíj-intézet körül igazán halhatatlan érdemeket szerzett magának. A törvény tárgyalásánál felszólaltak : Radácsi György, Révész Kálmán, Dókus Gyula, dr. Tüdős István, Vadászy Pál, Kovács Béla, Fodor György. Mély megilletődéssel hallgattuk a Fejes István lemondását a főiskola algondnoki állásáról, ki betegsége miatt meg sem jelenhetett e nevezetes közgyűlésünkön. Radácsi könyek között mondott azon indítványát, hogy ne. fogadjuk el a lemondást, azon reményben, hogy