Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-09 / 23. szám

állanak, a kik a lutheránus Kossuthot nem „temették" és nevét most is csak akkor hordják ajkaikon, ha ennek nimbusza alkalmas lepelként tűnik fel sötét játékaik eltakargatására. De minek méltatlankodunk?! Most egy olyan ünnepélyről írok, a melynek összhangját nem zavarta egyetlen disszonáns hang sem; a melyen részt vettek: a nemzet ez idő szerinti képviselete, az ország törvényhatóságai, a magyar protestáns világ, sőt a helybeli más felekezetek képviselői is. És ünnepelt — a mi a fő — a nép ; azoknak utódai, a kiknek egyik eszményi, érczalakba öntött képviselője a szép szobor alján meghajtja zászlóját a nagy hajdúkirály előtt. Valóban Bocskay egyéniségének, művének minden méltatója az ő érdemeinek koronájában mint egy különösen tündöklő drága gyöngyöt említi fel azon nagy tettét, hogy a hideg, kőkemény hajdúszívekből a hazaszeretet és hősies önfeláldozás érzelmeit felakasztotta és azoknak megtelepítése által ennek az annyiszor megtizedelt nemzetnek egy oly értékes, fentartó, védő erősséget adott. Látva azokat a szép nagy hajdúvárosokat, ezeknek Isten áldotta, dús tenyészettől zöldelő határait és az ott ünneplő takaros és a Bocskaytól nyert örökséget híven megőrző magyar kálvinista népet, szivünk bizony hálával telt el Isten iránt, a ki nekünk e Mózest adta. És a hogy ott állottunk égető nap hevében, hallgatva lelkesült szónokok dicshimnuszait, ódáját, dalárdák hatalmas énekét, lélekben mi is meghajtottuk lobogónkat annak lelke előtt, a kit a művész keze, ott abban a kemény és mégis jóságos jellemet mutató érczalakban megörökített. Isten házában kezdődött az ünnep, a kivül-belül oly szép, nagy templomban. Geduly ev. lelkész imája után Dicsöfi debreczeni lelkész beszéde következett a Jel. 18 :1. v. alapján. Nyomtatásban majd mindnyájan elolvashatjuk. Ily alakban is mély hatást fog tenni mindenkire ez a beszéd, a mely úgy tartalmára, mint alakjára nézve olyan volt, hogy a nagy hőség daczára is annak a nagy, sokféle elemből álló hallgatóságnak figyelmét mindvégig lekötötte. Sokak véleménye szerint kissé hosszú volt és kelleténél több részre tagolt; de amaz Isten küldötte ember hatalmának és dicsőségének tárgyalása oly közvetlen és mélységes volt, hogy könnyen ellensúlyozta a figyelem és épülés fizikai akadályait. A templomba a részt venni óhajtók közül aránylag csak kevesen fértek be; és eszembe jutott az: miért nem prédikált annyi sok hivatott lelkész közül valaki ott künn a templom előtt az odasereglett népnek, a mely, midőn ott, Isten szabad ege alatt türelmesen várakozott, bizonyára nagy áhítattal énekelt volna egy-két szép éneket s áhítattal hallgatott volna meg egy olyan beszédet, a mely lelkét elvezérelte volna Ahhoz, a kiben az ő nagy jóltevője is annyira bizakodott ? ! Kár volt nem gondolni ezekre, a kik között bizonyára nem egy minden tekintetben „kívülálló" is volt. Nem részletezem tovább. Szerény koszorúnkat elhelyezve, emelkedett érzelmekkel hagytuk el az ünnep e kiemelkedő mozzanatának színhelyét, miután a szobrot átvevő polgármester imájával együtt kértük a népek Pásztorát, hogy őrizze meg azt a szép szobrot, a mely, neki Isten és haza iránti törhetlen hűséget hirdet! A M. P. I. T. közgyűlése és díszgyűlése volt a kapcsolatos programm másik főmozzanata. Az előbbi, a „business meeting". közvetlen megérkezésünk után folyt le a városház dísztermében. Nem közlök beszédrészleteket, statisztikai adatokat, hisz mindenkinek kezében vannak, illetve lesznek. A láthatóan gyengélkedő titkár szinte feledte gyengélkedését, midőn lelkesítve hívott fel bennünket a szervező és egyesület-izmosító munkára, mert, fájdalom, részben a szegénység, részben és talán még inkább a közöny okozta azt, hogy a társaság a mult években tagjai számát illetőleg némileg megfogyatkozott. Minden tag legalább egy új tagot! ez volt a jelszó, bárcsak foganatja lenne ! Sajnálatos, hogy evangelikus testvéreink körében is vannak, a kik némi bizalmatlansággal tekintenek a társaságra és közöttük is mindinkább kevesbül azoknak a száma, a kik az e téren való „uniót" szükségesnek látják. Pedig bizony, de nagy szükség volna minden erőre, minden tényezőre és különösen annak,, demonstrálására, hogy most, a mindinkább előre nyomuló klerikálizmus és más fenyegető veszedelmek ellen, tuduuk egyek lenni azokban, a melyek szükségesek ós a mi békességünkre valók ! Restauráczió is volt. Egyhangú lelkes éljenzés kisérte a felkiáltás útján történt szerencsés választásokat. Az egyik széknek üressége különösen fájdalmas és a jövőre nézve aggódó érzelmeket keltett. Hegedűs Sándor valóban nagy ürt hagyott maga után ! Elnöki megnyitó beszéde mindig „eseménye" volt a vándorgyűlésnek; tudománya, evangeliumi hite, áldozatkészsége igazi vezérünkké tevék őt. Utóda Zsilinszky, eddigi alelnökünk lett; ennek helyére gróf Tiszái választottuk. Megválasztását lelkes taps és éljenzés kisérte. Bár lenne ez egy újabb jó biztosíték arra nézve, hogy mi ő benne a mi egyházunk hű fiát, erősségét becsüljük és egyházi érdekű választásainkat nem hangzatos jelszavak után indulva végezzük! Azt szükségtelen mondanom, hogy Zsilinszky és Antal Gábor elnökök, a kik az egylet ügyeit eddig mint alelnökök vezették, a társaság osztatlan rokonszenvének örvendenek és náluk úgy az anyagi, mint szellemi ügyek vezetését a legavatottabb kezekbe látjuk letéve. Baksay püspök lett a lelkészi alelnök. Sajnáltuk, hogy nem ünnepelhettük őt, a mi magyar Kálvinista elbeszélőnket körünkben. Oh, ha mi az ő mélységes, érző lelkéből fakadt virágokat helyezhetnénk oda, Koszorú vállalatunkba, vagy az ő kincseiből mutathatnánk fel valamit „ Kincstárunk"-ban ! A „Koszorú"-nak, vagyis a népies kiadványoknak a válságos helyzetéről volt ugyanis szó; ezeknek kiadását Hegedűs Sándor áldozatkészsége tette lehetővé. De hiszszük. hogy ez a válság legfeljebb is csak rövid ideig tartó lesz. De meg, nézetem szerint, sem a „Koszorú", sem a „Házi Kincstár"-sorozatban nem szükséges évrőlévre mindig új műveket adni. A már forgalomban levőket kell jobban terjeszteni és a kiadandókat nagyon megválogatni. Örömmel hallottuk egyébként, hogy a népies kiadványokból jóval több kelt el, mint az előző évben, tehát már érezhető most is a londoni Traktatus-Társaság hasznos működése. Bárcsak százszoros forgalomról számolhatna a jövőben újra megválasztott lelkes titkárunk! A M. P. I. T. és a tiszántúli ref. egyházkerület lelkészi értekezletének együttes díszközgyűlése a Kossuth -utczai szép, új, tágas templomban folyt le. Sokon voltak ; legszámosabban a tiszántúli lelkészek, s eljöttek sokan a helybeliek közül is. Zsilinszky elnök néhány meleg üdvözlő szóval nyitotta meg a gyűlést. Balogh Ferencz debreczeni theol. tanár tartott azután előadást Bocskay szabadságharczának jelentőségéről, vallási tekintetben. Szabad előadása méltó volt a nagy hitvédő emlékéhez, és mi, a kik nem voltunk tanítványai, megértettük ott annak a nagy hatásnak titkát, a melyet ő tanítványaira gyakorol. Szabadon előadott kor- és jellemrajza a biztos tudás és tárgya iránti lelkesültség közvetlen megnyilvánulása volt.