Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-26 / 21. szám

3. A szabadszállásiak hosszas kérelmezés után engedélyt nyertek, hogy templomukat kibővíth essék. A megnagyobbított és egyúttal díszesen renovált templomnak1

felszentelése 1757. október 23-án ment végbe. Az ünnepélyen a Superintendens kíséretében a generális scribával együtt sokan jelentek meg az Atyák közül, hogy az áldozatkész, a mint a jegyzőkönyv mondja: a „pius populus"-nak örömében részt vegyenek. Az ünnepi beszédet a gyülekezet tudós és kiváló szónoki tehetséggel megáldott lelkésze. Baranyai Péter tartotta, Esd. 9: 8—9. alapján ; az úri szent vacsorát a solti és a kecskeméti tractusok seniorai osztották ki, a keresztelést Mócsi István nagykőrösi lelkész végezte. 4. Vecsei István, ez a nagyravágyásban határt nem ismerő, tág lelkiismeretű és apostasiára hajló monori lelkész, daczára a többszöri szigorú figyelmeztetésnek, csak nem javult meg. Hívei most is szörnyű dolgokkal vádolják és kérnek ellene szigorú vizsgálatot. íme a vádlevél: „Alább meg irtak, adjuk tuttokra, a kiknek illik, hogy Tiszteletes Vetsei István Prédikátor Uramat, jól lehet eddig, vélünk való sok izetlenségének el-hagyására eleget kértük ; mind azon által ő kegyelme abban, nem hogy alább hagyott volna, hanem még a méltóságos Földes Urainktul derekassan meg intettetett, mint nem minket illető dolgot, nem annyira urgealünk. A mi minket illet, tsak azokról panaszt tenni igyekezvén, ugy mint: az el-mult holnapokban, midőn véle Polgárunk beszélgetett volna, azt véletlen és reméntelen derekassan megpofoszta; mollyért midőn ő kegyeimétül, tudakozottunk volna, egész Magyar-Országban leg rosszabb és leg nyakassabb gaz embereknek kiáltozott bennünket, mindenek hallatára. De, a mi nagyobb, tsak mostanában már kétszer izent Pásit Mihály, törvény Bíró Uramra, rut, motskos szókkal esküdvén ós atta-teremtettével káromkodván; hogy nem nyugszik, míg vala hol ott agyon nem lövi, hogy flintával, vagy pedig mentéje alá el rejtendő apró puskával; mellyet mikor annak utánna, Gyülésünkbül hozzája küldött embereink által, ő kegyeimétül tudakoztunk volna, akkor is tsak azt mondotta, emiitett Pásit Mihály Urammal soha meg nem békéli; sőt ugy néz reája, mint a törökre. Melly e féle dolgokbúi következő siralmas károkat el-távoztatni akarván, nagyobb bizottságnak okáért, szokott petsétünkkel meg erősített testimonialis Levelünket is adjuk. Signatum Monor 20^ Octobris. 1757." A superintendens haladéktalanul kívánt intézkedni e dologban. Dallos István solti esperes, Veszprémi György solti tractualis jegyző, Dobrai Mihály cserháti tractualis jegyző és Veszprémi István cserháti tractualis assessor személyében 1757. október 25-ikére delegált és teljhatalommal felruházott bíróságot küldött ki Monorra. A bíróság feladata volt megvizsgálni: 1. Mit tud a Tanú mondani; vagy mit hallott az 1 „Et hoc, pius populus, tanta zelo, penes Regiam inclulgeám tieri jussit, ut in omni super.ntendea Interamnensi nostra, de palma cum sacris aedibus certet. Sub luimiliorj tecto siquidem, intus auro resplendent óa, ut intuentium oculos non invitos demorentur." — Sup. jkv. I. k. 702. 1. Incausatus erköltse, élete folytatása 's Prédikátori Hivatalának követése felől? 2. Részegesnek, veszekedőnek, verekedőnek, annak felette káromkodottak lenni tapasztalta-é ; Hallotta-é ? 3. Közönségessen a Monori Tanátsot, különössen pedig Pásit Mihály törvény Birót, betstelen szókkal illette-é; s millyenekkel ? 4. Tudja-é, hallotta-é, hogy Pásit Mihály törvény Birót esküvéssel tett, halálos fenyegetéssel fenyegetett, s mi módon? A bíróság a jelzett helyen és időben pontosan megjelent; a vádlottat és a vádlókat megidézte, küldetését előttük igazolta és rögtön intézkedett a tárgyalás megkezdése és menete felől. De a hosszabb tárgyalás csakhamar feleslegessé vált, mert a vádlott Vecsei István a bírák elé lépve a következőket jelentette ki: „Nem szükséges az a munkás és szoros Inquisitio. Én a mellyekkel vádoltatom, mind azokat meg vallom; tudván a törvényt, magamat meg ítélem. Igazánn és törvény szerint lészen az cn meg biintettetésem. Nem vagyok arra méltó, hogy Prédikátor legyek: sőt ezt a büntetést ennek előtte még hat esztendőkkel meg érdemlettem volna." A bíróság ®vád általános elismerése után meggyőződött a következükről: 1. Az In-causatus nem Isten törvényével megedjező, Prédikátort illető életet élt; mivel — 2. Felette bor-ivó és részeges, annyira 3. Hogy az Isteni-tiszteletben is, közönséges helyen gyakran részegnek tapasztaltatik. '4. Veszekedő és verekedő; mellynek bizonságára, közelebb az Uraság építtetésében munkálkodó kőmiveseket és a Helység kis-biráját is meg verte. 5. Atta-teremtettével káromkodik. 6. A MonoriTanáts bélieket, egész Magyar-Országban leg roszszabb, leg nyakassabb gaz embereknek mondotta. 7. Pásit Mihály, törvény Birót, pogánynak, Töröknek, Mahomet gatvája maradékának nevezvén, betstelen szókkal illette. 8. Ugyan említett Pásit Mihályt így fenyegette meg: Isten engemet úgy segélyen, nem nyugszom meg addig, míg az ördög atta-teremtettét valahol, vagy flintával, vagy mentém alá rejtett apró puskákkal agyon nem lövöm. ítélet : Vecsei István, míg életét meg nem jobbítja, a lelkipásztori hivatal viselésétől eltiltatik. Úgy látszott, hogy Vecsei István beletörődik sorsába és nyugodtan viseli a maga által előidézett ítélet súlyát. Elhagyta a parochiát; de csakhamar mást gondolt. Nemsokára visszatért és utódát elűzvén, a papi lakást ismét birtokba vette, A gyülekezet most már az egri káptalanhoz, mint földesúrhoz is fordult panaszával a lelkész ellen. Nem használt semmit; a káptalan — mit tehetett volna mást — a segédkezés helyett a kérdés megoldásának más útját tárta fel: csábítgatott az áttérésre. Vecsei e közben a superintendenshez is fordult kegyelemért. Ugy 42