Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-26 / 21. szám

boldog vagy és jól megy dolgod Feleséged termő szollő házikódnak belsejében, íjaid mint olajfácskák Körös-körül asztalodnál. Ily áldást nyer az a férfi, ki valóban féli Jahvét. Áldjon Jahve Czionhegyről, s gyönyörködjél folytonosan Jeruzsálem jólétében, s lásd fiait fiaidnak. Béke legyen Izraelen ! A 129-ik Zsoltár. Vajmi sokszor szorongattak életemnek kezdetétől — ugyan mondja Izráel csak — vajmi sokszor szorongattak életemnek kezdetétől, de legyőzni még se tudtak. A hátamon szántogattak, hosszúvá lőn szántóföldjük, ámde Jahve igazságos, szétvágta a gazság lánczát. Szégyenkezve hátráljanak Czíon minden gyűlölői! Legyenek, mint fű a tetőn, mely meg se nő, már elszárad, mellyel markát meg nem tölti az arató, sem ölét a kévekötő, s nem mondják, kik elhaladnak „Adjon rátok áldást Jahve, áldunk Jahve szent nevével!" A 130-ik Zsoltár. A mélységből hivlak Jahve, halld meg, Uram, kiáltásom, a füleid figyeljenek könyörgésem szavaira. Ha bűnöket számon tartasz, Uram, akkor ki állhat meg? De nálad a megbocsátás, hogy az ember féljen téged. Benned Jahve bizakodom, bízik lelkem, és szavadban reménykedem. Lelkem várja, várja Jahvét, jobban, mint az őr a reggelt, őr a reggelt. Várj Izráel csak Jahvéra, mert Jahvénál a kegyelem és megváltás nagy bőségben. 0 megváltja Izráelt majd mindenféle bönéitől. A 131-ik Zsoltár. Nem dölyfös a szívem Jahve, szemeim nem büszkélkednek, nem is járok nagy dolgokkal, miket úgy se érhetnék el. Megnyugtattam a lelkemet, elcsitítám — mint az elszoktatott gyermek anyja ölén, mint az elszoktatott gyermek, olyan az én lelkem bennem. Várj Izráel csak Jahvéra mostantól és mindörökké. Fordította: Homyánszky Aladár. BELFÖLD. A ref. lelkészegyesület feladatai. Részletek Morvay Ferencznek a sellyevidéki lelkészi körben tartott felolvasásából. Az Egyesület megalakítása más czélt szolgál, semhogy lármás, tüntetve követelő csoportos felvonulás jellegét ölthesse magára s így bármely szempontból akár egyesek, akárt párt kezében felhasználható eszközül szolgáljon. Én előtten — s hála Istennek! nem állok egyedül —- az a czél lebeg, hogy Magyarország összes lelkészeit testvéri életközösségbe, munkás és élő testületté tömöríthessük. Mert ennek a szükségletnek most már 12-dik órája pereg az idők folyamán. A beállott XX. század uralkodó eszméje a szakok szerint való tömörülés, a társulásban rejlő, eddig kellő figyelemre nem méltatott nagy erő; egyszóval, akár rokonszenvezünk vele, akár irtózunk tőle, a szoczializmus eszméje. Ez az irány alapjában bontogatja a régi társadalom épületét, mely az egyének érvényesülésére volt építve s míg egyesek rendkívüli fölényhez, nagy gazdagsághoz jutottak, velők szemben állott a túlvilág boldogságára utalt tömeg boldogtalansága és nyomora. E tömegnyomorban szunnyadozó nagy energia életre ébredése, megmozdulása a szoczializmus, mely szárnyait próbálgatva, erejének tudatára jutva, nyomorúságának okait az ősrégi társadalmi rendben találja, miért is ostromolja azt elemi erővel, hogy annak romjain építse fel a maga boldogságának alkotmányát. Ma már odajutott, hogy számot vet vele minden illetékes tényező, mert többé sem hallgatással eltemetni sem hatalommal elnyomni nem lehet. Ez új társadalmi irány a vallásnak is próbaköve. A szoczializmus — okkal-e vagy anélkül, ne kérdezzük — a vallást úgy nézi, mint a régi rend tartó oszlopát s ezt igyekezik minden erővel megingatni, melyre neki, elvei mellett, szüksége nincs.