Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

lettek az Isten Házának. Edj volt a többek közzül az akkori Palatínus Elector, Fridericus ki, a maga és Református társainak vallását akarván mennél érthetőbb móddal világ- elejiben terjeszteni, parantsolt Heidelbergában, akkori két fő Theologusának, Ursinus Zacliariásnak és Olevianus Gáspárnak, hogy imának valami Catechismust, melly szerint mind az Oskolákban, mind a templomokban, könnyű móddal lehetne tanítani a népet a Vallásra, hogy senki ne tévelyegne, hanem tudná bizonyossan, miben külömböznek a Reformátusok másoktul. Vévén ezen két Theologusok az Elector parantsolattyát, két Catechismust írtak, de a mellyekbiü az utánn edjet tsináltak, mellyet 1562-ben az Electornak bé is mutattak. Az Elector pedig, ennek a könyvnek megvizsgálására egybe hivatta a maga birodalma alatt lévő nevezetessebb Praedikátorokat, kik minek utánna ezt a könyvet helyben hagyták és a Szent írással meg egyezőnek találták és vallották volna, ugy osztán, az Elector Heidelbergában ezt ki nyomtatta 1563-dik esztendőben, németül és deákul; az honnan Heidelbergai és Palatina Catechesisnek hivattatik. Tsak hamar pedig az után, majd minden Európai nyelvekre fordítván, ki botsáttatott és a Reformáta Ecclesiákban közönség essen Syinbolicus könyvül bé vétettetett. Meg kell vallanunk, hogy mivel a Catechismusokk természete szerint, ebben a Catechismusban is az igasság igen világossan ki vagyon mondva, azért ezt a külömböző vallásúak eleititl fogva gyűlölték és kárhoztatták: mind azonáltal a Refonnata Ecclesiák e mellől soha el nem állottak; noha e miatt sokszor, sok szomorú dolgokkal illettek ; hanem provocaltuk többek között mindenkor erre is, mikor valakinek, a maguk vallásokrul, számot kivántanak adni. E mi hazánkban is, elkezdődvén a Reformatio, ez a Catechismus, a Helvetica Confessiorul, Syinbolicus könyvnek, jó idején fel vétettetett. Ugyanis 1584-dik esztendőben és így 20 esztendővel az után, hogy először Heidelbergában ki nyomtattatott, Szárosi Ferencz által magyarra is fordíttatott. Az után pedig 1612-ikben Oppenheimben, Molnár Alberttiil, a Bibliával edjütt, mint Symbolicus könyv újra ki nyomtattatott; az után pedig a Nationalis Synodus, mely egyben gyiilt vala Szathmár Németiben, 1646-ban erről a Heidelbergai Catechismusrul és a Siderius Catechismussárul, ugy szolt, mint már annak előtte bé vett Symbolicus könyvekrül: mint meg tettzik annak a Synodusnak conclusiojábul. Vide oonclus. 2. et. 19= sub littera A. in annexo.1

Mellybül meg 1 Littera A. — Anno 1646. Nationalis Szathmár Németini celebrata definivit, conclusiva 2-da: Ut autem, eo arciore, inter se vinculo connecti possent, aequissinmm sanctae Synodo visum est, ut publica aliqua Confessio, Apostolice et Helvetice correspodens communi nomine, Latiné et ungarice, breviter concipiatur ; cui publice approbatae, ab omnibus concorditer subscribatur; ac praeterea eadem ubique Catechesis Heidelbergiensis Palatina retineatur et doceatur. Antiqua tamen etiam, illa Ungarica, a p. m. Johanne Siderio conscripta, haud quaquam negligenda. Item. Conclus. 19_a

. — Statuit insuper, ne Studiosis, discendi grna in Academias exoticas promovendis prius, a Patronis et fautoribus, eorum pecunia, in manus tradatur, qüam expressis reversalibns, se se firmiter obstrinxerint, quod nullám, in iis Haereti-tettzik, hogy a mi eleink, nem vaktába, nem is titkon, hanem nyilván és közönséges meg edjezésbül vették fel ezt a Heidelbergai Catechismust, mind az Oskolákban, mind a Templomokban, a végre, hogy a vallást e szerint tanítanák a Tanítók. Ugy is tartották a mi Hazánkban is a Reformátusok mindenkor ezt a Catechismust, mind eddig, mint valami Enchiridiont Militis Christiani, minden különböző vallásúak ellen. Az honnan nem lehetne a mi Leikünkön edjet ennél keservessebb sebet ejteni, mintha ezt, a mi Atyáinktul, sőt minden Reformata Ecclesiaktul közönséges meg edjezésbül bé vétetett könyvet valaki a mi kezünkből ki venné. Molnár János, erzsébetfalvi ref. lelkész. (Folyt, köv.) EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A duna-almási ref. gyülekezet Nagy Kornél csépi lelkészt, — az alsóvadászi reform, gyülekezet Antalfi László kassai katonai lelkészt választotta meg lelkipásztorává. A dunántúli ref. egyházkerület, a gr. Tisza István főgondnok beiktatásával, f. hó 1. és 2. napjain tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy a főgondnok székfoglaló beszédjét kinyomatja és minden gyülekezethez megküldi. Szívesen üdvözölték a Ferencz József-rend lovagkeresztjével kitüntetett Nagy Gedeon esperest és a komáromi egyházmegye új esperesét, Tóth Kálmánt és új gondnokát, Kálmán Rezső főispánt. A püspöki jelentéssel kapcsolatban elhatározták, hogy kérni fogják a közoktatásügyi kormányt, hogy oly állami iskolákban, a hol ref. gyermekek tanulnak, azoknak számarányához képest ref. tanítók is alkalmaztassanak. Örvendetes tudomásul vették a tanítói és a középiskolai tanítók és tanárok állami fizstésrendezését; de kívánták, hogy ezt a lelkészek fizetésrendezése is kövesse, 2400 kor. alapfizetéssel. A tanítóképezdei tanárok fizetésrendezésére vonatkozó miniszteri szabályzatot, mint autonómiába ütközőt, nem találták elfogadhatónak. A Baldácsy-bizottságba gr. Tisza Istvánt, a konventre Nagy Lajos esperest, a gazdasági tanácsba Antal Lajost és Kiss József esperest küldötték ki. Rendezték a pápai theol. tanárok fizetését is, 3600 kor. alapfizetéssel és öt ízben való 400—400 kor. ötödéves korpótlékkal. Küiifirmáczió. A budapesti reform, egyház pesti részében 9-én, Áldozócsütörtökön ment végbe az arra előkészített fiúgyermekek ünnepélyes konfirmálása. A konfirmálók a Kálvin-téri templomban gyűjtettek össze, a hol dr. Szabó Aladár lelkész az alkalmi egyházi beszédet, Pelri Elek pedig a konfirmácziói beszédet tartotta. cam ant Heterodoxam, nominatim autem Socinianain, Arminianani et Anabaptisticam doctrinam imbibent; verum Propheticam et Apostolicam, qua in Confessione Helvetica, a Catechesi Heidelbergensi comprehenditur, sententiam addiscent, eandemque, et non aliam quandam reduces facti, domi docebunt. Neque novos aliquos ritus, novanique disciplinam in Ecclesias patrias, privato suo, vei aliorum quorundam Sociorum ausu, citra Consensum publicum invehent; sed in omnibus se se, conformitati Ecclesiarum Hungarico-Transsylvanicarum accommodabunt, ministerium sacrum legitime ad id vocati atque optinati subibunt. ac morigeros se, matris Ecclesiae ülios, gratosque Patronis suis ac fautoribus alumnos, pro virili exhibebunt. Quod ni praestiterint, poena, in superiore conclusione irrogata, ipsis infligenda.