Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
kártékony változást az emberek erkölcsi világnézetében, így mondja ezt a kormány jelentése s nézetünk szerint ez igaz annyiban, hogy hazánk népének vallás-erkölcsi tudata és érzése ma még sokkal szilárdabb, sem hogy azt a felekezetenkivüliségről szóló törvény nagyobb hullámzásba hozhatta volna; de nem igaz annyiban, mintha egy államnak, különösen pedig Magyarországnak elegendő volna a puszta jog forrása és a törvény szabálya s teljesen nélkülözhetné az evangéliomban rejlő gazdag vallás-erkölcsi alapot. Mikor az ország a felekezetenkivüliekről szóló törvényt meghozta, egy tág kaput nyitott a keresztyénellenes világfelfogásnak, mely kapun a jövőben hányan fognak átmenni: ma még nem tudjuk, de hogy e törvény behozatalával elvben az evangéliomi vallás-erkölcsi alapot, habár gyakorlatilag ma még azon áll, magától eldobta, az bizonyos. Ámde megjegyzéseink helyett a mai viszonyok igazolására kövessük tovább a kormány jelentését. A kilépettek száma volt ugyanis: 1896-ban .... 3990 1901-ben . . . 1676 1897-ben .... 4935 1902-ben ... 1196 1898-ban .... 2520 1903-ban . . . 1373 1899-ben .... 1361 1904-ben . . . 1648 1900-ban .... 1346 1905-ben . . . 1173 Az 1905. év folyamán tehát közel 500-al kevesebben, mint 1904-ben jelentették be az erre hivatott hatóság előtt felekezetből való kilépésüket, a nélkül, hogy egyidejűleg valamely bevett vagy elismert felekezet kötelékébe léptek volna. Legmagasabb volt a kilépettek száma a vallás szabad gyakorlatát kimondó törvény életbelépését követő három évben, a minek oka abban rejlett, hogy a törvény életbelépésekor nagy, szervezett tömegek voltak, melyek egy bevett vagy elismert hitfelekezethez sem tartoztak, s a mint a törvény megadta a lehetőséget a külső köteléknek, mely őket valamely törvényes felekezethez fűzte, elszakitásához, siettek ezzel a joggal élni. Ezután vesztett erejéből a mozgalom s nagyobb mérveket még 1901-ben és 1904-ben öltött. Általában azonban a kilépettek számában az utolsó években erős a csökkenés, s ha még figyelembe vesszük, hogy az 1905. év végével a baptisták elismert vallásfelekezetté lettek, a kik tudvalevőleg évről-évre a kilépetteknek igen jelentékeny kontingensét szolgáltatták, bátran mondhatjuk, hogy erősen szűnőben van e mozgalom, s ha csak újabb ható okok újabb lökéseket nem adnak neki, rövid időn belül teljesen elveszti jelentőségét. Már magában véve a mozgalom csökkenő irányzata is elégséges a vele szemben támasztott aggodalmak eloszlatására ; de még inkább megnyugtatásul szolgálhatnak azok az adatok, a melyek a kilépések okairól adnak számot s a melyek egyszersmind hivatva vannak a kir. kath. gör. kath. i QQC t orr S szám szerillt : 3972 429 189b-íyUo j 0/o _ba n . 18 .g 2.Q Az ország népességében \ . Q in#Q 70 -ban: ( 4 6 ' 1U 3 lépések erkölcsi hatására is rámutatni. Ez adatok szerint az 1905. évben a kilépés okául leggyakrabban a nazarénus szektához való tartozás vagy áttérés szerepelt, mely 528 esetben (152 esetben az egyházi adó terhes voltával karöltve) vagyis az összes esetek 45'01 Vo'^ban szolgált a kilépés okául. A baptista szektába való belépés önmagában 264 esetben (22*51 %)> a z egyházi adók terhes voltával kapcsolatban 142 esetben (12'11%) / volt a kilépés oka. Az egyházi adók terhes volta önmagában véve 73 esetben, viszálykodás a lelkésszel 4 esetben szolgáltak a kilépés okául, mig 162 esetben nem volt megállapítható, hogy mi vezette az egyéneket felekezetük elhagyására. Nyilvánvaló tehát, hogy az esetek túlnyomó részében a kilépések rugója nem valamely kicsinyes vagy épen szennyes önérdek, erkölcsi elvadulás vagy vallástalanság, hanem ellenkezőleg, túlzásba menő vallási rajongás. Hogy a felekezetből való kilépések nem jelentenek vallástalanságot, fényesen igazolja a városi lakosságnak, a mely tudvalevőleg a vallási dolgokkal szemben sokkal közömbösebb a vidéki népességnél, aránylag csekély részvétele a kilépettek sorában. A törvényhatósági jogú városok területén ugyanis mindössze 95 kilépés fordult elő ; az összes kilépések 8'0 °/0 -a, a mely arány a városoknak az összes népességben elfoglalt arányánál jóval kisebb. A mi a kilépések mozgalmainak területi alakulását illeti, említésre méltó, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény életbeléptetése óta most már másodízben (1903-ban is) a Tisza bal partja vezet a kilépések tekintetében. Ez országrész területén ugyanis az 1905. év folyamán 449-en lettek felekezetenkivüliekké, míg a Duna-Tisza közén és a Tisza-Maros szögén, hol rendszerint legtöbb kilépés szokott történni, 270-en, illetve 311 en hagyták el felekezetüket. Az egyes törvényhatóságokat tekintve, Arad vármegye területén fordult elő a legtöbb kilépés, számszerint 201, majd Bihar következik 180, Békés 142 és Szilágy vármegye 109 kilépéssel. Bács-Bodrog vármegye területén pedig, mely törvényhatóság, különösen kezdetben, de még 1902-ben is vezetett a kilépések számát illetőleg, az 1905. évben mindössze 95 egyén jelentette be a felekezetből való kilépését. Különben megemlítjük, hogy Bács-Bodrog vármegyében évről-évre erősen csökken a kilépések száma. A kilépések ez évben is legerősebben az ev. ref. egyházat sújtották, a melynek hívei közül ez év folyamán 438-an lettek felekezetenkivüliekké. Az ág. liitv. evangélikusok vesztesége 173, a róm. kath. 121, a gör. kath. 47, az unit. 7. az izr. 27. Az adatgyűjtésünk által felölelt tíz esztendő adatait összefoglalva, a következő eredményeket kapjuk: A kilépettek száma elhagyott hitfelekezetük szerint : ev. ref. áö'. h. ev. gör. kel. unit. izr 6939 327 14-4 3318 15-6 6377 301 7"5 131 01 0.4 151 0-6 4-9 összesen 21,214 íoo-o
