Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

anyagi helyzetének megfelelő rendezése. És mindaz, a mi egyes foglalkozási ágak fizetésének rendezése körül legközelebb történt és terveztetik, ezen kérdés szabályozását is elodázhatlanul égetőleg sürgőssé teszi. Főtiszteletű Közgyűlés ! Hallottunk e tárgyban bizonyos junktimot emlegetni. Az én nézetem szerint junktimot kell egymással olyan benső kapcsolatban levő ügyek elintézésénél ismernünk, a melyek egyikének rendezése nélkül a másik czélszerü megoldása nem képzelhető, vagy a melyeknél az egyik rendezésének a másik szükségszerű logikai következményét képezi. De heterogén természetű dolgok közötti junktim felállítása legfeljebb az egyszerűbb, a könnyebben megoldható kérdés zátonyra juttatását eredményezheti. De igenis látok én bizonyos junktimot is, és pedig a mi lelkészi fizetéseink és más foglalkozási ágak illetményeinek rendezése között. És ha ma azt látjuk, hogy a tanítói fizetések és más fontos foglalkozási ágak illetményei oly rohamos mérvben emeltetnek fel, a melyek az ezek és lelkészeink illetményei között eddig fennállott egyensúlyt teljesen megzavarják, úgy itt igenis meg kell követelnünk, hogy e megzavart arány a lelkészi illetmények megfelelő újabb szabályozása által lehetőleg mielőbb helyreállíttassék. Harmadik nagyon fontos, talán legfontosabb kérdés, a melynél minden lépten-nyomon érezzük anyagi eszközeink elégtelenségét s a melynél nagy mértékben vettük igénybe s kénytelenek leszünk mind fokozottabb mérvben igénybe venni az állami segélyt, közoktatásügyi intézményeink kifejtése. A magyar protestantizmus egyik büszkesége az, hogy születése perczétől fogva a közoktatásügynek szentelte erejének legjavát, hogy vezető tényező volt a népnevelés, a tanügy, a tudomány terén, oly időben, midőn állami és más társadalmi tényezők előtt ez jóformán terra incognita volt. Ez a hivatásunk megvan ma is: erről le nem mondhatunk, iskoláinkat nem dobhatjuk el magunktól, azokhoz ragaszkodnunk kell, nemcsak egyházunk, de a nemzeti ügy szempontjából is. Divatos dolog ma támadni s mint elmaradt, nem eléggé felvilágosult embereket kicsinyelni azokat, kik nem a kötelező állami oktatás hívei. Hát én töredelmesen bevallom, hogy az ilyen értelemben vett felvilágosodottakhoz én sem tartozom, hogy e tekintetben egy véleményen vagyok a jelenlegi kultuszminiszter úrral és készséggel megosztom vele azon támadásokat, a melyekben a felekezeti iskolák érdekében tett kijelentéseiért részesült. Erős meggyőződésem, hogy hiba, sőt veszedelem a hit és tudás forrásait' elszakítani egymástól. Hiba, sőt veszedelem e kettő bifurkáczióját oltani be már az eszmélni kezdő gyermek lelkébe. Hiba, sőt veszedelem a felnövő generácziót két, ma még csak elválasztott, de mihamarább szembekerülő pólus hatásának tenni ki, a melyek ellentétes törekvései között azután vagy a felvilágosodás győz a vallás rovására, vagy a hit a tudomány rovására. S a hit és tudomány közötti szerves kapcsolat, az ezeket egy világnézletbe egyesítő belső harmónia nemcsak a népnek való. A társadalom valamennyi osztályának egészséges szellemi fejlődése ettől van függővé téve. Át kell ennek hatnia a művelődés minden fokozatát s mentől magasabbra emelkedjünk a modern tudomány terén, annál mélyebb alapon, annál meggyőzőbben fogjuk feltalálni e belső harmóniát A szellemi felületesség, a félműveltség visz a vallástalanságra. Igazi mély tudás, az igazságra való igaz törekvés a keresztyén világnézlet boldogító révpartjára vezet. Mindezek daczára híve lehetnék a közoktatásügy államosításának, ha ezt valóban a nemzeii kultura egysége előfeltételének tekinteném, mert a nemzeti szempontnak alá tudnék rendelni itt is minden egyebet De erős meggyőződésem, hogy az államosítást ezen szempont sem követeli. A nemzeti kultura egysége nem azt kívánja, hogy egyenlővé tegyük s bizonyos egyforma hivatalos mázzal vonjuk be az egész közoktatásügyet, hanem igenis azt, hogy minden közoktatásügyi intézményt, a nemzeti kultura minden atomját nemzeti szellem, nemzeti érzület hassa át. Hol ezen a téren hézagok mutatkoznak, ott igenis töltse be azokat az állam saját intézményeivel; de semmi szolgálatot a nemzeti ügynek nem tesz az által, ha állami intézményekkel helyettesít nemzeti szempontból teljesen kifogástalan felekezeti intézményeket. Nem veszteség, sőt inkább nyereség: szellemi erő, gazdag változatosság és duzzadó élet forrása az, ha a kulturális intézmények terén egészséges verseny létesül, ha azokba a magyar társadalom minden hivatott tényezője beleviszi a maga sajátos felfogását, érvényesíti egyéniségének jó tulajdonait. Nem új törekvés az, hogy az állam a maga gondolkozás-módjának bélyegét nyomja reá a nemzeti kulturára s annak szellemi tartalmába bizonyos monopolisztikus tendencziát vigyen. Számtalan példát mutat reá a régibb s újabb kor történelme. És nekem tökéletesen mindegy, történjék ez a patriarchális abszolutizmus, a modern czézárizmus vagy egy magát felvilágosodottnak s szabadságszeretőnek hirdető és talán hivő szellemi irányzat javára, egyaránt a szellemi szabadság elnyomásának, az élet megzsibbasztásának tekintem azt, mely sorvasztja, szegényíti, kimeríti a nemzeti társadalom szellemi erejét. Épen nekünk protestánsoknak van nagy és magasztos hivatásunk e téren a jelenben is. Vájjon veszít-e vele a mai generáczió, ha módunkban áll kifejteni és belé nevelni a sokat emlegetett nyakas és független kál-Gauora és Housner Egyházfelszerelő és oltárépitö müintézet. Úrasztalterítök, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.