Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

A vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata a bizottság nézete szerint jogainkra sérelmes lévén, arra f. évi márczius hó 11-én tartott üléséből a következő feliratot intézte : Nagyméltóságú magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr! Nagyméltóságod leiratában minden kételyt kizárólag azt az álláspontját fejezi ki, hogy velünk az 1848. évi XX. t.-cz. 2. §-ának végrehajtása tárgyában tovább tárgyalni nem akar, mert Nagymóltóságod szerint az egyenlőségi elv kimondása által a kérdés már meg is van oldva ós ezért ezen kérdésben nincs már mit tárgyalni. Nagy méltóságod ezen álláspontjával szemben kötelességünk azt kimutatni, hogy Nagyméltóságod álláspontja téves, és hogy a törvényben megállapított egyenlőségi elv megvalósítása részletes törvényhozási intézkedéseket tesz szükségessé. Tesszük pedig ezt a következőkben : Nagyméltóságod leiratában erősen hangoztatja, hogy a kormánynak a legkomolyab törekvése és feladata a 48: XX. t.-cz. 2. §-ában lefektetett elvnek szigorú végrehajtása ; de azt mondja, hogy az egyenlőségi elvnek általános rendeletekkel való végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek tartja, abból a szempontból is, mert az általános rendeletek ellen az egyes felekezetek ép úgy véthetnek, mint a törvény ellen! Megnyugvással vennők azt a kijelentést, hogy a kormány az 1848: XX. t.-cz. 2. §-ában lefektetett egyenlőségi és viszonossági elvet tiszteletben tartja és legkomolyabb törekvése azt végrehajtani, ha ezzel a kérdés meg lenne oldva; de általános kijelentésekkel a kérdés megoldva nincs, sőt azzal, hogy Nagyméltóságod a felvetett kérdések elől kitér, a kimondott elv végrehajtásának még a reményétől is meg vagyunk fosztva. Nem arról van itt szó, hogy a törvényhozás vagy a kormány által elismertetni akarjuk a vallásegyenlőség elvét. Hiszen ezen, háromszáz éves küzdelem után, hála Istennek túl vagyunk és nem.képzelhető Magyarországon kormány, legyen az bármily reakczionárius, a mely ezt az elvet megtagadhatná. Nagyméltóságod tehát az egyenlőségi elvnek puszta hangoztatásával sem újat nem mond, sem arra, a mit mi kívánunk ós kérünk, nem felel. Mi ugyanis nem a vallásegyenlőség elismerését, hanem annak megvalósítását kívánjuk, és adatokat, tényeket hoztunk fel arra nézve, hogy a vallásegyenlőség megvalósítva nincs és kijelöltük azon eszközöket, a melyek segítségével az elv megvalósítása szerintünk keresztülvihető. Ezen eszközökre és azok mikénti alkalmazására nézve kértünk és vártunk mi a kormánytól választ és intézkedést, és sajnálattal látjuk, hogy a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozni egyáltalában nem akar. Véleményünk, a melyben 1903-ban az 1848 : XX. t.-cz. 2. és 3. §-ának megvalósítását sürgettük, két főrészre oszlik. Az első rész a 2. §. végrehajtását tárgyazza, és ebben az életből merített példákkal bizonyítjuk. hogy az e hazában bevett vallásfelekezetek között a teljes egyenlőséget biztosító elv még mindig nincsen végrehajtva. Igaz, hogy ezen fejtegetéseink keretében nem csak a vallásegyenlőségi elv megsértését magában foglaló állapotok és intézkedések megváltoztatását sürgettük, hanem azt is, hogy az ezen elvnek megfelelőleg hozott, a vallásfelekezetek egymás közti viszonyait helyesen szabályozó törvények tökélyesíttessenek oly czélból, hogy ezen törvényeknek végrehajtása biztosíttassék. Ezzel a látszólagos kitéréssel nem tértünk el a XX. t.-czikk 2. §-ában kimondott elv megvalósításának sürgetésétől, mert a vallásfelekezetek közötti egyenlőség csak úgy nyugszik szilárd alapon, ha a vallásfelekezeti viszonyokat szabályozó törvények végrehajthatósága biztosítva van, mert csak ekként akadályozhatok meg azok a túlkapások, a melyek a felekezetek közötti békét megzavarják, az egyenlőséget és a viszonosságot sértik. Kiterjeszkedtünk továbbá azon intézmények ismertetésére is, a melyek, mint a vallásközi béke súrlódási pontjai és a vallásegyenlőségi elv érvényesítésének akadályai, az igazságnak megfelelően szabályozandók. Panaszkodtunk végre arról is, hogy egyesek sértik a vallásfelekezetek közötti egyenlőség elvét és hogy a hatóságok ezen sérelmeket a fennálló törvények daczára nem orvosolják. Mindezen fejtegetéseinkre Nmgod mély sajnálatunkra csupán azzal felel, hogy a kormány a vallásegyenlőségi elvet komolyan végrehajtani iparkodik és hogy a vallásegyenlőségi elv megvan, a felhozott konkrét sérelmi esetek pedig már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben már el is intéztettek és a mennyiben még függőben volnának, az itt kifejtett elv szerint fognának elintéztetni. Arra a kifejtéseinkre azonban, hogy a vallásügyi törvények ellen vétők túlkapásai ezen törvények tökéletlensége, a szankczió hiánya miatt nem orvosolhatók, hogy egy, a törvénnyel ellentétben álló joggyakorlat alaptörvényeinket félremagyarázza és valódi értelméből kiforgatja és hogy vannak jogintézményeink, a melyek az egyenlőségi elvvel meg nem férnek, Nagymóltóságod egyáltalában nem reflektál. Feleslegesnek tartja azonban Nagyméltóságod ezen viszonyok rendezését azért is, mert az egyes felekezetek az általános rendeletek ellen ép úgy véteni fognak, mint a törvény ellen. Ezen kijelentésre azt jegyezzük meg, hogy : 1. Mi nem újabb általános elvi kijelentéssel, hanem az illető konkrét viszonyokat az egyenlőség elvének megfelelő módon szabályozó törvényhozási, illetőleg kormányzási intézkedésekkel óhajtjuk ezen kérdéseket rendeztetni. 2. Épen azért kérünk a törvények meg nem tartására szankcziót, hogy a törvényt betartsák. 3. Az a kijelentés, hogy újabb jogszabályt azért nem kell hozni, mert azt úgy sem fogják megtartani, meglepő ugyan, de el nem fogadható ; mert bízunk abban,