Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-17 / 11. szám

De hát mi történjék ott, a hol egyik felekezet tankötelesei sem számlálnak 30-at s talán együtt sem (mint pl. Kisszentmártonban) s akkor, ha egyiknek sincs iskolája ? A feleletet megadja a 23. §.: „Oly községekben, hol a hitfelekezetek nem tartanak fenn a törvény rendeleteinek megfelelő népiskolát, valamint az ezen törvényben kijelölt egyéb esetekben is (pl. a 44. §.), a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket felállítani." — Vagy itt is csak az esetben tartoznék ezt tenni a község, ha 30 tanköteles van? s ha csak 28, akkor már nem? Ez képtelenség. Hogy 2—4 gyermek kedvéért iskolát állítani nem lehet: szivesen elismerem. De hogy ha a 30 gyermek részére állított iskola létszáma 26-ra apad, már be kellene zárni: bátorkodom kétségbe vonni. A törvény az általános tankötelezettség alapelvére épült, kitűzött czélja volt, hogy minden gyermek a lehetőség legszélsőbb mértékéig oktatásban részesüljön. Meglevő iskolák sorra bezárásával, mint Kisszentmárton esete óta gyorsan ismétlődő divatba jött, ezt a czélt becsületesen szolgálni nem lehet. Azt mondja a miniszteri intézvény: társuljanak, utalva a 46. §-ra. Ámde ez a szakasz mit mond? „Egymástól legfölebb fél geográfiái mérföld távolságra levő oly községek, melyek saját erejökből nem képesek törvényszabta elemi népiskolát fentartani, e czélra egyesülhetnek s közös elemi iskolát állíthatnak, vagy közös népiskolai tanítót tarthatnak.1

1

— Tehát tehetik, ha akarják, de tenni nem kötelesek, minélfogva arra nem is utasíthatók. Hát akkor mi lesz velők, s mi lesz azokkal, a kik fél geogr. mérföldnél távolabb laknak ? Iskola s népoktatás nélkül maradnak-e ? Ez a tankötelezettség elvével össze nem egyeztethető s az említett nagy idealistáknak elméjében meg sem fordulhatott. — Hanem igenis ily helyeken iskolát a községeknek kellett volna állítani, ha erejöket felülhaladta, államsegéllyel (43. §.). Nézzük meg már azt a paripát is, a melyen a minisztérium felfogása lovagol, a 30 tankötelest. Előre bocsátom, hogy a kérdés eldöntésére ezt irányadónak el nem ismerem, kivéve a 44. §. esetét, hol iskola vagy iskolák vannak; azonban itt sem ismerem el helyesnek azt, ha 30 tanköteles alatt csakis a 6—12 éves gyermekek értetnek. A törvény 1. §-a állapítja meg a tankötelezettséget, mondván: „kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat nyilvános iskolába járatni, életidejük 6-ik évének betöltésétől egész a 12-ik, illetőleg 15-ik év betöltéséig". — A népiskolai tankötelezettség tehát a 6-ik évtől a 15-ik év betöltéséig tart. Ezt megerősíti a 48. §. ezt mondván : „Az elemi népiskolai oktatás két tanfolyamot foglal magában, úgy mint: 1.) a 6 évig tartó mindennapi és 2) a 3 évre terjedő ismétlő-iskolai tanítást." Tehát a tankötelezettség 9 évig tart. Az 50. §. szavai is ezt bizonyítják: „A 12-ik évet betöltött s általában azon gyermekek, kik a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevégezték, az ismétlő-iskolába kötelesek járni." Előttem kétségtelennek látszik, hogy a népiskolai tankötelezettség 6—15 évig tart, s hogy valamely község tankötelesei alatt a 6—15 éves gyermekek összessége értendő. — Ezzel ellenkező kijelentést vagy megkülömböztetést sem e törvényben, sem az azóta hozottakban nekem senki fel nem mutathat. Ezért ezt tartom a helyes és törvényes felfogásnak. Akié fejtegetéseket figyelmére méltatni szíveskedett, igazat ad nekem, ha azt mondom, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium elfoglat álláspontja sem a törvényre nem alapozható, sem a közművelődés valódi czélját nem szolgálja, s végre az államsegély czéljával is ellenkezik. Ellenkezik, mert hiszen az államsegélyre kifejezetten ott van szükség, a hol a község kicsinysége miatt a kötelezett népoktatás az egyesekre aránytalan és elviselhetetlen terhet róna, mely esetben az államnak kell segedelemre sietnie. Megadni ott, a hol a lakosok száma s a közadók nagysága mellett ezek 5%"a fordíttatott e czélra, s megvonni ott, a hol az egyesek 30—50 s több százalék mellett sem bírnak az emelkedett igényekkel lépést tartani, hol itt az igazság ? hol a kormány atyai gondoskodása? Iskolát alapítani ott, hol sohase volt, hol a telken kezdve az alapkőtől a kémény csúcsáig mindent újból kell építeni: iszonyú terhes, de azért nem megoldhatatlan feladat; de bezárni oly iskolákat, melyekből évtizedeken, talán századon át áramlott ki a felvilágosodás bár halvány sugára, csak azért, hogy filléreskedve évi pár 100 koronát megtakarítsunk: ha nem bűnnek, nagy hibának, félreértésnek, tévedésnek nevezhetem a legenyhébben szólva is. A felvilágosodás fáklyáját nem azért lobogtatjuk kezünkben, hogy az útfélen pislogó mécseket rendre elfujjuk, hanem hogy vele a kialudtakat is újra lángra lobbantsuk. Ha nem így tennénk, nem a felvilágosodást, hanem a sötétséget szolgálnék. Azt pedig tenni senki sem akarhatja. Én ezt nem is hiszem. Azért a rideg tényekbe belenyugodni nem tudok. Azt olvasom, hogy ev. testvéreink is mind sűrűbben panaszolnak a minisztérium eljárása ellen. A mi egyházkerületünk félúton állott meg. ^ ^ ^ Mjf m

m

^ ^mM Egyházfelszerelő és oltárépítő mü-Gavorn es Hmisner