Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-03 / 9. szám

ben megalkotandó törvények" is; — de —- utinam falsus vates sim! — én azt olvasom ki a királyi „záradékból", hogy a kormány egyenesen maga a király által kivánta tudtára adni a református s egyszersmind az evangélikus egyháznak is, hogy azokon a támogatásokon kivül, a melyeket az 1893. XXVI. és az 1898. XIV. t.-czikkek alapján már megnyert és a 3 millió újabb segélyt megállapító törvényben még megnyerend: többre a magyar állam részéről nem számíthat. Lehet, hogy a királyi „záradék" ilyen interpretálása nem fedezi a kormány gondolkozását és szándékát; ennek oka azonban aligha az én interpretáló képességem tökéletlenségében, hanem a záradéknak ibis - redibis - szerű, körmönfont szövegezésében rejlik. A kormány mindenesetre jól tette volna, — ha már jónak látta a kijelentést a király által megtétetni — ha nem sajnált volna még néhány szót hozzáadni a kijelentéshez, hogy az világos és félre nem magyarázható lett volna. így azonban, a mint szövegezve van, a nélkül, hogy kákán csomót akarnánk keresni, magyarázható a záradék kedvezőleg és kedvezőtlenül is. Magyarázható kedvezőleg, t. i. úgy, hogy a „záradék" csak a 3 milliós újabb segélyt megállapítandó törvényt jelzi a kultuszminiszteri „leirat" keretében mozgónak, a mi azonban nem zárja ki, hogy „a jövőben megalkotandó törvények" ki fogják elégíteni, legalább is azokat az igényeket, a melyeket a két prot. egyház,, a 48. XX. alapján, memorandumában kifejezett. De magyarázható kedvezőtlenül is, úgy, a mint a néppárt korifeusai már jelezték, hogy a kilátásba helyezett 3 millió évi segéllyel a magyar prot. egyházak megnyerték teljes kielégíttetésüket és újabb segélyezésre többé nem számíthatnak. Melyik magyarázat a helyes? Ki fogja ezt eldönteni? Sem én, sem a zsinat, senki más, hanem csak az, a ki a kijelentést tette. De vájjon hogyan lehetséges az, hogy a király, az általa tett kijelentés magyarázatát adja? A kijelentést a kormány adta ugyan a király szájába; de megelégedhetünk-e azzal, hogy a király helyett a kormány, vagy a kultuszminiszter adjon esetleg kedvező magyarázó nyilatkozatot? Olyan kérdések ezek, a melyek a legkomolyabb gondolkozásra kell, hogy kötelezzék mindazokat, a kik egyházunk hajóját igazgatják. Mert a kérdésekre adott felelettől és illetékes magyarázattól függ az, hogy a magyar prot. egyház számíthat-e az államnak, a már kilátásba helyezetten kivül, még továbbmenő támogatására, vagy pedig nem, s hogy ennek megfelelőleg képes lesz-e, közelebbről a ref. egyház, azoknak az anyagi természetű alkotásoknak a megvalósítására, a melyek törvénykönyvébe foglaltattak, vagy pedig nem ? A komoly kérdéseket nem akarom tovább egymásra halmozni. Csupán azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy az egész magyar protestáns s közelebbről a ref. egyház a folyó hó 12-én összeülendő ref. zsinatra tekint kérdő szemekkel. Mit fog cselekedni a zsinat? Miképen fogja fel a királyi megerősítő „záradékot" ? Minő kijelentést lát szükségesnek arra nézve? Minő magyarázatát kivánja meg a homályos és körmönfont kijelentésnek? A ref. zsinatra e tekintetben a felelősségnek akkora súlya nehezedik, a mekkora aligha nehezedett még hivatalos egyházi testületünkre valamikor, a patentális kort kivéve. A reform, zsinat állásfoglalásától függ a magyar protestáns egyház jövendő sorsa. Gondolkozzanak azért komolyan a zsinat tagjai ez életbevágó és sorseldöntő kérdések felett, s ne a zsinaton bizonyára felhangzó szépítgető felszólalások után indulva, hanem a legkomolyabb mérlegelés és meggondolás alapján döntsenek! Kezökben a magyar protestáns egyház jövendő sorsa! Vigyázzanak, hogy annak könnyelmű eljátszásával őket senki ne vádolhassa! Hamar István. A zsinati törvények helybenhagyására vonatkozó eljárás és a közjogi aggodalmak. A második budapesti országos zsinat kilencz törvényczikket alkotott s a m. kir. kormány útján Ő királyi Felsége helybenhagyása alá terjesztette. Ezeket a törvényeket a miniszterelnök 1906. évi 5341. sz. alatt kelt leiratával azzal küldötte vissza a zsinathoz, hogy ő a zsinati törvényeket az érdekelt miniszterekkel és a horvát-szlavon-dalmátországi bánnal tárgyalás alá vette s a tárgyalás során a leiratban elsorolt észrevételek merültek fel, a mely észrevételek abban lelik indokukat, hogy a zsinati törvények köztörvényeink rendelkezéseivel összhangban álljanak; ezért a miniszterelnök a zsinati törvénytervezetek módosítása és kiegészítése iránt a zsinat elhatározását kérte, „hogy azok a kormány által legfőbb szentesítés alá legyenek terjeszthetők". A zsinat ezen (lényegtelen) módosításokat és kiegészítéseket megtevén, a zsinati törvények ő királyi Felsége elé való felterjesztés végett a miniszterelnökhöz visszaküldettek. Lelkészi és világi kitűnőségeink egy része a református egyházra nézve sérelmet lát abban, hogy a fent ismertetett kormányleirat nem ő királyi Felsége nevében és megbízásából intéztetett a zsinathoz, hanem az egyedül a kormány ténye, holott az 1790—91. évi XXVI. t.-cz. 4. §-a értelmében a zsinati törvények helybenhagyásának vagy a helybenhagyás megtagadásának, tehát a szükségesnek tartott módosítások meghatározásának joga is egyedül ő Felségét illeti. Erre vezethető vissza