Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-17 / 7. szám

A megválasztott s a gyűlésbe küldöttség által meghívott főgondnokot Petri Elek lelkész üdvözölte meleg szavakkal, a melyekre dr. Kovácsy a következő, programmszerű beszéddel válaszolt : Tisztelt Közgyűlés! Hálásan köszönöm, hogy nagynevű elődeim után engem, a szerény munkást választották meg a budapesti ref. egyház főgondnokává. Negyven éve, hogy Budapestre jöttem. Senki sem kisért és itt egy ismerős lélek sem volt, a ki nékem útmutatást adott volna. Magammal hoztam azonban a családi tűzhelynél belém oltott erős kálvinista hitet, kálvinista egyszerűséget és munkaszeretetet. Ez a hit, ez az egyszerűség és munkaszeretet vezetett el idáig, a hova az én kálvinista hitsorsosaim engem a mai napon felemeltek, és örömmel tölti el lelkemet az, hogy az a vágyam, a mely idejövetelem óta mindig mint czél lebegett szemem előtt, hogy t. i. egyházamnak szolgálatot tehessek, teljesedésbe mehetett. Hálát adok Istennek, hogy engem az én hitemben megtartott, a mely engem felemelt. Nagy öröm ez nékem és nagy büszkeséggel tölt el engem az, hogy egyházamnak ebben a minőségben dolgozhatom. Ne is tekintsenek tehát engem úgy, mint a ki ezen magas állásomat olyannak nézem, a mely által újabb nagy állások — legyenek azok egyháziak vagy világiak — elnyerésére törekedném ; mert én ilyesmire nem törekszem, azokat el nem fogadom. Én egész szellemi és testi erőmet ennek az egyháznak akarom szentelni, mert jól tudom, hogy sok itt a teendő. De bármilyen nagy legyen is az én odaadásom, a megvalósítandó nagy feladatokat csak akkor oldhatjuk meg sikeresen, ha a munkában segítségemre lesznek az én gondnoktársaim, a presbiterek ós a hívek, a mit ezennel kérek is. Épen öt éve annak, hogy ez a gyülekezet gondnokának választott és ha erre az öt évi időszakra visszatekintek, büszkén mondhatom, hogy egyházunk a folytonos anyagi küzdelmektől megszabadult és most már megizmosodva foghat hozzá a továbbépítés munkájához. Hála híveink buzgóságának, egyházi bevételeink évről-évre emelkednek, úgy hogy nemcsak függő terheink törlesztését kezdhettük meg, hanem képesek voltunk a két lelkészünk elhunytával, az új lelkészek választásával, a lelkészi lakások és egyházi iroda átalakításával, a gimnázium fejlesztésével, az orgona helyreállításával sat. járó rendkivüli kiadásaink mellett az utolsó két évben gimnáziumi tanárainknak fizetési pótlékokat adni, a hitoktatók számát szaporítani ós legújabban családos hitoktatóink fizetését javítani és ezen felül függő terheinkből is törleszteni, a nélkül, hogy ezek miatt rendes jövedelmeinken túl költöttünk volna. Az egyház jövedelmeinek növelése jövőre is állandó törekvésemet fogja képezni; de nem azért, hogy ezeket tőkék gyűjtésére használjam, hanem azért, hogy azoknak segedelmével a hitéletet fejlesszük és híveinknek M ezen a téren minél többet nyújthassunk; hogy a felé a czél felé haladhassunk, hogy idővel a főváros legtöbb kerületében templomunk legyen és azokban rendes lelkészek hirdessék az egyháznak tanait. Már gondnokká választatásom alkalmával kifejeztem, hogy egyházunk abban a szervezetben, a melyben a múltban volt, nem maradhat meg. A régi szervezetet tehát módosítani kell. Ugyanezt hangoztatom most is. Ezelőtt pár évvel történt már ezen a téren is valami, az új lelkészi szabályzat által. Arra kell azonban törekednünk, hogy az új szervezet ne csak papiroson legyen, hanem hogy az egyes egyházrészek, fejlődésüknek megfelelőleg, mind nagyobb önállósághoz jussanak. Mégis azt hiszem, hogy ez az önállósítás odáig nem mehet, hogy ezáltal közös intézményeink, mint pl. a gimnázium és a külső egység, csorbát szenvedjenek. Remélem, hogy a presbiteriumi és az egyházközségi közgyűlés bölcsesége meg fogja találni az útat és módot a megoldásra nézve. Meg vagyok győződve, hogy egyházunk sorsát igazán szívén viselő egyetlen hívünk sem óhajt olyan megoldást, a mely szerint az egyes kerületi egyházrészek, az együvé tartozandóság minden kapcsa nélkül, külön szerveztessenek. Főgimnáziumunk jó hírnevének megtartása, a tanári testülettel karöltve, állandó gondoskodásom tárgyát fogja képezni és azon leszek, hogy tanáraink javadalmazása a fővárosi állami gimnnáziumok tanárainak javadalmazásával összhangba hozassék. Különös súlyt kell helyeznünk a hitoktatásra, és e végre áldozatot is kell hoznunk, mert csak úgy lehet hatalmas egyház a budapesti, hogy ha a fiatalság magába szívja egyházunk tanait Arra törekszem, hogy az egyházközségünk ós az egyházkerület között függőben lévő anyagi kérdések, békés egyetértés mellett rendeztessenek. Általában priinus inter pares akarok lenni, a ki együtt dolgozik az egyház többi munkásaival. Jobban szeretném, ha ezek a munkások önként jelentkeznének, semhogy úgy kelljen azokat kikeresni; mert nincs annyi munkás, mint a mennyire az egyháznak szüksége van. A béke és jó egyetértés vezetett egész életemben és fog vezetni főgondnoki minőségemben is, az egyházon belől és annak tagjaival szemben; de az egyházon kivül a többi felekezetekkel szemben is. Az egyes egyházak a nemes verseny által többet használnak az emberiségnek, mint az egymás közti harcz által. Még csak Kálvin-téri épületünket illetőleg óhajtok némi tájékozást nyújtani. A jelenlegi épület már öreg és sokáig nem lesz tartható, hanem új épületet kell emelni. E tekintetben már bizonyos előmunkálatok történtek; de annyira még nem haladtak, hogy az egyházkerületekkel való tárgyalásra komoly alapot nyújthatnának. Mert hiszen a telekrendezés tekintetében a fővárossal sem vagyunk rendben és így. azt sem tudjuk, hogy mi fér el a leendő épületben.