Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-17 / 7. szám

az ötvenes években, avagy miként Párisban is volt s Bécsben is van, a kisettb'/protestáns felekezet theologusai, az evangélikusok is kaphatnának egy dogmatikai tanszéket. Nemzetünk az utóbbi években tudatára ébredt annak, hogy minő képtelen állapot az, hogy mi magyarok a milliók özönét adjuk évről-évre egy olyan intézmény számára, melyben sem független államiságunk, sem nyelvünk, sem érzelemvilágunk kifejezésre nem jut. Csak a négy millió protestánsnak nem jutott még eszébe, hogy ennél nem kevésbbé tarthatatlan állapot az, hogy mi — mint adófizető polgárok — évről-évre hűségesen hozzájárulunk egyetemeink óriási költségeihez s azok falai között legszentebb igazságaink és érzelmeink nem visszhangozhatnak. S ezt most még meg akarják tetézni egy újabb r. katholikus theologiai fakultással 1 Nemcsak kérünk, hanem tiltakozunk, sőt követelünk is 1 Zörgetünk s alig hinnők, hogy négy millió magyar protestáns jogos szavára a magyar törvényhozás és a közoktatásügyi miniszter ajtaja és szíve zárva maradna! Edinburgh. Dr. Kováts János István. TÁRCZA. Uram, maradj velem, i. Maradj velem, midőn leszáll az este, Ha arázom a bús könyharmat megeste S ki letörölné: senki sincs velem . . . Uram, maradj velem! Maradj velem, ha rám borul az éjjel, S viaskodván a bűnnel, szenvedéllyel, Játékát űzi a Sátán velem . . . Uram, maradj velem 1 Maradj velem, ha rám derűi a hajnal, Hadd üdvözöljem büszke diadallal! Aczélt kovácsolj busult lelkemen . . . Uram, maradj velem! Maradj velem — nincs már sok ide hátra — Az ifjúság virágos tavaszába; Hogy ne számoljak másként a szívemmel, Csak szűzi tiszta, lányos érzelemmel. Maradj velem a férfikor nyarában, Megért, nagy eszmék szentelt igazában. Ha ér dicsőség: el ne bizakodjam, Ha megköveznek: meg ne tántorodjam. Maradj velem az élet alkonyultán, A vágyak, álmok sóhajos kimultáu. Borulj rám, hogy a haláltól ne féljek, Ölelj magadhoz, hogy majd „ott" is éljek: Ott is maradj velem! Baja Mihály. KÖN Y VISME RTETÉS. Köznapi imádságok. írta Csiky Lajos, debreczeni ev. ref. theol. akad. tanár. Ára kötve 8 korona. Nagy, 481 lapra terjedő könyv az, mely Csiky köznapi imáit tartalmazza. Van benne 4 hétre szóló imádság, reggelre és délutánra külön-külön, tehát 48; évszaki imádságok, téli, tavaszi, nyári és őszi 10—10, tehát 40; adventheti imádságok, reggeli és délutáni 6—6, tehát 12; bűnbánóheti imádságok, reggeli és délutáni 6—6, tehát 12; nagy szárazság idején 3; hosszas esőzés idején 3; reformáczió emléknapján, király születésnapján, márczius 15-én, október 6-án, ó-év utolsó estéjén 1—1, tehát 5; betegekért való imádságok 7, s így Összesen 130 imádság. Mindjárt az imádságok elrendezésére nézve is van megjegyzésem. Szerintem sokkal helyesebb az egy napra vonatkozó, reggeli és délutáni imádságokat együtt, illetőleg egymás után adni, mint előbb az összes 4 heti reggeli és külön a délutáni imádságokat sorakoztatni, mint ezt Csiky könyvében találjuk. Különben az bajnak épen nem nagy, legfeljebb a kezelést nehezíti egy kissé. Szerző az „Előszó" utolsó pontjában a következőket mondja: „Nem tudom általában azt sem, hogy jó munkát végeztem-e ezen imádságok megírásával? Csak egyet tudok és érzek, hogy azok átgondolásánál és leírásánál lelkemmel mindig a kegyelem székén ülőnek Színe előtt tartózkodtam." Hogy szerző jó munkát végzett-e? arra határozottan igennel felelek, mert az istenországa ügyében már a puszta jó szándékot is örömmel kell fogadnunk; itt pedig a szándék cselekedetté, gyümölccsé fejlődött, mely a szándéknál mindenesetre értékesebb. De a gyümölcsöket nem találom egészen éretteknek. Bár „azok átgondolásánál és leírásánál szerzőnek lelke a kegyelem székén ülőnek színe előtt tartózkodott" ; nem vitte keresztül az imádságokat a gyakorlat tűzpróbáján; mert, ha azokat nemcsak átgondolja és leírja, de egy gyülekezet előtt el is imádkozza: bizonyos vagyok, hogy sok imádsága más formában, s főként más szellemmel telítve jelenik meg e kötetben. Az imádságok erejét, illetőleg értékét nem a gondolatok halmaza és azok változatossága, hanem az azokból kisugárzó melegség, vagyis a lélek szabja meg. Én legalább az imádságokban nem a gondolatok tarkaságát keresem és becsülöm, hanem az azokból kilövelő éltető erőt. Nem akarok összehasonlításokat tenni, csak például hozom föl: mi az, a mi Révész imádságos könyveit évtizedeken át föntartja a kálvinista templomok katedráin, hogy papjaink túlnyomó része még ma is Révészszel imádkozik? Nem a lelkéből felfakadt gondolatok szépsége és gazdagsága, hanem az a lélek, mely a gondolatokat imává magasztosítja. Imát, vagy imádságokat a szabályok megtartásával nagyon sok ember írhat és ír is, a nélkül, hogy