Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-23 / 52. szám

Róma azonban, daczára annak, hogy a franczia püspökök és a papság egy része hajlandó lett volna ezeknek az enyhe feltételeknek a teljesítésére, hajthatatlan maradt és a legutolsó pillanatban még attól is eltiltotta papjait, hogy deczember 11-én túl az istentiszteletek folytatólagos tartását bejelentsék a polgári hatóságoknak. Ily merev magatartás mellett tehát ki kellett törnie a kulturharcznak, s kellett, hogy a kormány megtegye azokat a törvényes intézkedéseket, a melyeket az állami szuverenitás biztosítása szempontjából szükségesnek látott. Ezekről az intézkedésekről s a kitört harcz tanulságairól egy másik czikkben fogok szólani. Most még csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy a harcz elég csendesen indult meg, s ha itt-ott adott is okot kisebb összeütközésre, de a hadizenet nem okozott nagyobb rázkódást sem a társadalmi, sem az egyházi életben. Szent már toni. RÉGISÉG. A felekezeti jóbékesség példája.* Kecskemét múltjából és jelenéből. (Folytatás.) Azonban ezen földesúri engedély és parancs mellett a kálvinisták szükségesnek ítélvén a református részről legfőbb földesuruk: Wesselényi Pállal is közleni a dolgot, ennek közbejöttével szintén külön egyezségre léptek, a mely Kecskeméten 1(379 november hó 1-én köttetett meg. Az egyezség szószerinti tartalma következő : „Mi Kecskeníéth várossának Pápista ós reformáta religion lévő Lakossi közönségessen mindkét részről adgyuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik : mostaniaknak 's következendőknek : Hogy Isten itélletibiil el égvén mind az két részről való Szent Egyházaink, Méltóságos Hadadi Wesseléni Pál kegyelmes és örökös Urunk eő Nagysága engedelméböl az reformáta religion lévőknek más helyen kelletvén Szent Egyházat építeni, tettünk mind az két részről magunk között illyen Contractust: Az Praedicatorok eő Kegyelmek házán felüli, az holott a reformátusok temploma Isten segítségéből fog építtetni, mivel az előbbeni Czinteremnek kőkerítésének hason fele az reformátusoké lévén, melly az tűz által esett mostani szomorú változásnak alkalmatosságával az Szent Egyházaknak helyével együtt az Pápista feleknek hagyattatott: tartozunk mi Pápista valláson lévők azon kőkerítéshez mindenképpen hasonló, mind szélességével 's hosszaságával meg egyező darab kőfalt az meg irt helyen építendő reformátusok temploma kerítésében építeni, melyre Ígérjük, kötelezzük is magunkat illy conditiokval: Először: hogy ezen dolgot mi Pápista valláson lévők egyedül az mi Kegyelmes és örökös földes urunk eő Nagysága gratiájának agnoscálván, ezzel az reformata religion lévő Atyafiakon praevaleálni nem akarunk, magunknak semmi prioritást, praejudiciumot se most, se jövendőben nem vendicálunk, hogy az Isteni tiszteletnek folyása, exercitiuma mind két részről mint ez ideig ennek előtte minden rendtartásokban, Czikkelyekben megtartatott, ugy ez után is egymástul szabadságban, megbántódás nélkül tartassék, és engedtessék, és ha valaha valamellyik fél megbántatnék, háborgattatnék, a másik fél tartozzék mellette assistálni és oltalmazni az alább meg irt büntetés alatt. Másodszor: hogy ezen mostani contractusunkat egyik részről is, sem mostaniak, sem maradékink semmi szin és praetextus alatt, sem parancsolatbul, sem semmi úton módon ne violáihassuk és meg ne változtathassuk. Az mellyik rész pedig akármi gondolható úton módon, szin és praetextus alatt is ezen Contractusunkat violálná, avagy ennek in perpetuum nem annuálna, az a violáns fél az másik részről vigore saltem Praesentium, közülök való két ember életének elfogyásával és azon kivül két ezer aranynak vinculumával büntettethessenek meg; ha pedig ez aránt Törökhöz 's akár kihez is confugiálnának, duplumon, ugy mint négy ember halálán és négy ezer Arany fizetéssen convincáltassanak, mellyet az már meg emiitett méltóságos Hadadi Vesselény Pál kegyelmes és örökös Földes Urunk, avagy eő Nagysága maradékja, ugyan ezen Contractusunknak vigorával rajtunk seorsive et singillatim exequáltathassa propria vi et authoritate. Mely dolognak nagyobb bizonyságára és örökös állandóságára, erősségére adtuk mind az két részről az felül megirt Város lakosai ez Contractuális Levelünket. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Dátum in Kecskcméth Prima die Novembris Anno Millesimo Sexcentesimo Septuagesimo nono. (Város pecséte.) Iidem qui supra. De a reformátusok, tekintve, hogy a török vezérpasa és kincstárnok még mindig a közeli Budavárban szókeltek (ámbár ezek előleges engedélyét már kieszközölték), kellő óvatosságból nem tartván a török császár építési engedélyét is mellőzhetőnek, követeket küldtek Konstantinápolyba, s ott az akkori szultántól, IV-dik Mohamedtől is kieszközölték az építési engedelmet. Ez. a budai vezérpasához intézett és a Seik ul Iszlám által is kiadhatónak ítélt, 1680-ban kelt császári rendelet török nyelvű eredetiben szintén megvan a református egyház levéltárában, hátlapján következő magyar egykorú jegyzettel: „Anno 1680. Az győzhetetlen Török Császár levele az Kecskeméti Kálvinista Templom építéséről. Kovács István hozta Mohácsival." Tóth Lajos. (Vóg'e követk.) * Az 1 ső közleményt 1. a 47. számban. A folytatás közlése térszfike miatt késett. Szerk.