Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-23 / 52. szám

világítják az utat, melyen a tétovázó emberi lépés haladhat. S minden lépés közelebb visz a czélhoz. Természetes, hogy kerülő utakon, ugrásokkal nem lehet haladni. Annak az útnak minden részét meg kell tenni. Miként az örökkévalóság sem lészen örökkévalóság, ha az időnek csak egy percznyi részét is kikapcsoljuk belőle s miként az ezer mérföldnyi távolság sem lesz teljes, ha csak egy kilométernyit is elveszünk belőle, úgy az emberi hivatás czéljainak munkálásában is át kell haladni a fejlődés minden fokozatán, mert csak így lesz teljes az eredmény, így lesz teljes a vég. Világosítson mi felettünk a karácsonyi fénylő csillag mindenkoron, hogy tisztán látva egyéni és társadalmi életünk útjait, bizton haladhassunk azokon, munkálva rendeltetésünk nagy czéljait! Danóczy Antal. ISKOLAÜGY. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása. A képviselőház f. hó 13-án kezdte meg a vallás-és közoktatásügyi költségvetés tárgyalását. Sághy Gyula előadó bevezető és ajánló beszéde után gr. Apponyi Albert kultuszminiszter emelkedett szólásra és hosszabb beszédben ismertette „átmeneti" miniszteri programmját. Beszédében legelső sorban az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásáról szólott. Erre vonatkozó nyilatkozatait most nem kivánjuk bírálat alá venni, bár a jogot fenntartjuk reá magunknak; csupán beszéde idevágó részét közöljük. „A szoros értelemben vett kultuszügyek terén — mondá — ott találtam az 1848. XX. törvényczikk végrehajtásának kérdését, a mely mindaddig, míg nyugvópontra nem jut, a benső nyugtalanságnak egy állandó momentumát teszi. És a rendelkezésemre álló, már előbb összegyűjtött adathalmaznak alapján az egész kormánynyal egyetértőleg megindítottam az intézkedést arra nézve, a minek első rátája már ebben a költségvetésben szerepel, hogy a protestáns egyházaknak dotácziója czéljából, első sorban az ez egyházak körében létező elviselhetetlen adózási terheknek rendezésére, azonkívül a lelkészi nyugdíjalap megerősítésére és a központi igazgatás költségeire bizonyos összeg, a mely végeredményében három milliót fog kitenni, vétessék föl azzal együtt, hogy az 1904. évben rendes egyházi segítés czímén fölvett költségek le ne szállíttassanak. De e mellett t. képviselőház, természetesen fölmerült a többi egyházaknak, első sorban a magyarországi katholikus egyház helyzetének kérdése, a mely bizonyos részeiben sürgős megoldást kiván, a mely az előbb említett jogos igényekkel való együttes megoldást igényel, a melyek jogosultságát már 1848-ban elismerték, hanem az ismert események folytán nem tudták kielégíteni, ez tudniillik, hogy Magyarországnak katholikusai is vagyoni és oktatási ügyeikben, jogaikban biztosíttassanak, ez ügyeiknek önálló intézésére tért nyerjenek. Ennek folytán ép oly sürgős kötelességem volt a magyarországi katholikusok e helyzetével foglalkoznom, és nemcsak ezzel, hanem egyszersmind a katholikus lelkészi kongrua rendezésének kérdésével, a mely a többi bevett egyházak lelkészi kongruájának rendezésével szemben hátramaradt. Természetesen foglalkoznom kell a katholikus egyház körében helyileg létező minden olyan viszonylatok rendezésével is, a melyek a protestánsok egyház adózási viszonyaival egyenlő természetűek, a minők különösen az erdélyi részekben léteznek. Mindezekkel az ügyekkel, a mióta a tárcza vezetését elvállaltam, már behatóan foglalkoztam. Azt hiszem, hogy ezeknek párhuzamos előbbrevitele által felelek meg az 1848. évi XX. törvényczikk szellemének és rendeltetésének, mert gondosan áttanulmányoztam az ama törvény megalkotásánál lefolyt vitákat és tárgyalásokat, láttam, hogy az a sok helyen elterjedt nézet, mint hogy ha ama törvénynek, vagy ama törvény megalkotóinak szándékában vagyonelkobzás, jogfosztás rejlett volna, a legnagyobb tévedés. Épen ellenkezőleg, e törvény megalkotásánál annak megalkotói minden ilyen szándékot és tendencziát világosan kizártak. Annak a tételnek, hogy az összes bevett vallások egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségből fedezendők, nyilvánvalólag azt a magyarázatot és azt az irányt tulajdonították, hogy az állam pótolja a szükséget a maga eszközeivel ottan, a hol az mutatkozik. Ebben az irányban, tisztelt képviselőház, óhajtok az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásában tovább haladni, és én azt hiszem, tisztelt képviselőház, hogy erre a jelenlegi idő nagyon alkalmas, mert hála Istennek, talán sohasem volt ebben az országban oly békés egyetértés a különböző hitfelekezetek közt, mint a minő most van. A nagy nemzeti küzdelmek összeforrasztották a nemzetnek minden életképes és életrevaló erejét, a nagy föladatok, a melyek még előttünk állanak, szükségessé teszik, hogy a magyar nemzet összes erőinek összetartozandóságát, együttérzését föntartsuk és így ennek a nagy nemzeti perspektívának, ennek a nagy nemzeti közórzületnek hatása alatt, azt hiszem, sikerül ezeket a kérdéseket a kölcsönös móltá-Jt ^ Egyházfelszerelö és oltárépitő mii-Gtworti es Hausner