Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-16 / 51. szám

hinc Inclytae Sedi Dominali supplicamus huraillime, cui Injuriam Nostram etiam ex Officio incumbit, dignetur eandem Decognoscere ac non in tantum Nos Fideles Subditos et Contribuentes, quantura Fundum Publicum gratiose protegere. Quibus gratiosam Resolutionem opstolaturi emorimur Inclytae Sedis Dnatis Intimi perpetuoque fideles subditi, Joannes Eötvösi, Michael Gujas, Andreas Benyő, Joannes Győri, Stephanus et Joannes Pálű Incolae Foktovienses. A Ráday-könyvtár levéltárából közli Molnár János. KÖNYVISMERTETÉS. Zarándok útja a jelenvaló világból az eljövendőbe. Irta Bunyan János. Fordította Szabadi Béla. Űj kiadás. Ára díszes kötésben, 8 színes és 8 egyéb képpel, 3 kor. Kiadta a Londoni Traktátus-Társulat, Budapest, V. Alkotmány-u. 15. E világhírű könyvet, mely már 106 nyelvre van lefordítva, egy üstfoltozó írta 1676-ban, Bedford angol városka börtönében, hol 12 évig volt fogoly keresztyén hitéért. A Zarándok útja, miként czíme is mutatja, leírja a keresztyén ember viszontagságait, küzdelmeit s örömeit azon vándorúton, mely e földről az égi otthonba, a mennyei Sionba vezet. Az előadás módját azon bibliai idézet magyarázza meg, mely a czímlapon olvasható „. . . példázó dolgokat mutogattam" (Hos. 12: 10). Bunyan e könyve a maga egészében egy ilyen példázó dolog. Álmot láttam . . . így kezdi elbeszélését. Minden olvasó azonban könnyen észreveszi, hogy a könyv tartalma több, mint álom, hogy az író nemcsak álmodta, de valóban át is élte s végig küzdötte ama nemes harczot, melyet leír művében. Bunyan könyve két kötetből áll. Az egyikben Keresztyén vándorlása, a másikban Keresztyén családjának vándorlása van elbeszélve. Keresztyén helagyja Romlás városát, mert könyvéből meggyőződik, hogy e városra biztos veszedelem következik. Hátán nagy teherrel elindul a szoros kapu felé, hova egy Evangélista nevű ember utasítja. Két szomszédja utána megy, hogy lebeszéljék szándókáról, de ezek egyike, Hajló, Keresztyén pártjára áll és vele marad. Makacs egyedül tér haza. A két vándor azonban beleesik a Csüggedés mocsarába. Innen kimenekülve, Hajló egyenesen hazafelé tart, Keresztyén tovább megy a keskeny úton. Világbölcs tanácsára letér ez útról és Erkölcs városába akar menni; de Sinai hegyének szikláj, megrémítik őt s Evangélista segítségével felkeresi ismét az elhagyott ösvényt s ezen halad tovább. Zörget a szoros kapun. Jóakaró bebocsátja és megmutatja az utat Értelmező házához. Értelmező szívesen fogadja és sok tanulságos dolgot mutat meg neki. Elvezeti többek között egy tágas szobába, mely nagyon poros volt. Egy szolga söpörni kezdett és úgy felverte a port, hogy vándorunk alig birt lélekzeni. Egy más szolga jött, ki előbb felöntözte a szobát s azután söpört, a nélkül, hogy a por felszállt volna. „E szoba, magyarázta Értelmező, egy oly emberi szívet jelképez, melynek az evangéliom megszentelő kegyelmében még sohasem volt része. A por az eredendő bűn. A ki először kezde söpörni, az a törvény; a ki a szobát először fellocsolta, az az evangéliom." Sok szép tanítás után Keresztyén ismét útnak eredt és nemsokára elért a kereszthez, hol terhe magától lehullott; kapott szép ruhát, homlokára pecsétet és egy iratot, hogy majd azt mutassa meg a mennyei kapunál. Vígan ment tovább. Útközben Együgyűt, Restet és Vakmerőt találta lánczra verve. Majd találkozott Felületessel és Vakmerővel, kik a keskeny utat védő kerítésen keresztül jöttek ide. Vitatta velük, hogy ez útra csak a szoros kapun át van joguk lépni. Mikor azután az Akadály dombjához értek, a két útitárs inkább a Veszedelem útján ment tovább s nem a domb meredek oldalán. Keresztyén később a dombon egy kies lombsátor alatt elaludt és fontos iratját elveszté. Sok aggódást kellett kiállania, míg ismét megtalálta. Ezután szembe találkozott Bizalmatlannal és Félénkkel, kik megijedtek az útjokban fekvő oroszlánoktól és visszaszaladtak- Vándorunk azonban nem csüggedt, hanem a lánczra vert oroszlánok között bement a Gyönyörűséges palotába, mit az ország királya építtetett a zarándokok számára. Kedves család fogadta. Jámborság, Okosság és Szeretet, a család leányai kikérdezték mindenféléről és sok jó tanácsot adtak neki, sőt mielőtt tovább ment, fegyverzetbe öltöztették. Erre nagy szüksége volt, mert útjában találkozott Apollionnal, a világ fejedelmével, kit hosszú küzdelem után sikerült legyőznie. A Halál Árnyékának Völgye következett, melyen remegve bár, de szerencsésen keresztülment. Még a völgyben talált magának egy jó útitársat, Hivő személyében, kivel igen épületes beszélgetésbe eredt, mit megzavart az a körülmény, hogy egy Fecsegő nevű ember csatlakozott hozzájuk s bőbeszédével csaknem félrevezette őket; de Keresztyén felismeri benne egyik rosszhírű honfitársát. Alig tudták lerázni Fecsegőt, ki végre is szakított velük. Ezután az elbeszélésnek egy igen érdekes része következik. A két vándornak át kellett mennie Hiúság Vásárán. Csodálattal látták, hogy mi mindent lehet e vásáron kapni s hogy mi mindent mutogattak ottan. Nem vettek semmit, mert nem is volt szükségük semmire azon árúczikkekből. Ez bosszantotta a kufárokat. Öltözetük is nagyon feltűnő volt. Akaratuk ellenére először gyanút, majd bosszút keltettek maguk ellen ; elfogták őket és a bíróság elé állították. A három tanú, Irigy, Babonás és Hízelgő kihallgatása után meghallgatták Hivő védekezését is, de az esküdt birák mégis halálra ítélték és Hivő sok kínzatás után máglyán meghalt. Keresztyén kimenekült a fogságból s e gonosz helyet nem egyedül hagyta el, mert egy Reményteljes nevű ember, ki tanuja volt