Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-28 / 5. szám
evangelizáló munkák mezejón, hogy lelke vágyainak még szélesebb munkateret biztosítson, lemondott a budapesti ref. egyháznál viselt hivatalairól és a budapesti skót zsidó-misszió szolgálatába állott, mint magyar misszionárius, hogy Izrael eltévelyedett juhait vezetgesse vissza a főpásztorhoz. A misszió szép ünnepély keretében üdvözölte az új munkatársat. A misszió, a melynek élén hosszú évtizedeken át dr. Moody András lelkész állott igaz buzgósággal s irántunk, magyar kálvinisták iránt való szeretettel, s a melynek ma nagybuzgalmú és tiszteletreméltó vezetője, Webster Jakab, olyan munkatársat nyert Forgács Gyulában, a ki valósággal nyereségnek tekinthető. A skót misszió, mely eredetileg csak német nyelvű volt, már régen belátta, hogy Magyarország fővárosában lassanként magyarrá kell válnia. Ennek az átalakulásnak az utóbbi évtizedekben örvendetes jeleit láttuk; most pedig íme, a magyarul már elég jól tudó vezető lelkész mellé született magyar misszionáriust is állított a misszió. Legyen munkájukon Istennek áldása! Egyházi hangverseny. A budapesti ref. egyház V—VII. kerületi templomépítő helyi bizottsága, templomalapja javára, f. hó 20-án este sikerült hangversenyt rendezett a Rózsa-utczai imaházban. A hangversenyen dr. Szabó Aladár józsefvárosi lelkész felolvasást tartott, a Lyra-dalkör karénekeket, Vendéghegyi Mariska és ifj. Simon Dezső szóló énekeket adtak elő ; Magyari Ernő hegedűművész szólójátékával, dr. Miklós Elemér pedig költeményei felolvasásával gyönyörködtette a közönséget. Az estélynek, a mint halljuk, az erkölcsi siker mellett szép anyagi jövedelme is volt. Testvéri látogatás. A kaposméröi ref. gyülekezetet f. hó 21-én meglátogatta Forgács Gyula a B R. Ifj. Egyesület titkára, a skót misszió új lelkésze. Ott léte alkalmával vallásos estély tartatott, melyen a jelenlevők elhatározták, hogy ezentúl a templomi istentisztelet alkalmával a szentírásból egy-egy rósz fog felolvastatni a predikáczió előtt; hogy énekkart fognak szervezni, s hogy előfizetnek a Traktátus - Társaság újabban megjelenendő „helyi traktátusaira". A gyülekezet, melynek élén Keresztes Gyula lelkész áll, már eddig is meleg érdeklődést tanúsított a belmissziói munka iránt. Három ifjút küldött Budapestre a belmissziói kurzus alkalmával is. Van már ifjúsági egyesületük és vasárnapi iskolájuk. Reméljük, hogy a vezetők nem fognak elcsüggedni, hanem kitartással folytatják a munkát, mit buzgón elkezdettek. Bibliai előadások, A budapesti skót ref. misszió, minden szerdán este 7 órakor, a Hold-u. 17. sz. alatti nagyteremben, és minden pénteken este 7Ü8 órakor, a Kertész-u. 39. sz. alatti imateremben bibliai előadásokat rendez. A bemenet szabad. Mindenkit szívesen hívnak és szeretettel fogadnak. Az ó-budai ref. gyülekezetben, a Mészáros Sámuel lelkész által szerkesztett s hozzánk is beküldött 1905. évi kimutatás szerint, a hívek lélekszáma 2475. Született 72, meghalt 58. Természetes szaporodás 14. Eskettetett 28 pár. Konfirmáltatott 25. Áttért 2,- kitért 3 egyén. A gyülekezet vagyona volt 1904 végén 3771 K 45 fill, 1905 végén 4121 K 17 fill. Gyarapodás 349 K 72 fillér. A számadás világos és pontos. Kiemeljük belőle a bevételi szakasz három tételét: legátusok részére gyűlt 241 K 10 f., perselyekből 166 K 58 f., Isten dicsőségére 102 K 20 f. és a kiadási szakasz egy tételét: jótékony czélra 143 K 40 f. Összes egyházi adóhátralék 120 korona. Ezek a számok beszélni látszanak. Még inkább beszél maga a füzet közzététele. Bizonyságot tesz a lelkiismeretes kezelésről a nyilvános nyugtázással; és bizonyos morális figyelmeztetést az egyházi adó pontos beszolgáltatásáról. Ilyen füzetben minden egyház közzétehetné kimutatását. Ez az egész füzet egy ív, a mely 40 koronába, kerül de 400 korona hasznot hajt. ISKOLA. A theologusok exmittálása, a mellyel a kerületek a segédlelkész-hiányon igyekeznek segíteni, a hogy az akadémiák évi értesítői és pótlóvizsgálatai mutatják, mindenütt kárára van a rendszeres theologiai képzésnek s maguknak a kibocsátottaknak is. A mint a Sárospataki Ref. Lapokban olvassuk, az akadémia tanári kara f. hó 9-én tartott ülésében foglalkozott e bajt okozó dologgal s annak orvoslásaképen egy indítványt fogadott el, a mely szerint arra fogják kérni a kerületi közgyűlést, hogy a rendkívüli segédlelkészül kibocsátott theologusnak a segédlelkészségben eltöltött ideje ne számíttassék be tanfolyamába, hanem azt — mint a régi rektoriák intézménye idejében — ott folytassa az intézetbe visszatérésekor, a hol azt kibocsáttatása alkalmával elhagyta. Ezt az indítványt mi nem tartjuk „talpraesettnek*1 , mint a hogy sárospataki laptársunk. Először azért nem, mivel a segédlelkészséget és a rektoriát nem azonosíthatjuk, s ha per abusum elnéztük is, hogy a tanfolyamát még el nem végezett theologus bizonyos papi funkcziókat végezzen, azt, hogy nem theologus (márpedig, ha exmisszióban töltött ideje nem számíttatik be a növendéknek, akkor nem theologus addig) végezhessen ilyen funkcziókat, semmiképen sem nézhetnénk el. Másodszor azért nem, mivel az exmittáltat, ha nem theologus, nemcsak künn töltött ideje elvesztése fenyegeti, hanem a katonának behivatás is. Én legalább nem hiszem lehetségesnek, hogy egy theol. akadémia hadmentességet igazoló bizonyítványt adhatna olyannak, a kinek theologussága s növendék volta exmittáltatása idejére fel van függesztve. De nem tartom lehetségesnek, hogy ilyen bizonyítványt nyerhessen akár esperestől, akár püspöktől, mert az törvénybe ütköznék. S végül, s talán ez a legfontosabb, nem tartom talpraesettnek az indítványt azért, mivel — legalább a dunamelléki kerületben — a kibocsáttatás nem épen önkéntes vállalkozás, hanem kerületi intézkedés, illetve felhatalmazás alapján, hivatalosan történik. Akkor pedig, a mikor a növendékek félig kényszerítve mennek ki rendkiviili segédlelkészekül, méltánytalan volna Őket künn töltött idejük elvesztésével sújtani. A baj egyedüli radikális orvosszere egyedül csak az exmisszió teljes megszüntetése lehet. Erre törekedjünk és pedig teljes erővel; mert úgy látszik, hogy bár az utóbbi években folyton emelkedő számban bocsátották ki az akadémiák a végzett növendékeket, a theologusok kibocsátgatása mégsem szűnik, sőt fokozódik. És sajátságos, hogy ez az exmittálás a legkisebb mérvű talán Erdélyben, a hol egész sereg gyülekezet van még mindig lelkész nélkül. Igen, mert ott kerületileg és egyházmegyeileg szervezve van a szomszéd lelkészek „beszolgálása"; a többi kerületekben azonban erről épen nincs, vagy csak gyéren van gondoskodás. Pedig hát itt is érvényesülnie kellene: „Egymásnak terhét hordozzátok". Egy tanár ünneplése. Említettük már, hogy Fábry Jánost, a rimaszombati egyesült prot. főgimnázium nyugalomba vonult tanárát, érdemei elismeréséül, a király királyi tanácsosi czímmel tüntette ki. Az erről szóló okmányt szép ünnepély kíséretében f. hó 20-án adta át az érdemes tanárnak Hámos László főispán. Az ünnepélyen jelen