Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-02 / 49. szám

Elmúlt két éve, hogy e lapban s egyházmegyei gyűlésünkön hangoztattam, hogy kerületünk tetemesen felemelt államsegélyét első sorban arra fordítsuk, hogy törüljük el az egyházak által a traktusra és kerületre fizetendő járulékokat. Itt, K.-Somogyban, minden egyház fizet minden lélek után a kerületre 5, a traktusra 6 fill. adót. Ehhez még annyi aprólékos jön fizetnivaló, hogy pl. az 587 lelket számláló kapolyi egyház a folyó évben fizetett 79 kor. 62 fillért. Gondoljunk most a tizszer, sőt százszor akkora gyülekezetre és az általa fizetendő járulékokra! És ez mind csak azért, hogy közigazgatják ! Az eszme nem az enyém. A két prot. egyház által a kormányhoz több évvel ezelőtt beadott memorandum, mely a maga nemében valódi remekmű, a közigazg. adó eltörlését kimondja. Azóta a kerületi államsegély többször emeltetett, ma kétszer annyinál is több, mint volt a memorandum előtt. Most is emeltetett — ha jól értesültem — 12 ezer koronával. A szeptemberben tartott ker. gyűlés szépen elosztotta ezt a pénzt, emelte a püspöki, theol. tanári fizetést stb., de — sajnos — a 11 filléres adónak az eltörlése, vagy legalább kevesbítése senkinek eszébe nem jutott, senki e végett fel nem szólalt. És a szegény egyházak segélyezésére is csak a régi gyakorlat szerint gurultak a koronák, 300, 200, vagy épen csak 100 korona. Hamar úr bemutatott költségvetésére — bár kongruás szemüvegen át nézve férne szó az 1600 koronás lakáshoz, az életbiztosításhoz, a mindennapi husevéshez stb. — csak azt mondom, hogy ne menjen a prot. papi pályára az, a ki a szegénységet nem bírja ki s kevésből nem tud megélni. Épen azért nem írhatom alá, hogy egy papi jellegű theol. tanárt 6—7 ezer korona fizetés „még a súlyosabb gondok nélkül való megélhetésre sem képesíti". A theol. tanárok pályázását lelkészi állásokra a t. szerkesztő úr bizonyára jobban tudhatja. Mikor én erről szóltam, a nagy s a mult század 2-dik felének tán legnagyobb prédikátorára, Gerok Károlyra gondoltam, a ki pályáját a tübingai theol. seminariumban tanítással kezdte, de 3 évi ott működés után a gyakorló lelkészségre ment át. Itt az ideje, hogy végezzek. Azt kértem a múltkor és azt kérem most is, hogy a felszabaduló pénzösszegeket ne osszuk szét egyes személyek közt, hanem fordítsuk oda, a hol legnagyobb a szükség: 1. törüljük el a gyűlölt közigazgatási adót és 2. segítsük jobban a szegény eklézsiákat! Turi Károly, kapolyi lelkész. * * * A fentebbiekre a következőket jegyzem meg: Azt a törekvést, hogy az államsegélyekkel a szegény gyülekezetek terhein könnyítsünk, egészen helyesnek és dicséretesnek tartom. Magam is sürgettem ezt számtalanszor e lap hasábjain. Nem tévesztettem ezt szem elől akkor sem, a mikor az újabban nyerendő 3 milliós államsegély folytán, a közigazgatási terhek csökkentésére eddig fordított s fokozatosan felszabadulandó államsegély-összegekre, mint olyanokra mutattam reá, a melyekből az akadémiai tanárok fizetését rendezni lehetne. Hiszen az a 3 év alatt folyósítandó 3 millió korona épen azért adatik, hogy — a lelkészi nyugdíjintézet megteremtésén kivül — a közigazgatásiadóterhek levétessenek a gyülekezetek vállairól s egyházi adóterheik is az elviselhetőség mértékéig csökkentessenek. A mit tehát Turi Károly és mindnyájan óhajtunk e tekintetben, 3 év múlva majdnem teljesen megvalósul, s enek következtében a rendes évi államsegélyből oly összegek szabadulnak fel, a melyeket az egyház más szükségletek fedezésére fordíthat. Ilyen az akadémiai tanárok fizetésének rendezése is, a többek között. A jogakadémiai tanárokról, úgy látszik, már nem is lesz szükséges gondoskodni, mert gondoskodik róluk az állam. A theol. tanárok fizetésének rendezésére azonban az egyház az államtól nem kérhet, vagy ha kérne, sem kapna. A rendezést tehát csak belkörűleg lehet keresztül vinni. S ha azt keressük, hogy miből? — nem mutathatunk reá másra, mint a felszabadulandó államsegély-összegekre. Hogy nem hirdette ország-világnak a gyűlési Referens, hogy a budapesti theol. tanárok újból 400—400 kor. pótlékot kaptak, annak egyszerű oka csak az, hogy az a pótlék, a korábban adott 400 koronával együtt, csak bizonytalan, csak ideiglenes valami, a mit a kerület bármikor elvonhat, ha jónak látja. Ezek a pótlékok sem véglegesítve nincsenek, sem a nyugdíjba nem számíttatnak; velük dicsekedni, vagy felettük örvendezni tehát bizony nem lehet. Hogy Veress József esperes az evang. egyetemes gyűlésen felpanaszolta, hogy a theol. tanárok mindig kérnek, az tény; a viszonyokat ismerve azonban ez nem a theol. tanárok telhetetlenségét, hanem csak azt bizonyítja, hogy nem tudnak fizetésükből tisztességesen és nagyobb gondok nélkül megélni ott sem. Hogy ne menjen papi pályára, a ki a szegénységet nem bírja s kevésből nem tud megélni, ezt könnyű leírni a papirosra, csakhogy az élet bizonyos követelményekkel mégis előáll, a melyek elől ki nem térhetünk, részint mert kenyérrel is él az ember, részint pedig mivel állása noblesse obiige kötelezettségekkel jár. Javakban való dúskálásra épen nem vágyakozunk, csupán annak a bibliai elvnek az érvényesítését kívánjuk, a mely azt mondja, hogy méltó a munkás a maga jutalmára. Ha ezt az elvet elismeri állam, egyház és társadalom a többi munkásokra nézve s igyekszik azt a fizetések és a munkabérek javítása által meg is valósítani, akkor, azt hiszem, hogy a kapzsiság, a nagyzás minden gyanúja nélkül, a theol. tanárok is kérhetik magukra nézve az elv alkalmazását, különösen pedig úgy és olyan módon, hogy az az egyházra semmi újabb terhet nem ró. H. I.