Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-02 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap.* Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A lelkészek mellékfoglalkozásai. Arany Gusztáv. — Még egyszer a felszabaduló pénzösszegekről. Turi Károly. — Iskolaügy: Viszonválasz és végszó az akadémiai tanárok fizetésjavitása ügyében. Sedivy László. — Könyvismertetés : Szemelvények a Margit-legendából. Horváth Cyrill. — Belföld: A Ref. Lelkészegyesület előkészítése. H. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék — Szerkesztői üzenetek — Hirdetések. A lelkészek mellékfoglalkozásai. II. Legideálisabb állapot az volna, hogy a lelkész egyébbel egyáltalán ne foglalkoznék, csak a mi a hivatása. Hirdesse az igét alkalmas és alkalmatlan időben. „A tudatlanokat tanítsa, az erőtleneket Erősítse, intse, buzdítsa A lágymelegeket, Kötözgesse bé a sérelmes Sziveknek sebeit, Oszlassa, űzze a félelmes Lelkek kétségeit", — mint lelkészbeigtatási énekünk (235. dics. 4. v.) oly szépen és igazán mondja. De hogy mindezt tehesse, magát folyton képeznie kell. Holtáig kell tanulnia. Mert a mit a theologiáról magával hoz, az csak keret, kellő tartalom nélkül. Nem csak theologiai dolgokkal, de tisztába kell jönnie lehetőleg minden, a korszellemet mozgató kérdéssel. Olvasnia kell minden irányban és az olvasottakat fel kell dolgoznia elmélkedés útján. Gyakorolnia kell a cura pastoralist. Kezét, mint az orvosnak, folyton a társadalmi és egyházi életnek mintegy az literén kell tartania, hogy megérezzen minden rendetlen érverést. Hát tagadhatatlan, hogy egész ember legyen, aki mindezeket elvégzi. Ez az elmélet. Ez volna az ideális állapot. Meg kell azonban vallanunk, hogy a lelkész ezt az ideális állapotot szerencsétlen egyházi berendezkedésünk folytán alig közelítheti meg. Lehetséges-e, hogy a lelkész csak lelkészi teendőinek végzésével, önképzéssel és cura pastoralissal foglalkozzék? E kérdésre nehéz szatírát nem írni. A legtöbb falusi lelkésznek, ha csekélyke fizetéséből meg akar élni, gazdálkodnia kell. És pedig belterjes gazdálkodást kell folytatnia hivatali földjein, ha lépést akar tartani a mértföldes léptekkel haladó igényekkel. Ezért folytonos felügyeletet és utánjárást igénylő szőlőgazdaságot folytat az egyik, kereskedelmi növényeket termel a másik, vagy kerti veteményeit öntözi — sokszor a tulajdon verejtékével — a harmadik. Végeznie kell irodai munkáját. Adót kivetni, beszedésénél közreműködni, kurátori számadást készíteni rendes foglalkozásai közé van sorozva. Ha ideje engedi, olvasna szívesen, csak volna mit. Nincs, csak lesz parochiális könyvtár. Meg kell elégednie napilapjával. Részt kell vennie a politikai életben. Ezt különösen megköveteli tőle a nép. Mert különben a gályarabok utóda — hazaáruló. Azt akarja a nép, hogy a politikában papja vezesse. De oda, a hova menni akar. Vezeti is ám sok helyen a nyáj a pásztort. A faluban a legmagasabb intelligencziát többnyire a lelkész képviseli. Társadalmi, közgazdasági téren intelligencziáját nem nélkülözhetni. Olvasókör, szövetkezet, gazdasági, segély- vagy egyéb egylet közreműködése nélkül létre alig jöhet. Szellemi tőkéjét közre kell bocsátania. Még jó, ha néhol valamit kamatoz is. És íme előáll egy csomó mellékfoglalkozása. Hátha még egyházmegyéje is megtiszteli egy kis adminisztraczionális tennivalóval. Lesz p o. esperes. Ez már nem is annyira mellék-, mint főfoglalkozás, mert egész embert kiván. Vagy jegyzővé választja, vagy pénztárát bízza rá a traktus. Nagyobb egyházainkban a több irodai munka és közigazgatási teendő, meg a sok s jobbára csak gépiesen végezhető külső funkczió veszi el önképzésre és cura pastoralisra szükséges idejét. Városokban némelyik lelkész heti 16—30 órán vallást tanít. — Közép- és felsőiskolákat fentartó egyházaink lelkésze meg akár egyebet se tegyen, mint elnököljön. Presbitériumban, igazgató-tanácsban, iskolaszékben, bizottságokban, vizsgákon. Mintha hiba volna a fődologban. Nekem úgy tetszik, hogy a lelkészek eddig is el voltak fog-