Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

a felvetett kérdésre így felel: „A vallástalan emberek nem tehetnek egyebet, mint épen azt, a mit tesznek: odaállanak valamely párthoz és harczolnak, ártanak, gyűlölködnek ... A vallásos emberek viszont igyekeznek teljesiteni Isten iránt való kötelességüket, melyben benne foglaltatik az is, hogy felebarátunkért mindent megtegyünk, a mit tehetünk. Csak az a jóság ós méltányosság válthatja meg az emberiséget, a mit a tiszta evangéliom tanít. Ugyanezért értse meg minden ember, hogy vallás nélkül rossz, aljas ós szerencsétlen teremtés." P. P. BELFÖLD. A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli ref. egyházkerület folyó hó 13—15. napjain lefolyt közgyűlését kiemelte a közönséges, adminisztráló gyűlések sorából gróf Degenfeld József tízéves főgondnoki jubileuma, a bölcsészeti fakultás újabb két tanszékének szervezése s az a magas színvonalú vita, a melyet a jogászok kötelező kollokviumainak eltörlése kérdése támasztott. Nagy buzgóságú főgondnokát lelkesen ünnepelte, mind a kerület, mind a debreczeni főiskola. A két bölcsészeti tanszék szervezésével tényleg rálépett a kerület a filozófiai fakultás megteremtésének útjára. A kötelező kollokviumoknak részben való meghagyásával pedig csak főiskolái jó hírének javára cselekedett. Kiss Áron püspök, korával együtt járó gyengélkedése miatt az idén sem vehetett részt a gyűlés tanácskozásaiban ; helyét tehát Dávidházy János esperes foglalta el, a ki buzgó imádságban kérte a gyűlésre Istennek kegyelmét. Gróf Degenfeld József fögondnok megnyitó beszédében sajnálkozással emlékezett meg a püspök távolmaradásáról. Majd a Bocskay- és a Rákóczi-ünnepélyekről, azután pedig a 48. XX. végrehajtásáról és a folyó hó 22-re összehívott papi kongresszusról szólott. A kormány által kilátásba helyezett 3 millió csak részben való végrehajtása a 48. XX.-nak; ezzel igényeink nincsenek kielégítve, s arra kell törekednünk, hogy a törvény, úgy anyagi, mint egyenlőségi és viszonossági vonatkozásaiban mielőbb végrehajtassék. Az orsz. papi kongresszus, — bár teljesen jogos az egyenlő foglalkozásúak, saját érdekeik előmozdítására irányuló egyesülése — téves irányt vett, a mennyiben teljesen szem elől tévesztette az egyetemes papság nagy protestáns elvét. Áldatlan munkát végeznek azok, a kik egyházunkban a lelkészi és a világi elem között a jó egyetértést megzavarni s egyiket a másik ellen ingerelni igyekeznek. Reménységét fejezte azonban ki az iránt, hogy a lelkészi kar túlnyomó többségének józansága meg fogja akadályozni azt, hogy ez a mozgalom elfajulva, veszedelmet okozzon. A megnyitó beszéd elhangzása után, a napirend előtt Dávidházy János esperes emelkedett szólásra és megemlékezvén gróf Degenfeld József főgondnokságának tízéves fordulójáról, szép beszédben méltatta az elnök kiváló érdemeit s melegen üdvözölte őt az egész kerület nevében. Az üdvözlő beszédre gróf Degenfeld meghatottan válaszolt. Azt, a mit fogadott tíz év előtt, a mikor a főgondnoki tisztet elfogadta, a legjobb igyekezettel törekedett teljesíteni. Az az elismerés, a melynek szavai felé hangzanak, azt mutatja, hogy igyekezetét és szorgalmát kerülete méltányolja, és ez jól eső érzéssel tölti el lelkét. A bizalom e megnyilatkozását mással viszonozni nem tudja, mint csak tíz év előtt tett fogadása megújításával. Az egyháznak és az iskolának az érdekeit továbbra is híven fogja szolgálni, mindaddig, a míg hasznot tehet a közügynek. De mihelyt érzi, hogy használni nem tud, méltóbb embernek fogja helyét átengedni. Mind Dávidházy üdvözlő beszéde, mind Degenfeld válasza után lelkesen hangzott fel az ováczió, jeléül annak, hogy gróf Degenfeldet valóban osztatlan tisztelet és ragaszkodás övezi körül kerületi főgondnoki székén. A gyűlés megalakulása folyamán örömmel vették tudomásul, hogy a nagybányai egyházmegye Helmeczy Józsefet ültette gondnoki székébe s hogy az új gondnok a debreczeni egyetemre 1000 kor. alapítványt tett. Szintén örvendetes tudomásul szolgált Garzó Gyulának kerületi tanácsbiróvá megválasztatása. Garzó letette hivatali esküjét és szép beszédben ajánlotta fel szolgálatát a kerületnek. A megalakulás után Dicsöfi József főjegyző a pénzügyi bizottság javaslatait terjesztette elő, a melyeket a gyűlés el is fogadott. Majd a bizottságokat alakították meg, és pedig ama kerületi határozatnak a törlésével, a mely a bizottságoknak titkos szavazás útján való megalakítását írta elő. • • i • •>' Gróf Degenfeld indítványára kimondta a gyűlés, hogy ezentúl ugyanannyi konventi póttagot választ, mint a mennyi a rendes tagok száma, mert a póttagok csekély száma miatt eddig többször megtörtént, hogy a kerület nem volt a konventen megfelelően képviselve. Sass Béla aljegyző ismételten bejelentette lemondását ; a közgyűlés azonban ismét nem fogadta azt el és felkérte Sasst hivatala tovább viselésére. Karai Sándor a gimnáziumi építtető bizottság jelentését terjesztette elő, a melyben egyik legfontosabb pont az volt, hogy Debreczen városa 400,000 koronát szavazott meg az új épület felemelésére. A lelkész- és tanítóképesítő vizsgálatokról szóló jelentések tudomásul vétele s a konventi határozatok végrehajtása után a Bocskay-emlékre begyűlt adományok hovafordításának kérdése került tárgyalás alá. A nagyszalontai egyházmegye ama javaslatával szemben, hogy az összeg 25%"a

tökésíttessék, 75%"a

pedig szegény egyházak segélyezésére fordíttassék, Ujfalussy Béla előadó az összeget egy egyetemi tanszék alapjául kívánta tőkésíttetni. A gyűlés inkább ez utóbbi javaslat felé hajolt; de nem akart határozni addig, míg a két javas-