Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-28 / 5. szám

a gyülekezetek benső életének mivoltáról is tájékozást nyújt vagy legalább kell nyujtaniok az ilyen beszéd­gyűjteményeknek ; mert hiszen jó prédikácziónak csak az nevezhető, a mely idő- és alkalomszerű, vagyis a mely a gyülekezet lelki szükségeinek megfelelő, és az, a mely a prédikátornak Isten igéje által áthatott, meg­ihletett bensejéből, egyéniségéből buzog elő. Hiábavaló és eredménytelen „csácsogást" visz végbe az a „hit­szónok", a ki a gyülekezet „feje fölött" prédikál, a ki a levegő - égben vagdalkozik. Ilyen és ehhez hasonló más szempontok kell hogy eldöntsék azon kérdést: jogosult-e az, hogy más beszédeit mondjuk el a szó­széken ? Szükség van-e arra, hogy évről-évre a kész predikácziók egész seregével lépjünk elő és zörgessünk a papi múzeumok ajtajain? Sok helyen úgy fogják fel a dolgot, hogy a lel­késznek magának kell készítenie predikáczióit és nagyon komolyan hangoztatják azt az elvet, hogy a mint nem lehet valaki szabó, a ki nem tud egy kabátot megvarrni, ép úgy nem lehet prédikátor sem, a ki nem tud maga kellő módon ki- és odaszabni és összeállítni a maga gyülekezete szükségleteinek megfelelő, építő beszédet, Isten igéje alapján. Mint e lapok hasábjain már annyi­szor felhangzott, bizonyára nagyobb örömmel üdvözöl­nénk mindnyájan a jó bibliámagyarázati segédkönyveket, mint efemer értékű predikáczió-gyűjteményeket. De lássuk immár nagy vonásokban a kötet tar­talmát. A Gyakorlati bibliamagyarázatok — szám szerint 8 — valóban nem elégítettek ki. Ilyés Jánoséi József történetét magyarázzák, régi, sablonszerű gondolatokkal; Barakonyi Kristóf pedig Jeremiás prófécziáinak magya­rázata közben elfeledte azt az elvet, a melyet ker. pré­dikátornak Isten igéje hirdetése közben felednie nem szabad, hogy Izrael reménysége a Krisztusban nyert megtestesülést és betetőzést. Ifjúsági istentiszteleti beszéd öt van a gyűjte­ményben. Kiemelkednek Csizmadia és Paulinyi beszédei, a melyek evangéliomi zamatúak; a többiekben igen sok a moralizáló, vagy mondjuk inkább professzori, Iecz­kéztetŐ elem, a melynek helye inkább az iskolában van. Ha valakinek, úgy bizonyára az ifjúságnak kell igazán Krisztust prédikálni, vagyis : nem csak épen utalni nagy általánosságban az ő példájára, hanem valóban úgy és akként megjeleníteni őt ott az ifjúság előtt, mint a szolgálatkészségnek, önfeláldozásnak, hősiességnek, tiszta­ságnak stb. megtestesülését. Kerekes Gyula hangsúlyozza beszédében a „józan" hitet. Ah! kedves lelkésztársam, az ifjúság hit dolgában nagyon is „józan" és reáférne egy kevés abból a pünkösti részegítő italból! Az ú. n. „józan" prédikálás és vallásosság olyasvalamit jelent, a melynek nincs színe, sava és zamatja! A közönséges egyházi beszédek sorozatában is vannak értékesebb dolgozatok, a melyekben vannak megtermékenyítő eszmék és gondolatok. Értékesek dr. Balthazár Dezső beszédei: Jézus a tengeren és a kaper­naumi százados. Mindkét beszédben vannak lélektani rajzok Jézusról; ezek azonban kissé önkényesek és különösen az előbbiben szertelenek. Hadd mondjam el itt azt, a mi több más beszédre is vonatkozik, hogy a mi beszédeinkben nagyon túlságos sok tért foglalnak el a gazdagok elleni rekriminácziók. Én nem tudom, de a mi falusi gyülekezeteink átlagában nem olyan nagyon sok a „gazdag". És mégis, ha valaki a mi predikáczióinkat olvassa, azt kell hinnie, hogy itt a legkisebb faluban is tuczatszámra vannak a nábobok. Ha már így klasszisokba osztjuk a gyülekezetet, pz akként történjék, hogy az egyes osztályok közeledését. Istenben való egyesítését előmozdítsuk predikálásunkkal. Érdekes egyházi beszéd a P. Czinke Istváné is, bár felfogásában, az egyház részekre szakadottságát ille­tőleg, nem egészen korrekt és nem hangsúlyozza eléggé a Krisztusban való egységet és ennek szükségességét. Kiss Ferencz püspökladányi lelkész beszédei erő­teljes és pásztorális jellegű beszédek. Különösen köve­tendő példa gyanánt szolgálhat az alkalmi beszédek közt olvasható „Jó elöljáró" czímű dolgozata. Ügyes kis beszéd a Yértesy Móré a nőkről. Inkább történelmi érdekkel bírnak a Balogh Ferencz „Könnyei a hon felett", a melyeket az 50-es években ontott a munkásság és önzetlen, tiszta jellemek hiánya felett. Az ünnepi beszédek között van Kálvin Jánosnak egy karácsonyi beszéde, jobban mondva bibliamagya­rázcitB^ <x melynek gondos átültetéséért köszönettel tar­tozunk dr. Rácz Lajos tanárnak. Sikerült beszéd a Pau­linyi Károly nagypénteki beszéde a „Három kereszt" themája felett. Mély evangéliomi hangulat lengi át Virág Sándor konfirmácziói elmélkedését. De már olyan hús­véti beszéddel, mint az „Új ég és új föld1 ' czímű, nem lehet igazi húsvéti győzedelmi örömöt kelteni a hall­gatók lelkében. Az alkalmi beszédek között szintén van néhány sikerült érdemes munka. Ilyenek a Szigethy Zoltán han­gulatos beköszöntő beszéde, Kiss József pápai lelkész beszéde a Mária-kultusz ellen, Szakács Imre színes reformácziói beszéde, Székely József kissé komor han­gulatú őszi predikácziója. Szalóczy Pál — a Bersier fordító — nagyon csinos úrvacsorai predikáczióval emelte a kötet becsét. Tetszéssel fogja elolvasni mindenki Szele György avatási, Soltész Elemér lelkészavatási, Sedivy László beiktató — nagyon is alkalmi — beszédét. Jánosi Zoltán predikácziójában szinte fitogtatólag jelenik meg a prédikátor tudása és olvasottsága. Egyházszentelési beszéd is van e sorozatban és Biky esperes jól elta­lálta a hangot ennél a szép pásztorális ritka cselek­vénynél. Ez és több e sorozatban foglalt alkalmi beszéd önmagában véve ha sikerült is, de annyira magukon viselik az alkalmiság jellegét, hogy mint e birálat elején mondottam, legfeljebb mint az illető gyülekezet törté­netére világot vető dolgozatok bírnak érdekkel és értékkel. A liturgiális beszédekről általában megjegyezhetem, hogy kevés közöttük a sikerült. Hadd hangoztassam itt

Next

/
Thumbnails
Contents