Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-04 / 45. szám
galyakkal feldíszített templomba vonultak, az utolsó gyásztisztesség megadása végett. A templomban Terray Gyula gömöri esperes mondott beszédet, Dianiska Frigyes késmárki lelkész pedig a gyülekezet nevében átvette megőrzés végett a hamvakat. Végül Zélenka Pál püspök imádkozott és mondott áldást a hosszú bujdosás után szülőföldjükre visszatért hamvakra. A szertartás után néhány óráig még nyitva hagyták a templomot a közönség részére; azután pedig ünnepélyesen elhelyezték a koporsót a templomban felállított sarkofagbau. A sarkofag soborsini sárga márványból készült, s a következő feliratokat viseli. Az első oldalon: „Kézsmárki Thököly Imre, Felső-Magyarország és Erdély fejedelme, született 1657. szeptember 25-én, meghalt 1705. szeptember 13-án Izmidben, Kis-Ázsiában; a hátsó oldalon : A magyar szabadságharcz számkivetett hősének hamvait hálás nemzete, I. Ferencz József apostoli király elhatározásából, itt, szülőföldén, helyeztette örök nyugalomra 1906. október 30-án." Itthon pihennek tehát végre nagy bujdosóink hamvai. A hamvak pihenését, mindama nagy napig, ne zavarja meg senki és semmi! Nagy lelkök azonban ne pihenjen; hanem éljen s hasson közöttünk mindörökké! KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Berlin vallásfelekezeti viszonyait fejtegette a minap Kotterba lelkész egyik már nyomtatásban is megjelent nagyon tartalmas és tanulságos előadásában. A különböző városi és egyházi statisztikai hivatalok adatai alapján számokkal mutatta ki az értekező, hogy Berlin városa népességéből 1817-ben 186,570 volt evang. (94'990 /0 ) s 6157 róm. kath. (3-44%); 1843-ban 328,253 ev. (92"000 /d ) s 16,453 róm. kath. (4-66%.); 1871-ben 732,351 evang. (88'63°/0 ) s 51,517 r. kath. (6-23%); 1900-ban 1.590,115 ev. (84i.8%) s 188,440 róm. kath. (9'98%), a mi más szóval annyit jelent, hogy az ev. lakosság számaránya 11%-kal apadt, ellenben a r. katholikusoké 6 % %"kal emelkedett. Az 1906. ápr. 20-iki „Berliner Lokalanzeiger" egyházi jegyzéke szerint Berlinben vasárnaponként a különböző templomokban, iskolákban, konfirmandusok termeiben és kápolnákban összesen 102 helyen tartanak evangélikus és 29 helyen róm. kath., illetve az elővárosokban 54 helyen ev. és 38 helyen r. kath. istentiszteletet. Ha már most normálisnak tekintjük a róm. kath. egyház istentiszteleti helyeit, úgy a lakosság számarányában Berlin városában 246 és nem 102 s az elővárosokban 323 s nem 54 helyen kellene evang. istentiszteletet tartani. Berlin városának azonban, a statisztikai évkönyv szerint csak 61 ev. temploma, 33 kápolnája, 81,623 ülőhelye és 205 lelkésze van, a mi mindenesetre kevésnek mondható. Pedig Berlin ós a protestantizmus csaknem azonos fogalom. Központja a főváros minden tekintetben a német protestantizmusnak is. „Krisztus farizeusainak{ ! , a jezsuitáknak (Hase, a nagy egyháztörténetíró szerint a Jesu itis) van már generálisuk. Ennek a katonailag fegyelmezett rendnek az élére mult hó 8-ikán a gregoriánus egyetem rektorát, Wernz Ferencz pátert állították titkos szavazattal. E szavazatot gyakorolták a rend egyetemes gyűlésén az olasz, német, franczia, spanyol és angol jezsuita elöljárók s az egyes tartományi elöljárók, vagyis mindössze 86-an. Az ezidei egyetemes gyűlés Rómában, a Collegium Germanicumban tartatott, a Sz. Miklósról elnevezett templom mellett. Wernz generális német ember. A württembergi Rottweilban született 1842 deczember 4-én. Már 15 éves korában belépett a rendbe. Humanista, bölcseleti és theologiai tanulmányainak befejezése után pappá avattatván, a kánonjog tanára lett Dittson - Hallban és 1883-ban ugyanannak tanára a pápai gregoriánus egyetemen. 1904 óta nevezett egyetem rector magnificusa. 1897-ben adta ki négykötetes nagy kánonjogi művét. Az index-kongregácziónak és a kánonjog kodifikáló bizottságának is tagja. Az interregnum alatt a jezsuitarend kormányzatát ideiglenesen Freddi Ruggero olasz páter vitte. Mindenesetre érdekes, hogy ez alkalommal német embert ért a jezsuiták közbizalma. A Májunké-Reindl Román-féle rémmese Luther öngyilkosságáról újból kisért bizonyos r. kath. köröket, Nem hagyják a szegény reformátort nyugodni. Pedig egyik pápás ideáljuk, a vérszomjas spanyol Fülöp és fővezére Alba mondotta az ő sírján, hogy „holtakkal nem harczol". Azt olvassuk, hogy a Milanóban megjelenő „Osservatore Cattolico" aug. 27. számában újból felelevenítette ezt a történeti hazugságot, a melyről egy német r. kath. egyháztörténetíró is azt mondotta; hogy még azt (t. i. azt a szégyent) jóvá kell tennie a róm. kath. történetírásnak. A röpiratnak egyik franczia kiadása szolgált a czikk forrásául. A czikkről különben még a német klerikális „Köln. Volkszeitung" is megjegyzi, hogy „mint történeti tanulmány, állítólagos figyelemreméltó adaléka daczára is kritikán alul áll. Felesleges tehát, hogy továbbra egy szót is vesztegessünk reá." Mi is azt mondjuk, főleg mióta 1883-ban Köstlin tanár, a nagyhírű Luther-tudós alaposan kioktatta ebben a kérdésben Janssent, a frankfurti történetgyártót. Bajorországban az ev. tartományegyház kebelében a papfiakat segélyező egylet mellett van egy papleányokat segélyező egyesület is. Pénztára máris tetemes évi segélyekben részesíti a (nagyobbára árva) papleányokat. Az Alig. Ev. Luth. K.-Zeitungban azt olvasom, hogy az 1905. évben 96 papleányt segélyezett, 4740 márka rendes és 1369 leányt rendkívüli segélylyel, a mi bizonyára igen tekintélyes összeg a bajor ev. egyházban s a német klerikálizmus tengerében. Az egyesület évi bevétele 16,454 márka volt, a mely összegből 8000 márka alapítvány és 3680 márka tagsági díjakból folyt be. íme