Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

A mai ünnepélyen vizsgáljuk meg a lelkiismereti és a nemzeti szabadság eme szoros viszonyát. Tegyük fel a kérdést: Mi tehet bennünket szabadokká? — s adjuk meg e kérdésre a feleletet: a) lelkiismeretünket, b) nemzeti életünket illetőleg. I. „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen benneteket!" — ezt mondja Jézus, János evang. 8 : 32. versében. Az igazság és az igazság megismerése tehát a lélek szabadságának forrása. Ez a tétel olyan, hogy rokonszenvesen hangzik mind hivők, mind hitetlenek előtt. Igen, még a hitetlenek előtt is, értve ezek alatt nem az elvetemedett, gonosz embereket, hanem ama müveiteket, a kik szerint a vallás tételei elavultak s azoknak helye más által pótolandó. A mivel helyöket pótolni akarják, nem más, mint az igazság, a mely, szerintük is, egyedül képes csak arra, hogy az embert lélekben szabaddá tegye s hivatása betöltésére képesítse. Hivők és hitetlenek szerint is tehát az igazság teheti lélekben szabaddá az embert. De azért ne gondoljuk, hogy a vallásnak hivő és a tudománynak igazságra törekvő emberei egy hajóban eveznek. Igazságról beszél az egyik is, a másik is. De nem ezen fordul meg a dolog; hanem, hogy miben keressük és találjuk fel azt az igazságot, a mely lelkünket szabaddá teheti. S itt van már a nagy különbség vallásos hivő és vallásos tekintetben hitetlen között. A vallásos tekintetben hitetlen, egyéb tekintetben azonban müveit és tudós emberek azt az igazságot, a mely az embert lelkileg szabaddá teheti, csak a tudomány igazságaiban látják. Az utóbbi évek alatt már hazánkban is alakultak egyesületek (Társadalomtudományi-egyesület, Szabadgondolkozók egyesülete), a melyek egyfelől a minden korlátozás nélküli gondolatszabadságot, másfelől a természettudomány, a társadalomtudomány, a lélektan igazságainak kutatását és terjesztését írták zászlóikra. Nem volna egy szavunk sem törekvéseik ellen, ha munkálkodásuk eredményeit csak azon a téren kívánnák felhasználni, a melyen azokat elérték: a tudomány terén. De, a mint programmjaikból's működésükből látjuk, az eredményeket érvényesíteni akarják a lélek vallásos világában is, állítván és hirdetvén, hogy a vallás tételei elavultak, megkötözik a lelket s csak a tudomány igazságai lehetnek azok, a melyek a lelket szabaddá tehetik. Csak nemrégen olvastam egyik napilapnak a szabadgondolat és a természettudományok művelését czéljául tűzött mellékletén, hogy természettudományi ismeretek nélkül nincs műveltség és lelki szabadság, — viszont, a ki természettudományi ismeretekkel rendelkezik, az már eo ipso művelt és szabad, S ugyancsak a napokban látott napvilágot egy egyesületi programm, a mely szerint a vallás elavult tételei helyébe a tudomány igazságai állítandók, mert az embert csak ezek tehetik lelkileg szabaddá. E felfogásokkal és törekvésekkel nem kivánok e helyen és ez alkalommal vitatkozásba bocsátkozni. De azt teljes meggyőződéssel vallom és hirdetem, hogy ezek a különben okos és művelt emberek roppant nagy tévedésben élnek és tévedésbe vezetnek másokat is akkor, a mikor azt hiszik és azt hirdetik, hogy csupán csak a tudomány igazsága lehet az az igazság, a mely bennünket szabadokká tehet. Mert, eltekintve attól, hogy a tudomány úgynevezett igazságai, néhány alapvető tételt kivéve, épen nem örök igazságok, hanem fejlődésnek, módosulásnak, sokszor a teljes megsemmisülésnek vannak kitéve; még ha valóban örök igazságok volnának is, nem hordozzák magukban azt az erőt, a mely az emberi lélek erkölcsi szabadságát megadhatná. Az az erejök megvan ugyan, hogy a lelket bizonyos együgyű, babonás hittől megszabadítsák; de ahhoz, hogy az embert a tökéletlenségtől, a lélek gyarlóságaitól, főként pedig a bűntől megszabadítsák és az igazi erkölcsi szabadságra: a jónak állandó követésére, a rútnak, a csúfnak, a rossznak állandó elhagyására képesítsék, — nincs és nem is lehet soha! Ahhoz, hogy lelkünkben erkölcsileg szabadok legyünk, más is kell, nemcsak a világos ismeret; kell hozzá a lélek újjászületése és megszenteltetése is, — ezt pedig a tudomány igazságai soha meg nem adhatják. Másutt és másban kell tehát keresnünk az erkölcsileg szabaddá tevő igazságot. Hol s kiben keressük? Megmondja ezt nekünk maga az, a ki örök igaz tételünket felállítá, hogy az igazság tehet bennünket szabaddá. Önmagára mutat s így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!" Az igazság a Jézus! Vájjon igazat mond-e s nem tévelygést, mint a tudomány igazságainak megszabadító erejét hirdetők ? Meggyőződhettek felőle, ha azoknak életére s munkáira tekintetek, a kik Jézust, mint igazságot, leikökbe befogadták. Tekintsetek az apostolokra, az első keresztyénekre. Mi tette őket szabadokká a zsidóság czeremóniáitól, a pogányság babonáitól? Az Igazság, a Jézus! Tekintsetek a reformátorokra. Mi tette őket szabaddá a Krisztus eltorzult egyháza által a leikökre vetett igától, s ini tette képessé őket a világ ábrázatainak átalakítására ? Az Igazság, a Jézus! Tekintsetek a protestáns népek életére, annak virágzására, erkölcsi emelkedettségére. Mi tette őket virágzókká, bádogokká, az emberiség vezérlő tényezőivé ? Az