Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-21 / 43. szám

ISKOLAÜGY. Nyilatkozat.* A Debreczeni Protestáns Lap f. évi október 6-diki számában „S. Sz. J." (kétségkivül S. Szabó József, az orsz. ref. tanáregyesület főjegyzője) tollából egy kis közlemény látott napvilágot, mely a pápai ev. ref. főgimnáziumi tanári kart megtámadja azért, mert e tanári kar a közoktatásügyi minisztérium által a felekezeti stb. tanárok fizetéskiegészítéséről szóló ideiglenes szabályzatot megbírálván, kifogásolta, hogy a szabályzatban nem érvényesül az anciennitás elve és az 1906: IX., valamint az 1883: XXX. t.-czikkek ellenére a szabályzat a szerzetes tanárok fizetési pótlékáról is gondoskodni kiván. Szemére veti még tanári karunknak azt is, hogy épen ők helytelenítik e szabályzatot, kik Apponyi minisztert annak idején „egyenesen és különösen" üdvözölni kívánták. Minthogy e közlemény alkalmas arra, hogy a tanári kar eljárását hamis színben tüntesse föl, de arra is, hogy a protestáns tanárság közvéleményét e létünket érdeklő fontos ügyben megtévessze, tanári karunk tartozó kötelességének ismeri a támadásra a következőkben válaszolni : Apponyi grófot, midőn a közoktatásügyi miniszteri széket elfoglalta, tanári karunk igenis üdvözölni kívánta, megtisztelni akarván ezzel a nemzeti eszme lelkes harczosát. Helytelenítette azonban az üdvözlésnek azt a módját, melyet a ref. tanáregyesület vezetősége eszelt ki s mely tényleg meg is történt, hogy t. i. üdvözölték az új minisztert és ugyanezen alkalommal fizetésjavítást is kértek 1 Ha volt tanári karunkban bátorság az üdvözlésnek e meglehetős ízléstelen módjával szembeszállani akkor, van bátorság tanári karunkban ma is, a mikor a minisztériumi szabályzatról protestáns őszinteséggel megmondja véleményét. Ne a mi részünkön keresse tehát a tanáregyesület főjegyzője a következetlenséget, hanem keresse azok részén, a kik, mint a ref. tanárság bizalmának letéteményesei, ellentétbe helyezkednek mindazzal, a mit eddig a ref. tanáregyesület közgyűlése s ennek kérelmére a fentartó testületek és az egyetemes konvent a tanári fizetések dolgában egyedül helyesnek és üdvösnek találtak. Mind e fórumok az anciennitást fogadták el a * Ezt a nyilatkozatot, a melynek közlésére a pápai reform, főgimn. igazgatója nyomatékosan kért fel bennünket, azzal a megjegyzéssel adjuk közre, hogy az által sem pro, scin contra nem kivánunk állást foglalni. Igen sajnáljuk azonban, hogy a tanári fizetések állami kiegészítésének rendkívül fontos ügye már az indulásnál is a személyeskedés terére hurczoltatik át, holott itt csak magas elvi tekinteteknek volna szabad érvényesülniök. Szerk. fizetésrendezés alapelvéül; régi sérelmeket ezzel akartak gyógyítani, új visszásságoknak ezzel akarták útját vágni. S íme megértük azt, hogy az egyesület főjegyzője gúnyolódni mer azokon, a kik nemcsak a küzdelemben voltak állhatatosak, de a kivívott siker gyakorlati értékesítésében is megvalósíttatni akarják az anciennitásnak a tanáregyesület vezetőségétől annyiszor magasztalt elvét. Ha mi is annyira szeretnők, mint a hogy Debreczenben szeretik a germán idiómát, bizony mi mondhatnók el, hogy: „Welche Wendung!" Mi igenis küzdöttünk a fizetésrendezésért; nem magunkért, hanem közérdekből, a mai és a jövendő tanári nemzedék jó voltáért. Ám ha küzdelmünk ma némi eredménnyel kecsegtet, azért nem vagyunk hajlandók elveink cserbenhagyásával biztosítani magunknak anyagi előnyöket. Nem mi vagyunk következetlenek, hanem a ref. tanáregyesület főjegyzője és az ő félhivatalos sajtóinformáczióitól megtévesztettek a következetlenek, kik ugyanakkor, a mikor a r. katholiczizmus előrenyomulása, a szerzetes-rendek térfoglalása (1. Debr. Prot. Lap 1906. X. 6., 642. old és más lapokat is) miatt keseregnek, ugyanakkor szemet hunynak a felett, hogy a szabályzat a szerzetes-rendekről minden törvényes alap nélkül gondoskodni kiván. Nem irigykedünk mi a szerzetesekre, mint a hogy ellenségeink mondják az Alkotmányban; de az végre is nem lehet közönbös ránk nézve, hogy a mi részünkre megszavazott segélyből részesüljenek ők is. Ám tárgyalja az ő pótlék-ügyüket is az országgyűlés, mint azt köriratunkban is mondtuk; mérlegelje az a tőlük végzett munkát, életkörülményeiket, hivatásukat és anyagi helyzetüket (1. a rimaszombati prot. főgimn. erre vonatkozó köriratát is), ugyanazt kellett volna tenni az apáczákkal is, kik az utolsó (okt. 11.) Hivatalos Lap szerint szintén részesülnek, bár számukra még nem szavaztatott meg, fizetési pótlékban. Nem mi vagyunk következetlenek, hanem a ref. tanáregyesületi főjegyző és elvtársai azok, kik az autonómiát csak az ajkukon hordják és liberálisnak mondanak egy olyan szabályzatot, mely igaz ugyan, hogy szerződés nélkül, de megadja a minisztérium számára a fegyelmi beavatkozás jogát minden prot. tanárra nézve. Holott eddig a szerződéses intézetekkel szemben is csak az volt kikötve, hogy a kinevezett tanárok fegyelmi ítéletei felterjesztettek a minisztériumhoz. Ennyit tartottunk szükségesnek elmondani. Dőljön el bármiként a dolog, minket nem vádolhat soha senki azzal, hogy kötelességünket úgy autonómiánk, mint a prot. tanársággal szemben beesületesen nem teljesítettük volna. Pápa, 1906. okt. 12. A pápai ref. főgimn. tanári kara. auora es Egyházfelszerelö és oltárépitő müintézet. Úrasztalteritők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.