Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-07 / 41. szám

vineum, akkor — tekintettel arra, hogy a főváros bőkezűen nyujt ingyen telkeket és százezer koronákra, sőt milliókra menő segedelmeket a római kath. egyháznak — joggal elvárhatná az egyház, hogy a Rottenbiller-ház kisajátításával jelenlegi telke megnagyobbíltassék a főváros áldozatkészségével. A Kálvineum terve ügy is azért nem talált egy részben kedvező fogadtatásra a kerületekben, mivel kicsinynek ítélték a telket. A most újra szőnyegre hozott szabályozási tervekkel kapcsolatban tehát törekedjék arra a budapesti ref. egyház elöljárósága, hogy ne csak terület-csonkulást ne szenvedjen, hanem épen újabb területeket nyerjen. S ha így a terület megfelelő leend a Kálvineum felépítésére, akkor azt is remélhetjük, hogy az egyház meg fogja ahoz nyerni az egyetemes egyház segítségét is. Kegyeletes ünnepély. A Washington-szobor leleplezésére Amerikából hazajött reformátusok egy része, élükön Csutoros Elek klevelandi és Kovácsi Kálmán kanadai lelkészekkel, szept. 29-én szép ünnepély keretében megkoszorúzták Debreczenben a gályarabságot szenvedett protestáns papok és tanítók emlékoszlopát. Az ünnepély délelőtt tíz órakor kezdődött, a főiskolai énekkar megnyitójával. Balogh Ferencz theologiai tanár megnyitó beszéde után Csutoros Elek klevelandi ref. lelkész szép beszéd kíséretében az amerikai magyarok nevében megkoszorúzta az emlékoszlopot. A hatalmas babérkoszorú széles selyemszalagján a következő fölírás áll: „The Reformecl Church in the U. S. pittsburgi egyházkerületébe tartozó református egyházak, a gályarabok emlékének, hálájuk és kegyeletük jeléül1

1

. Ezután Kovácsi Kálmán elszavalta A gályarabok czímű ódáját. Végül a főiskolai énekkar alkalmi éneket adott elő. Az atyafiak szerénysége és tolerancziája. Ez alatt a czím alatt oktatgat bennünket, protestánsokat szerénységre és tolerancziára a Religio legutóbbi száma, abból az alkalomból, hogy a dunántúli evang. egyházkerület közgyűlése egész őszintén kijefentette, hogy a kormány által kilátásba helyezett 3 millió államsegély csak morzsaléka annak a mit jogosan várhatunk; továbbá, hogy Mocsáry Lajos egy legközelebb tett politikai nyilatkozata keretében intolerancziának minősítette gróf Zichy Nándor ama kijelentését, hogy a protestantizmus több kárt tett Magyarországnak, mint a török és tatár. — Hát a mi a szerénységet illeti, talán mégis csak jobban állunk, mint pápás atyánkfiai. Mi igaz, hogy követeljük a 48. XX. megfelelő és kielégítő végrehajtását; de a mikor ezt tesszük, nemcsak nyilvánvaló szegénységünkre, hanem nagy kulturális szolgálatainkra is reámutathatunk. De mit szóljunk ahhoz a szerénységhez, a mikor lapokban és kongresszusokon azt halljuk hirdettetni pápás atyánkfiai részéről, hogy a magyar r. kath. egyház szegény, elhagyatott, jogtalan s hogy az állam újabb segítségére van szüksége. Állítsuk ezt a két szerénységet egymás mellé s nyomban ki fog tűnni, hogy melyikünk a szerény, illetve szerénytelen. A mi pedig a tolerancziát illeti, talán elég lesz e tekintetben a pápás atyafiak részéről velünk szemben még ma is úton-útfélen hangoztatott „eretnek" tituluson kívül csak arra az elmélkedésre utalnunk, a melyet a Religio épen akkor koczkáztat meg, a mikor minket akar tolerancziára tanítani. Felhánytorgatja, a jó ég tudja, hányadszor, hogy a protestantizmus német eredetű, s hogy „a nemzet lelkét, hitét, gondolkodását szakította ketté s ez által a magyar nemzeti szellemen oly sebet ütött, a mely szakadatlanul sajog s a melyet emberileg nem is lehet kigyógyítani." Tatár, török, mondja a Religio, csak a testét támadta meg a magyar nemzetnek, de hitét meghagyta ; a pr otestantizmus pedig épen ebből forgatta ki. Világos, „égbekiáltóan nyilvánvaló" dolog tehát, hogy igaza van Zichy Nándornak. No hát, a ki a történelem „ égbekiáltóan nyilvánvaló" igazságaival szemben így tud beszélni és ilyen rettenetes bornirtsággal és elfogultsággal ítélkezik, az ne üljön a kathedrába, hogy másokat tolerancziára tanítson. A Religio felszólítását tehát vissza adresszáljuk, ekképen: „Hag}r

ják római kath. atyánkfiai a nyilvánvaló igazság elleni tusakodást abba! Lépjenek az igazság és toleranczia, testvéreik meghallgatásának az útjára! Szűnjenek meg az igazság leplezetlen kimondását a protestantizmus részéről intolerancziának bélyegezni, a protestáns egyház lenyűgözésére és kifosztására irányuló akcziók és izgatásaik mellett pedig ne áltassák magukat azzal, hogy ők a türelmesség mintái!" így kiigazítva a czímeket fogja megtalálni a posta az igazi czímzettet, a kinek a levél szól. S az igazi czímzett jól teszi, ha a levelet zsebrevágja és nem teszi ki az ablakába! A somlyóvidéki evang. lelkészi kör szept. 26-án tartotta meg értekezletét Pápán. Az értekezleten Gyurátz Ferencz püspök elnökölt, a ki megnyitó beszédében az igehirdetés nagy fontosság át, a lelkipásztori munkában a szeretet nagy hatalmát fejtegette, s a kor irányzatát figyelembe véve arra hívta fel a lelkészeket, hogy a szoczializmus kérdéseit behatóan tanulmányozzák és azokat a Krisztus evangélioma szellemében megoldani segítsenek. Takács Elek homokbödögei lelkész szintén a szoczializmus felett elmélkedett „A szoczializmus és az egyház" czímű értekezésében. Fejtegette, hogy a szoczializmus mely pontokon és mennyiben érinti a valláserkölcsi életet és magát az egyházat, s reá mutatott arra, hogy a keresztyén egyháznak, az evangéliom szellemében okvetlenül bele kell folynia a szocziális kérdések megoldásába, ha csak azt nem akarja, hogy ezek nélküle és ellenére oldassanak meg. A pénztárnok és a könyvtárnok jelentései után Nagy Kálmán gecsei lelkész az „Evang. Őrálló" ügyét tette szóvá, kifogásolván annak irányát s felvetvén a kérdést, hogy nem kellene-e egy független egyházi lap megindításáról gondoskodni? Az értekezlet magáévá tette Nagy Kálmán véleményét és kijelentette, hogy egy független egyházi lap megindítását szívesen üdvözölné és a lapot támogatná; a kerületet pedig felkéri, hogy a szubvencziót vonja meg az Orállótól. A küküllői ref. egyházmegyének a mult hónapban Héderfáján megtartott lelkészi értekezletén Hegyi Károlyné, polgári iskolai tanítónő „A nők hivatásáról", Szabó Miklós erzsébetvárosi lelkész pedig a vasárnap megünnepléséről tartott felolvasást. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban kimondta az értekezlet, hogy felkéri a kerületi értekezletet, hasson oda, hogy olyan törvényhozási intézkedés történjék, hogy a vasárnapi munkaszünet a szó teljes értelmében megvalósittassék, a korcsmák bezárassanak és a vasárnapi országos vásárok megszüntettessenek Végül Benedek Pál indítványára kimondták, hogy pártolják egy olyan papi kongresszus eszméjét, a mely a 48. XX. teljes keresztülvitelére törekszik, a papi fizetésnek 2400 koronára felemelésével, 200 koronás ötödéves korpótlékkal és a felekezeti tanítók fizetésének az állami tanítókéval egy színvonalra emelésével. A nagybányai ref. egyházmegye szept. 27-én, Szinyérváralján tartotta meg közgyűlését. Ez alkalommal iktatták be tisztébe az új gondnokot: Helmeczy Józsefet is. Az ú j gondnok hosszabb, tartalmas beszéddel foglalta el székét. Hangsúlyozta a 48. XX. fokozatos, de teljes végrehajtását és a debreczeni egyetem felállításának szükégességét. A gondnok székfoglalása után Szilágyi Tihamér tanácsbiró tette le hivatali esküjét, s ezekkel