Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-23 / 39. szám

itt és másutt e Lélekben szólottak, küzdöttek, romboltak és építettek. Mondhatnám hát, az isteni Lélek erőmütana az empirikus, történeti tényeken felépített theologia. Hisz ez a Lélek szól felénk a szent könyvek végén is, mint egy élő, kivogató Ige ekként: Jövel! És nékem úgy tetszik, hogy e biztató Ige szól hozzánk ezen órában is: Jövel kicsiny sereg! tanítók és tanítványok, jöjjetek égő szomjúsággal ahhoz a tudományhoz, a mely a tudományok tudománya, a mely azon művészetről szól, a mely az ars artium, a mely nem holt tudomány, nem betű, hanem lélek, a mely arra van hivatva, hogy megelevenítsen bennünket és általunk élni tanítson másokat. Mert kérem önöket, tisztelt ifjúság, úgy fogják fel az itt már eltöltött időt, és még inkább az itt eltöltendőt úgy tekintsék és kezeljék, hogy önök itt az életnek készülnek. Előkészület ideje ez, a legnemesebb, legszentebb czélú munkára, a mely nem csak a magunk fentartására, hanem még inkább a mások vezérlésére és megtartására irányul. Nem uralkodásra, nem gond nélküli fényes, hivalkodó életre készülnek önök, hanem olyan életre, a melynek a legtündöklőbb vonása: a szeretettel való meggyőzés, az önmegtagadás és áldozatkészség. „A bizonyságok egész fellegében" hívogatja önöket e Lélek ezen előkészületre, ezen életre, és kérem önöket, ' ir hogy figyelmüket untalan ezekre és különösen 0 reá irányítsák, kinek világmeggyőző és megváltó ereje isteni önfeláldozásában rejlett. Ennek a hívogató Léleknek nevében szólítom fel önöket ez ünnepélyes órában munkára, nemes küzdelemre. Jöjjenek önök mindenekfelett Isten élő szent Igéjéhez, emez üdítő forráshoz, mert ennek kell önökben élő vizeknek kútfejévé lennie, hogy másoknak is odanyújthassák ezt; jöjjenek önök ama fegyvertárhoz, a mely itt feltárul előttük és szereljék fel magukat alkalmas fegyverzettel, a lelki vitézkedés fegyvereivel. T. ifjúság! Felhívom önöket most az új tanév elején e komoly előkészületre. A Lélek és „a menyasszony", Krisztus tiszta, szeplőtlen arája: az egyház hívja általam önöket előkészületre, az Isten-beszédnek vizeihez, és ha még eddig nem érezték át, most, ezután ismerjék fel szentségét annak a hivatásnak, a melyre itt előkészülnek. Önök a paposkodásra, a lelkipásztorkodásra, szóval az Ige szolgálatára készülnek; arra a szolgálatra, a melynek öröme és terhe oly megkapó vonásokban van előadva az isteni kijelentésben. „Damnamus ministros ineptos et non instructos donis pastori necessariis", mondja a helv. conf. Hogy melyek ezen ajándékok, charizmák, az az írásban és ebben a szimbólumban is klasszikusan van megrajzolva; de én egy más képben állítom ezeket önök elé. Bunyan az angol empirikus theologia Shakespeare-je, a „Vándor útja" czímű örökbecsű allegorikus könyvében, a mely a biblia után a legtöbb nyelvre lefordított könyv, leírja a ker. vándor útját, ama szép kies hegyeken at, a melyekről már biztató kilátás nyílott a mennyei Jeruzsálemre. Négy pásztor legeltette ott az Úrnak nyáját és e négy pásztor nevei: Knowledge, Experience, Sincerity, Fidelity; magyarul: Tudomány, Tapasztalat, Őszinteség vagy Becsületesség és Hűség. Csak annyi megjegyzést fűzök ehhez: az egyháznak ilyen lelkészekre van most különösen szüksége, e válságos időkben, a kikben e tulajdonok egyesülnek. Nem részletezem ezeket, önök azért vannak itt, hogy ilyen pásztorokká képezzék magukat; csak az elsőre, a tudományra vonatkozólag kérdem: pap és tudatlanság, pap és tanulni nem szeretés, micsoda ellenmondás ez önmagában véve is?! Igen t. ifjúság! Nem lagymatag, hanem erős fájú, tudományosan képzett, becsületes, nyilt szívű, tiszta életű, Istenhez, hazához, gyülekezethez hű pásztorokra van szüksége a mi magyar kálvinista egyházunknak. Mert a tudatlan és egyéb fenti tulajdonok nélkül szűkölködő pásztor — ha ugyan ez elnevezést megérdemli — nagyobb csapás a nyájra nézve, mint a kivül ólálkodó ragadozó farkasok. t Adjon az Ur önöknek munkakedvet, munkaerőt, adjon önöknek e hivogató Léleknek erejéből kettős mértéket, a mely felébressze, ébren tartsa ezen egész tanévnek folyamán azt a mély, egész lényüket átható szent kötelességérzetet, a ^ mely nélkül senki nem méltó arra, hogy az Úrnak sátorában lakozzék. (I. Sám. 3.). És midőn végül még arra kérem önöket, hogy felénk bizalommal és egymáshoz szeretettel, gyengédséggel, szolgálatkészséggel közeledjenek, hogy az erősebbek a gyengébbek terheit hordozzák, egymást segítsék, az eséstől megóvják és soha lefelé, hanem mindig felfelé vezéreljék: magamat az önök és tanártársaim jó hajlamaiba ajánlva, a tanévet ezennel Isten nevében megnyitottnak nyilvánítom. B. Pap István, theol. igazgató. A lelkipásztori hivatal és az arra való képzés. (Folytatás.) IV. A lelkésznövendékeknek evangéliomi értei cinben vett szeminárium széni képzése és nevelése. Hogy a lelkészi testület rendeltetése magaslatán állhasson, arra elő is kell készíttetnie.