Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-16 / 38. szám

séges foglalkozást vállaljanak, — addig a bajt teljesen orvosolni képesek nem leszünk. Hogy ez utóbbiak tekintetében Kecskemét mennyivel nyújthatna többet, mint Budapest, nem tudom, nem is kutatom. De ha még mindazt nyújthatná is, a mire égető szükség volna, — még abban az esetben sem tudnám támogatni az akadémiának Kecskemétre áthelyezését. Nem tudnám, mert nem csak tisztelettel viseltetem amaz indító okok iránt, a melyek a budapesti theol. akadémia megteremtőit vezették, épen abban a törekvésükben, hogy az intézet az ország fővárosában állíttassák fel, — de ma is fenforgóknak, igazaknak tartom. Ne tépjük hát fel a behegedt sebet. Ne újítsuk fel az elült harczot. Hanem a helyett inkább arra törekedjünk, hogy a lelkészképzésünk terén az újabb időben felmerült kedvezőtlen, de nem a hely természetéből, hanem más okokból eredt jelenségeket olyan módon orvosoljuk, a mely módszer egyformán alkalmas Budapesten, Pápán, Debreczenben, Sárospatakon és Kolozsváron. S ha ezt megtesszük, nem lesz szükséges a felett gondolkoznunk, hogy utoljára melyik kis faluba rejtsük el akadémiáinkat! Hamar István. A lelkipásztori hivatal és az arra való képzés. Minden foglalkozásnak megvan a saját munkaköre, az ehhez megkívántató képessége, e képességet érvényesítő módozata és jelleme. Minél magasabb, jelentősebb valamely hivatás, annál nagyobb képességet és jellemet követel. Bár minden hivatásnak megvan a saját jelleme s az egyéntől is ahhoz illő jellemet kiván, de nem mind egyenlő mérvben követeli a sajátos jellemet és annak a hivatáshoz illő beoltását. Istenországában, a lelkek országában, mely nem e világ modusai szerint él és „nem e világból való" (Ján. 18:36), a lelkipásztor a legmagasabb hatványban foglalkozik a lelkiekkel, a lelkek szent kegyessége és tiszta erkölcse érdekében, menynyei üdvösségükért. S a munka sikere itt nem annyira az intellektuális képességektől függ, hanem sokkal inkább a lelkész minden irányú egyházi, társadalmi és társaságbeli jellemével és magatartásával áll vagy esik. Hogy annál világosabban álljon a theologiában nem szakavatott olvasó előtt is, hogy az Istenországa, annak munkásai, azoknak képzése a leghatalmasabb világi országoktól, társulatoktól, intézményektől, ezeknek legmagasabb vezetőitől és azoknak képzésétől elütő és pedig a test és a lélek, a muló és örökkévaló, a közönséges (profán) és a mennyei aránya szerint: a dogmatizálást lehetőleg kerülve, de állításaimat bibliai erősségekkel támogatva, tárgyalom a kitűzött kérdést a következő 5 pontban: I. Istenországa. , II. A lelkészi hivatal. III. A diák-legátusi gyakorlat, mint korcselhajlás. IV. A lelkósznövendékeknek evangéliomi értelemben vett szemináriumszerű képzése és nevelése. V. A gyakorló-lelkészek lelkészköre, kongregácziója. Nem a korlátlan, hanem a keresztyéni gondolat-és lelkiismereti szabadság nevében és az „ecclesia semper reformari debet" elv védelme alatt írom Isten kegyelméből e sorokat, talán több joggal, mint a kik ugyanez ürügyek alatt elfedezgető „ tudományosság "-gal kerülgetik, csavargatják azokat az örök dolgokat, a mikből csak egy jotta is el nem mulhatik. I. Istenországa. Istenországa, vagy más bibliai nevekkel: az Atyaországa, Krisztusországa, a Lélekországa, anyaszentegyház nem egyéb, mint az örök életnek, az idvességnek országa. Ezt az örök üdvösséget az Ádámban elveszett bűnös emberiség egyedül a Jézus világosságának és váltsága érdemeinek, az élő hit által való befogadásával nyeri vissza. Egy szent társaság („a szenteknek egyessége") ezen ország és pedig a tagoknak Istennel és egymással való egyessógében, oly feltétel alatt, hogy az isteni életrendnek, a mi az evangéliomból prédikáltatik, önként alávetik magukat. Istenországa „megkészíttetett e világ fundamentomának felvettetése előtt",1

az Atyának eleve való bölcs végzése szerint. Az idő teljességében elküldötte az ő egyetlen egyszülött Fiát, az Űr Jézust, a ki megalapítá Istenországát e földön2

; de úgy, hogy magába foglalja ez az ország az eget és földet, hogy „egybeszerkesztetne mindeneket a Krisztusban, mind a kik mennyekben vágynak, mind a kik e földön vágynák",3

még a mennyei angyalokat is.4

Királya Krisztus, ki végtelenül felette áll e föld királyainak, „sokkal feljebb minden birodalomnál, hatalomnál, erőnél és uraságnál és minden méltóságnál, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a követke-1 Máté 25 : 34. 2

Luk. 1: 32, 33, Ján. 1:14—17 stb. stb. 3 Ef. 1 :10. 4

János 1:5, 52 ; Zsid. 12 : 22, 23, Jel. 19 :10, 22 stb. jfl __ J

? ^ VJV ___ _ ^ __ Ecjy házfel szerelő és oltár építő mü-HPff ípfr Wifll^HllP intézet. Úrasztalterítők^ kelyhek, \lUVUlU U llUUtMlwi Budapest, IV., Váczi-utcza 41.