Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-09 / 37. szám

jobban elzárni a szomszédos nyugati műveltség gazdag forrásaitól. Mindkét tanulmányi ág színvonalának alábbszállása pedig magyar nemzeti műveltségünket fogja tartalmilag szegényebbé tenni, nemcsak a nyugat-európai, de még a hazánk határain élő szász nemzetiségi kultúrával szemben is, holott a magyar faj asszimiláló erejének czéljából épen nemzeti kulturánk tartalmi gazdagítására kellene törekednünk. Bizalommal várjuk is a nemzetünk magasabb kulturális érdekeit képviselő tanügyi kormánytól, hogy a mostani kétes értékű reform helyett, a hivatott testületek véleményét követve, minél előbb mélyebbre fog szántani, s minősítési törvényünk revíziójával kapcsolatban, a gyakorlati életpályákat az érettségi vizsgálattól függetlenné téve, magát e vizsgálatot oly módon fogja rendezni, hogy általa a főiskolai tanulmányok és egész nemzeti tudományosságunk magasabb színvonala is biztosíttassék. Van még a legközelebbi napoknak egy kiemelkedő eseménye, a melynek nagy jelentőségére rá kell mutatnunk. S ez törvényhozásunknak az a ténye, hogy a felekezeti középiskolai tanárság fizetésének az állami tanári javadalmazás mértékéig leendő kiegészítésére 300,000 koronát iktatott a f. évi állami költségvetésbe. E fölemelő tény anyagi értékénél csak erkölcsi jelentősége nagyobb. A mit idáig annyiszor hangoztattunk, hogy a felekezeti tanárság ugyanazt az állami feladatot teljesíti, ugyanazt a hivatást tölti be, mint állami szolgálatban levő kartársaik, képzésük, képesítésük és munkakörük teljesen azonos, — a mit elméletileg nem is vontak kétségbe, de gyakorlati alkalmazása csak óhajtás maradt: azt az elvet most a törvényhozás szentesíti, midőn módot nyújt arra, hogy a hazai középiskolai tanárság javadalmazása egyenlő színvonalon rendeztessék. Régi törekvések, régi remények kezdenek valóra válni. Mennyi áldás fog e törvényből református iskoláinkra szállani: nem tudom. De a felekezeti iskola kulturális szolgálatainak mind jobban megnyilatkozó állami méltánylása biztató képet tár elém, hogy az elválasztó falak a felekezeti és állami tanárság közt lassanként leomlanak s a kiket hivatás és munkakör összeköt, egyenlő elismerésben és méltánylásban részesülve, egyek lesznek a magyar kultura szolgálatában. E biztató reménységgel ismételten üdvözölve t. tagtársainkat, közgyűlésünket ezennel megnyitom. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek Bersiertől. Jogosított magyar kiadás. A franczia eredetiből szabadon fordította és részben átdolgozta : Szalóczy Pál tiszavalki ev. ref. lelkész. II. kötet. Budapest, 1906. Kiadja Kókay Lajos. Ára 4 korona. A bányász, midőn a sötét űrbe leszáll, lámpájának fényénél keresi a nemes érczet. A kútásó sokszor nagy s erős küzdelmek árán jut élvezhető vízhez. De mindkettő szívét boldogító öröm rezgi át, ha az első hasznot nyújtó érczre talál, s a másik üdítő, egészséges vízre lel a föld mélyében. Ilyen nemes érczekkel megrakott bánya a szentírás, ilyen egészséges, tápláló vizet adó forrás a biblia, a melyből a kegyelem vize folydogál s melyben az örök élet koronájának drága gyöngyei vannak elszórva. E gyöngyöket felismerni és összeszedni azonban nemcsak fáradságos, hanem a szedegetőnek sokszor előbb magának kell átmennie az élet megpróbáltatásain, szenvedésein, hogy azoknak értékét megismerje és meg is becsülje. Más szóval: csak a mélyen járó elmék, az emberiséggel együtt érző nagy szívek fedezik fel és ismerik meg azokat, midőn a gyönyörtől megittasodva, a legszebb ékszer megnyerhetésétől lelkesíttetve, ezerek és ezerek szívóben ébresztik fel az az után való vágyakozást ; míg a kis, a felületes elmék és érzéketlen szívek alig találnak a bibliában mást, mint köznapias mondásokat, szigorú erkölcsi törvényeket, melyek csak félelmet, rémületet támaszthatnak a bűntől zaklatott szívben, a halál által felzavart lelkiismeretben. Azt mondják, hogy minden hasonlat sántit, s mégis, hogy ennek, vagy amannak előnyét, vagy hátrányát felismerhessük, hogy a különbség annál szembetűnőbb legyen, sokszor kell hasonlattal élnünk, úgy a természeti, mint a lelki világban. A művész, az iparos és kereskedő által készített vagy forgalomba hozott tárgyak jóságát illetőleg már sokszor teljes biztosítéknak tekintjük az illetők jó hírnevét, tudva, hogy azok kezéből rossz, silány munka nem szokott kikerülni; míg másoknak már nevök visszarettent az esetleges vásárlástól. Szellemi téren is elég ajánlat, legtöbbször, a név. Ha valakinek szellemi termékét kezünkbe vesszük, — különösen, ha attól már előbb is olvastunk valami maradandó értékest, szívünk különös érzéssel telik meg: ismét olyan élvezetben lesz részem, a milyet csak ritkán nyerhetek meg. így voltam én az előttem levő könyvvel. Az I-ső kötet ezelőtt két évvel jelent meg, s én vártam, mondhatom, epedve vártam a II-dik kötet megjelenését, mert ízlésemnek, egyéniségemnek megfelelőbb predikácziós könyvet még nem olvastam, sem eredeti magyar beszédekben, sem pedig a külföldi íróktól fordítottakban. > Várakozásom betelt, s örömmel, igazi élvezettel olvastam végig az egész kötetet, mely 21 beszédet foglal magában. Ezek között adventi 1, böjti 1, nagypénteki 1, a többi közönséges. A beszédek, az utolsó kivételével, 10—12 oldalra terjednek, — míg a Jézus Krisztus változhatatlanságáról szóló, a mely átdolgozáson nem ment keresztül, 22 lapra terjed. Hogy e lényegtelennek látszó dolgot felemlítem, azért teszem, mert ebből világosan láthatjuk, hogy Szalóczy nemcsak fordított, de valóban dolgozott is, midőn e beszédeket nyelvünkre átültette. Dolgozott, mert nem könnyű dolog ám 22—26 oldalas beszédekből 10—12 oldal terjedelmű beszédeket készíteni és pedig úgy, hogy a beszédek tartalmában zökkenés, a gondolatok