Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-02 / 36. szám

Collegium II. Disputatio XXXVII. De gubernatione ecclesiastica novi testamenti. Respondente Johanne Megyerino Vngaro: 4. April. 1601. — Pareus CT I. 309—314. Collegium II. Disputatio XL. De potestate ecclesiae circa disciplinam in legibus ferendis. Respondente Michaele Surio Vngaro : 16. Maij. 1601. — Pareus CT I. 326—336. Collegium II. Disputatio XLII. De votis. Respondente Vincentio Szepsino Ungaro : 13. Junij. 1601. — Pareus CT I. 342—351. Collegium II. Disputatio XLIII. De sacramentis in genere. Respondente Emerico Kovasnai Vngaro: 20. Junij. 1601. —• Pareus CT I. 351-356. Collegium II. Disputatio XLVI. De missa pontificia. Respondente Casparo Erseck Vyvarino Ungaro: 11. Julii. 1601. — Pareus CT I. 376—384. Collegium II. Disputatio XLVIII. De matrimonio. Respondente Petro Taxonio Vngaro: 1. Aug. 1601. - Pareus CT I. 392—402. Collegium II. Disputatio XLIX. De magistratu civili. Authore & Respondente Johanne Szegedino Ungaro: 8. Aug. 1601.— Pareus CT I. 403—409. Collegium II. Disputatio L. De jeiunio et eleemosyna. Respondente Johanne Rotho Transylvano: 22. Aug. 1601. — Pareus CT I. 409—415. Collegium II. Disputatio LI. De indulgentiis et purgatorio. Respondente Johanne Megyerino Ungaro: 29. Aug. 1601. — Pareus CT I. 416 -420. Collegium III. Disputatio II. De Deo uno & trino. Respondente Johanne B. Szeoleosino Ungaro: 13. Novemb. 1602. — Pareus CT I. 431—433. Collegium III. Disputatio III, De persona Christi. Respondente Paulo Herbart Transsylvano : 27. Nov. 1602. — Pareus CT I. 433-435. Collegium III. Disputatio IV. De officio triplici mediatoris Christi. Respondente Petro Bekesio Ungaro: 4. Decemb. 1602 — Pareus CT I. 435-437. Collegium III. Disputatio VI. De aeterna praedestinatione Dei. Respondente Stephano Milotano Ungaro : 30. Decemb. 1602. — Pareus CT I. 440—441. Collegium III. Disputatio VIII. De liberó arbitrio. Respondente Stephano R. Kevino Vngaro: 15. Jan. 1603. — Pareus CT I. 446—448. (Folyt, következik.) NEKROLOG. TÓTH GÁBOR (1834—1906.) Nem a rohanó, inkább a lassú, méltóságteljesen haladó folyóhoz hasonlított élete. Nem volt nagyhangú, törtető, feltűnés után vágyó, feltűnést kereső ember, s mégis feltűnt mindenütt, a hol csak megjelent. Feltűnt egyszerűségével, keresetlenségóvel s rövid, de mindig találó s értelmes megjegyzéseivel. Azon kevesek közé tartozott, a kikről a példabeszéd azt mondja: „a jó pap holtig tanul". S ő holtáig tanult. Tanulta a Krisztus evangéliomát, melynek lelke ott élt az ő lelkében is; tanulta hordozni az élet keresztjét s megtanított annak viselésére másokat is; tanult a szenvedések között tűrni, az aggodalmak és fájdalmak között reménykedni; tanult egy jobb jövőben bizakodni, mely feledteté vele a múltnak keserűségót. Megtanulta, hogy nem üres szemlélődés, nem a töprengés, hanem a cselekvésre kész akarat az, a mely úgy egyeseket, mint gyülekezeteket az élet útján előbbre és előbbre vihet. S ő tettre kész akarattal haladt előre, s haladt a jóban, a gyarapodásban gyülekezete is. Csak néhány hete, hogy midőn meglátogattam, a mikor még mint erős tölgy állott előttem, — szíve igaz örömével s boldogságával mutogatta az újonnan épülő iskolát, a mikor beszélt előttem a jövő terveiről, alkotásairól, melyeket gyülekezetében kiván megvalósítani. És a tervek... az alkotások ? Kiesett kezéből a mérővessző ; a készséges kezek meredten nyugosznak, a szelídséget tükröző szemek örökre lezáródtak, a családját és gyülekezetét annyira szerető szív nem dobog, az ajk elnémult Tóth Gábor halott A verőfényes, boldogságtól ragyogó napok után hosszú, sötét éjszaka ... De hát, a ki egy egész életen át hirdette a feltámadást, az örökéletet, annak éjjelére nappal soha nem következnék? Hát leszállhat az égnek egy-egy fénylő csillaga, hogy nyom nélkül veszne el? Megsemmisülhet egy emberi élet, mely az egyenes becsületesség, a mások javáért munkáló készség, a közjó megteremtéséért odaadó, lángoló munkásság drága gyöngyeiből volt összefűzve ? Prédikáljon a világ bölcsesége bármit, én hiszem és vallom : „azt akarom, hogy a kik engem szeretnek, ott legyenek, a hol én vagyok". Tóth Gábor lelke ott fenn az ő ura, megváltója előtt, kitől hallja, bizonyára hallja: „a kevesen hű voltál, menj be a te Uradnak örömébe!" Született Tasson, Pestmegyében, egyszerű földmíves szülőktől. A gimnáziumot Kun-Szentmiklóson kezdte s Kecskeméten végezte be; ugyanitt végezte a theol. akadémiát, a mikor Pestre hivatott tanító-káplánnak. Vele egy időben Pesten voltak még: Eötvös Sándor, mint papoló káplán; Borbély László, Fábián Mihály, Szászy István, Sziny Károly, a ki később a papi pályával vég-72*