Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-02 / 36. szám

juk, annak oka részben az, hogy olyan problémák iránt, mint a minőket a régibbek közül p. o. Elliot, az újabbak közül közül Wood, Corelli, ezek a zseniális asszonyok feszegetnek, nem igen érdeklődünk. Ez utóbbi „Treasure of Hearen" czímű legújabb regényében élesen, szinte visszataszító vonásokkal festi a romanizáló, rituális iránynak hódoló anglikán pap jellemét és reá mutat a római ultramontán, nemzetellenes és minden szabadságot fojtogatással fenyegető irányzat alattomos előrenyomulására. Mintha csak nekünk írna ama tisztelt írónő, mintha csak minket figyelmeztetne, hogy az embereknek valami pozitívum kell mindezen ellentétes irányzatok és vonzások közepette ós félre kell löknünk azt a száraz., kiaszott, mindenféle szürke német theoria által ide-oda hajtott moralizáló irányzatot, a melynek jegyében nálunk még ma is az igehirdetés nagy része megszületik. Fentebb Wesley nevét említettem. 0 sohasem gondol arra, mint a hogy ezt Macaulay is megírta, hogy az ő szeretett egyházát elhagyja és új felekezetet alapítson. Száműzték onnan ós most a methodisták nagy felekezete hirdeti az ő működését és az anglikán egyház tévedését. Nagy buzgóságából ez a felekezet nem veszített, a belmisszió terén, lehet mondani, mindig vezérszerepet vitt; ez szervezte Angliában először az „evangélitást", a mennyiben lelkészei mellett laikus prédikátorokat is alkalmazott, a kik azonban szintén megfelelő kiképzésben részesültek. Mondani sem kell, hogy a lelkészképzésre a methodista felekezetek most már szintén nagy gondot fordítanak és egy nagylelkű hívük, a dúsgazdag gyáros : Hartley fejedelmi ajándéka által egyik methodista lelkészképző-intézetet a legtökéletesebben felszerelt intézetek sorába emelt. De a külmisszió terén is egy nagy lépést tettek „előre" legutóbbi konferencziájukon. Különösen megható a krisztusi szeretetnek az a szolgálata, a melyet Wesley szellemi utódai a hindu szegény kiskorú özvegyek felemelése körül teljesítenek. Valóban nem esünk kétségbe, sok minden sötét jel daczára sem, Isten országának terjedése felett, ha olvasunk ilyen áldozatkészségről. Egy vaskos kötetben van itt előttem az angol vallásos iratokat terjesztő társulat, a „Religious Tract Society" 1905. május 31-től 1906. márczius 31-ig való működéséről szóló jelentése. Nem nagyítok, ha azt mondom, hogy az egész földkerekségre kiterjedő munkát végez ez a társaság. És ebben méltó szellemű testvére és munkatársa, útegyengetője ama másik nagy társaságnak, a mely az írott Istenigének terjesztésével foglalkozik. Majdnem egy idős azzal és ugyanazon nyomokat követi széles e világra szóló útjában. A R. T. S. természetes fegyver- és munkatársuk a bel- és külmissziói társulatoknak. Kiad traktátusokat, népszerű theol. tudományos, apologetikus munkákat, hetilapokat a ker. család és mindkét nemű ifjúság részére. Szóval, kiadványaiban felöleli a ker. életet a maga teljességében. Népszerűbb iratainak egy része 258 nyelven jelenik meg. A mult évben az új kiadványok száma 542. Összesen eladtak 26.644,080 könyvet, traktátust, hírlapot stb. Bevétel volt 129,518 font, a kiadás 27 fonttal több. Bel- és külmissziói segélyekre befolyt és kiadatott 19,574 font. Á jelentésben az egyes országokban teljesített munka és ennek eredményei különkülön vannak felsorolva. Érthető érdeklődéssel fordítottam a „Hungary" czímű fejezetre. A társaság magyarországi fiókjának élén a budapesti skót misszió buzgó és rokonszenves vezetője, Webster Jakab áll, a kinek jelentése szerint eladtak 275,271 vallásos iratot. Kiterjesztette a társaság' gondjait a kivándorlókra is, a menynyiben az amerikai vallásos iratokat terjesztő társulatnak nagyon mérsékelt áron bocsátott rendelkezésre kiadványaiból és a Koszorú-füzetekből. Igen jutányos áron látta el továbbá az intézet a budapesti katechetákat bibliai szemléltető képekkel. E társaság egyébként, ép úgy, mint a bibliát terjesztő, egy hatalmas szellemű kapocs az anglikán egyház és a nonkonformista felekezetek között, úgy hogy vezetésében is teljesen érvényesül a paritás elve. A mustármagnyi kezdet Isten segítségével az emberek áldozatkészsége folytán 107 év alatt valóba^ naggyá növekedett! P. RÉGISÉG. Adatok a heidelbergi egyetem magyarországi hallgatóinak névsorához. (Folytatás.) íme, a Régi magyar könyvtárban több olyan könyv le van írva, a melyet Szinnyei a Magyar írók életében nem jegyzett fel. Ez a RMK — az Akadémia kiadásában közkézen forog — elődeink 1712 előtti irodalmi munkásságának számadó könyve. Első része a magyar műveket sorolja fel, a második az idegen nyelven itthon, a harmadik az idegen nyelven külföldön megjelenteket. Ez utóbbit két vaskos kötetben Hellebrandt Árpád rendezte sajtó alá. Ebben vannak külföldön tanult deákjainknak az oktatás akkori berendezése szerint készült iskolai disputatiói és dissertatiói, melyeknek száma s tartalma egyaránt bizonysága szorgalmuknak és tanult,ságuknak, a mellyel az egyetemeken mindenütt kitűntek. Ki Heidelbergben is, a hol theologusainkat (többnyire ezek látogatták) azzal az előzékenységgel, azzal a bizalommal, azzal a szeretettel fogadták, melyet tanulói kötelességérzetök az iskolától, tudásuk a tudósoktól, hitbuzgalmuk a hitsorsosoktól, szerény de önérzetes fellépésük minden rendű s rangú emberektől megérdemelt. Iskolai dolgozataikból, a melyek tárgyát a vitatkozásokon elnöklő professzor szokta kijelölni, tételeit pedig a respondens deákok fogalmazták meg, sok maradhatott kéziratban ; a mi nyomdafestéket látott, a RMK bizony abból is csak keveset közöl. Mert íme itt van egy ugyancsak tekintélyes sorozat azokból a Pareus Dávidtól, a theologiai tanári kar primariusától, Collegiorum theologicorum decuria una és pars altéra czímmel sajtó alá # 72