Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-02 / 36. szám

holott ez eleinte mind Nuszlauban nállunk, úgy egyéb sok hellyeken könnyen succedált. Hasonlóképen az Mesterek introductióját ujjra erössen nehezítik, majd azt mondják, hogy az hol Pápista Mester vagyon, ott nintsen szükség az Protestáns Mesterre. Cántort ugyan engednek, a ki a templomban és az halottnál énekelhet: de azonban az halottul való stólát egészen meg kell adnunk az papista Mesternek is. Hogy pedig az protestáns Mesternek introductiója lehetetlen olly hellyet, az holl a pápista Mester vagyon, leg inkább azt vetik okául, hogy ugy sem a papista M., sem a mienk tiszteségesen el nem élhetne, és hogy 0 felsége protestáns Mesternek introductióját az pápista M. romlásával nem kiványa meg engedni. Mi nuszlaniak leg közelebb arra is ajánlottuk magunkat, hogy a melly fizetése eleitől fogva ki járt az publica Cassábul t. i. ugy mint Mesternek 24 Rhf. s ugy mint Notariusnak 12 pp., azt a pápista Mesternek meg hadjuk egészen az ő liólta napjáig, ámbár jussunk vagyon a feléhez — s ugyan ezen ajánlásunkra a Circularis Capitányunk jelentette, hogy minden órán várhatyuk szabad tanitásra való confirmátióját a Mesterünknek. — Nem különben az filialis familiák is kezdenek szomorúsággal illettetni. Eleinte valamint magam, ugy mindsn Tiszteletes Collegáim ususába léptünk, hogy valamikor alkalmatosnak láttuk akár melly filiális faluban minden szomszédságba lévő familiák egybe gyűltek, s közöttök isteni tiszteletet és Sz. Sacramentomoknak ki szolgáltatását gyakorlottunk. Ezen exercitium nekem közel esztendeig szerentsésen succedált, nevezetesen Znaymi Circulusban, mintegy három mértföldnyire távoly lévő, de hozzám tartozó filiális familiák között. Hanem az ott körül belől való papista papok panaszkodtak ellenem a Brünni Püspök előtt, hogy az én filiakban való járásom által az pápista nép el idegenedik tőllök. Ez eránt engemet a Consistorium a F. Guberniumra deferált. Az hová én citáltatván leg inkább az Tolerantialis Edictumnak II. §-ra provocáltam magamat, mellyben kegyelmesen engedtetett, hogy nem tsak azon az hellyen, a holl oratóriumunk vagyon, hanem minden hozzá tartozó filiákban Isteni tiszteletet gyakorolhatunk. Ez akkor acceptáltatott, de formális Vállasz máskorra halasztatott. Minthogy pedig egész öt hónapokig sem világos tilalmat, sem engedelmet nem vehettem, instantiám által magam újra sollicitáltam az Guberniumon, azon szabad exercitiumra való Consensus eránt. Tsak hamar ez után ezen feleletét vettem a Guberniumnak: hogy az fellyebb citált pátens szerint a betegekhez szabadon mehetünk és minden lelki s testi vigasztalással nekik assistálhatunk ugyan; de minthogy az egész Isteni szolgálatnak (mellyhez az egész tállyék conűuálhatna) gyakorlása nintsen benne be foglalva, tehát: Az ide való Dicasteriumok hatalmában nintsen az, hogy nékem az filiákra nézve kivánt szabad exercitiumra consensust adhassanak. E végre én ujjabb Instantiát elkészítettem és Bétsi Cancellariára el küldöttem s várok minden órán a kegyelmes resolutiót. Az Brünni Lutherana Ekklesia példájára (mely szerint a maga szükséges külső Országi Protestáns Ekklesiáknak insinuálván dicséretes subsidiumot nyert, még pedig a mint maga a prédikátor megvallotta leg inkább az református statusoktól) én is fel indultam, és minek előtte hozzá fogtam volna ezen szándékomhoz, az egész dolgot communicáltam Morva 0. Tiszteletes Collega Uraimékkal, és minekutánna ő kigyelmek hellyben hadták volna igyekezetemet, kértem levelem által Miskóltzi Fő tisztelendő Superintendens Uramat, méltóztatnék leg alább egy rövid Testimóniumot számunkra expediáltatni, melylyel magunkat külső Országi Attyafiak előtt legitimálhassunk az eránt, hogy mi ugy mint Helvetica Confessio szerint való Tanítók be vétettettiink s confirmáltattunk a Morvában: de azonban levelemre méltóztatott válaszolni Fő tisztelendő Superintendens Uram, hogy 0 kegyelme az 0 felsége különös engedelme nélkül más idegen Országi Ekklesiák dolgába nem avathattya magát. Minthogy pedig kezemnél volt a F. Tsaszari engedelem, hogy ő felsége ditióján kívül mindenüvé szabadon recurrálhatunk az succursusért, jelentettem Cseh-Országba . Tiszt. Kováts Ferentz Uramnak insinuálna ő kigyelme is az Cseh-Országi Ekklesiákat, valaholl tsak gondolna, hogy kérésének foganatya lehetne az külső Országi Ekklesiák előtt, és hogy én már is pro cinctu volnék. Mire vette ő kigyelme magát nem tudom. És részemről minden Morva Országi Reformáta Ekklesiák nevével el készítettem egy Instantiát, mely alá minden Tiszteletes Collega Uraimékat subscribáltara, hasonlóképpen ex externo statu egy-egy Curatort. Mellesleg is irtam egy recommendatora levelet minden Instantiához, nevezetesen azon Tisztelendő Urakhoz, a kikhez Akadémiákon való jártomban szerentsém volt, kérvén ő kegyelmeket, hogy az Instantiankat, mind az T. Magistratus, mind a Sz.' Ekklesia előtt recommendálnák. Ezen utolsó levelemet, tsak a magam és a leg közelebb szomszédom Tiszt. Schlachta Pál Uram nevével subscribáltam s úgy expediáltam. Melly kiilömben szükséges és hasznos dolog körül való szorgalmatoskodásom által, melly igen fel keveredett némelly Pataki embereknek a gyomra meg tetszik avagy tsak abbul is, hogy Tigurumból azt irja Miskóltzi fő tiszt. Superintendens Urk egy Pataki akademicáns: „Morvábul küldött ide egy N. N. egy haszontalan Instantiát, mellyben az oda való Ekklésiák szükségére subsidiumot kér, az Papok egyben gyűltek az Magistrátussal, tanácskoztak eránta, utólyára fll __ __ ^ JE ^ fOf ____ ^^ Egyházfeíszerelő és oltárépitö müwm es Hausner :r BiSSMMMMMiiii£M8MtaMMMMMÉMII •• •••••