Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-26 / 35. szám

miniszter rendeletet bocsátott ki az izraelita felekezeti iskolák reformjára vonatkozólag, a melynek életbeléptetését a jövő iskolaévtől kezdődőleg rendelte el. A rendeletet az izraelita felekezeti iskolákat 1906 szept. hó 1-től kezdődőleg kivette a hitközségek elöljáróságainak hatásköréből, a melyeknek ezentúl csak a kiadások fedezéséről való gondoskodás lesz feladatuk. A rendelet a következő főbb intézkedéseket tartalmazza: A zsidó felekezeti iskolák az alakítandó iskolaszékek fenhatósága alá helyeztetnek. Az iskolaszék hét választott tagból áll, kiket a hitközségi gyűlés választ. Az iskolaszék nek hivatalból tagjai: a főrabbi, a hitközségi elnök és az igazgató-tanító. Ezenkívül a tantestületek az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 117. §-ának rendelkezése szerint szintén küldenek képviselőket az iskolaszékbe. Az iskolaszék saját kebeléből választ titkos szavazás útján elnököt, alelnököt és jegyzőt. Minden felügyeleti jog, a tanítók létszámának megállapítása, az állások szervezése és a tanítók javadalmazása az iskolaszéket illeti. Az iskolaszék határozatai ellen, kivéve a választást és fegyelmi eljárást, felebbezési fórumként a miniszter a hitközségi községi 'közgyűlést jelöli meg. GYÁSZROVAT. Tóth Gábor, a szabadszállási ref. gyülekezet lelkipásztora, a solti egyházmegye és a dunamelléki egyházkerület tanácsbirája, élete 72-dik, lelkipásztorkodása 39-dik évében, rövid betegség után, f. hó 22-én elhunyt. Temetése f. hó 24-én ment végbe. Gyülekezete és szerettei gyászában a legőszintébb részvéttel osztozunk s .kérjük számukra Istennek vigasztaló kegyelmét. Kiss János, a pápai ref. theologiai akadémia nyugalomba vonult tanára, 85 éves korában, f. hó 17-én elhunyt. Yályi Miklós, a nagykeszi-i ref. gyülekezet lelkipásztora, f. hó 10-én, szívszélhűdésben, váratlanul elhunyt. Legyen áldott emlékezetük! KÜLÖNFÉLÉK. A protestáns és a r. kath. lelkészek irodalmi működése. A Sárospataki Ref. Lapok egyik utóbbi számában olvastuk az alább következő érdekes levelet Miután közérdekű dolog van benne, egész terjedelmében közöljük. Hadd tudják az igazságot mindenfelé! A levél igy hangzik : „Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Egy társaságban a czölibátusról beszélgettünk. S miután egyértelemre jutottunk abban a tekintetben, hogy a r. kath. egyház ez intézménye mennyire káros nemzetgazdasági, szocziális és erkölcsi szempontból: a társaság egy tagja azt vitatta, hogy a czölibátus legalább egy tekintetben hasznos. Szerinte ugyanis egy nőtlen r. kath. lelkész inkább élhet írói és tudományos hajlamainak, végeredményében tehát a czölibátusi intézmény a nemzeti tudományosság és irodalomra nézve csak haszonnal járt. -R— EZ lévén a vitatott kérdés, nem sajnáltam a fáradságot és átnéztem Szinnyei József Magyar írók Élete és Müvei cz. hatalmas munkáját, mely eddig 11 kötetből áll és az „R" betűig terjed, kijegyezvén e munkából a prot. és r. kath. írókat. A lelkészjellegű tanárokat mind a két oldalon mellőztem s csak a gyakorló lelkészeket vettem figyelembe, de itt aztán a legmagasabb állástól a legalacsonyabbig mindenkire kiterjesztettem figyelmemet. A r. kath. lelkészek csoportjába bevettem mindazokat, a kik a magyar r. kath. egyház keletkezése óta irodalmi téren máig szerepeltek, — a protestánsokéba viszont a reformátoroktól a mostanig élőket. Vizsgálódásom eszerint a következő eredményt tünteti fel: Irodalmi téren működött 1095 r. kath. és 1725 protestáns lelkész. A protestánsokhoz számítottam az utitáriusokat, az ág. evangélikusokat és az unitáriusokat, de ez utóbbiaké alig haladja meg azt a számot, a mi az 1700-on felül van. Ha tehát kedve volna valakinek az unitáriusokat számításon kivül is hagyni, az arány ez: 1095 és 1700. Az első tehát 1000, az utóbbi 400 esztendőről. Ez az arányszám még szembetűnőbb lesz, ha meggondoljuk, hogy — kivéve a protestantizmus egy rövid időszakát, a r. kath. lelkészek száma mindig több volt, mint a protestáns papságé együttvéve. Habár tehát Szinnyeinek ezen munkája sem tökéletes mű, részint mert már eddig több író neve kimaradt, részint mert még néhány kötet hátra van: de mivel ez az arány előreláthatólag a többi kötetekben sem fog változást szenvedni, még akkor sem, ha egy pótkötetben a kimaradt nevek is bennfoglaltatnak majd: már most is egész bízvást megállapítható, kik szolgáltak nagyobb mérvben a magyar tudományosság előmozdítására, a nagyobb számú, az ezeréves, a családi gondoktól mentes magyar klérus-e, avagy a csak 400 évet számláló s többnyire súlyos anyagi s családi gondokkal küzdő prot. papság-e ? Ezek szerint tehát világos a felelet arra a kérdésre is, hogy a czölibátus használ-e a tudománynak és irodalomnak? De fordítsuk meg a dolgot. Ez az arányszám még akkor sem változnék, ha a czölibátus eltöröltetnék, mert a különbség főkép a két egyház alapszelleméből következik. Szükségesnek tartottam ez adatokat nyilvánosságra bocsátani azért, hogy kiki számszerű bizonyítékokkal állhasson elő, ha valahol a két egyház papjainak összehasonlításáról lesz szó, a mi most napirenden van, de a „világ" felületes. Gálszécs, 1906. aug. 2. Péter Mihály." A róm. kath. egyház és a pentateuclius kritikája. A Rómában székelő „Commissio pontificia pro studiis de re biblica provehendis," a pentateuchus authenticitása és integritása kérdésében legközelebb a következő véleményt nyilvánította: Propositis sequentibus dubiis Consilium Pontificium pro studiis de re biblica provehendis respondendum censuit prout sequitur : I. Utrum argumenta a criticis congesta ad impugnandam authentiam Mosaicam sacrorum Librorum, qui Pentateuchi nomine designantur, tanti sint ponderis, ut posthabitis quampluribus testimoniis utriusque Testamenti collective sumptis, perpetua consensione populi Judaici, Ecclesiae quoque constanti traditione nec non indiciis internis quae ex ipso textu eruuntur, ius tribuant affirmandi hos libros non Moysen habere auctorem, sed ex fontibus maxima ex parte aetate Mosaica posterioribus fuisse confectos ? Resp. Negatíve. II. Utrum Mosaica authentia Pentateuchi talem necessario postulet redactionem totius operis, ut prorsus tenendum sit Moisen omnia et singula manu sua scripsisse vei amanuensibus dictasse ; an etiam eorum hypothesis permitti possit, qui existimant eum opus ípsum a se sub divinae inspirationis afflatu conceptum alteri vei pluribus scribendum commisisse, ita tamen ut sensa sua fideliter redderent, nihil contra suam voluntatem scriberent, nihil omitterent; ac tandem opus hac ratione confectum, ab eodem Moyse principe inspiratoque auctore probatum, ipsiusmet nomine vulgaretur?