Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-19 / 34. szám

v.-berényi rektorsága és kenesei káplánsága után 1800. évben lett pap Dégen. Ormós Andrásról, a ki vallástudományt tanulni Kálvin egyházába, Genfbe is elzarándokolt s nevét az egyetem anyakönyvébe 1777. évi augusztus hó 5-én írta be, szintén azt olvassuk az írók IX. köt. 1379-1380. hasábjain, hogy „ev. lelkész és theologiai tanár volt Debreczenben a XVIIÍ. század végén; később lelkész Hajdú-Szoboszlón", és hogy a m. n. múzeumban megvan kéziratban egy munkája: „A heidelbergi Katekizmus magyarázatja". Mintha a debreczeni református theologiai akadémián s -épen a Heidelbergi kátét magyarázhatta volna, valamint a tiszta református lakosságú Szoboszlón pap lehetett volna ág. hitv. evang. ember! — Ormós Andrásról, az 1786. jún. 4 én, élete 66. évében elhunyt Varjas János utódáról Balogh Ferenez megírta a Debreczeni protestáns lap 1905. évf. 725. lapján, hogy a theol. catech., symbol., keleti nyelvek és héber régiségek tanári székébe 1786. november hónap 23-án iktatták be; előbb hét évig debreczeni ispotályi lelkész volt. Jól írja Szinnyei,' hogy innét Szoboszlóra ment papnak. Ez 1792-ben történt, Ap. csel. 20. 28. alapigékről máj. 5-én tartott beszéddel köszöntvén be. Itt hunyt el életének 56. esztendejében, 1805. nov. 3-án; 7-dikén temették el, Diószegi Sámuel és Somogyi Ferenez beszédeivel.1 Láng Adolfról viszont, az ág. hitv. evang. egyház tagjáról, azt találjuk megírva az írók VII. köt. 716. h., hogy „ev. ref. lelkész és főesperes Tápió-Szent-Mártonban." Ilyen légből kapott állítás kerül többfelé a nagy műben, s a szem majd itt, majd ott akad meg a száguldó toll gyorsaságát jelző egy-egy botláson, pontatlanságon, kisebb-nagyobb hibán, esetleg olyan megokolatlan tételen, a melynek a helyességét csupán az előadás tömörsége borítja homályba. Csak egynéhányat a feltűnőbbek közül. A református egyház hivatalos terminológiájának elvetése, vagy talán csak elvétése mondatja Szinnyeivel az ilyeneket: Károlyi András sírverset írt „Károli Péterhez, a tiszavidéki püspökhöz" (írók V. köt. 1072. h.). Decsi István „a bihari egyházkerület esperese" (írók II. köt. 726. h.). Csulyak István, a ki „a lisceni (?) egyháznak volt lelkésze", (Értsd: ecclesiae Liscensis = az olasz-liszkai egyháznak!) „a zempléni ev. ref. egyházkerület seniora", és hogy „az ő idejében kezdték írni a zempléni egyházkerület jegyzőkönyvét" (írók II. köt. 445. h). Természetesen akadni e fajta helytelenségre más íróknál is, a kik nem jártak Heidelbergben. Például a X. kötetben —- hogy csak mutatóba hozzunk fel egynéhányt — az 1234. h azt találjuk megírva, hogy „Plech János, ág. ev. lelkész . . , 1828-ban a szent-jánosi plébániát kapta . . . 1842-től egyházkerületi senior is volt;" 1 Bélteky Lajos lelkész úrnak köszönettel vett tudósítása szerint. az 1200. h. meg hogy Piscator Gábor a XVII. században „tótlipcsei lelkész és a zsolnai egyházkerület seniora volt"; az 530. h. hogy „Nagy András (péli), földbirtokos, több megye táblabírája, a barsi ref. egyháznak majd félszázadig volt egyházkerületi világi főgondnoka." Az írók I. köt. 136. 1). meg azt olvassuk, hogy Alvinczi Péter, a kassaiak híres-neves papja, „Heidelbergából 1602-ben tért haza, 1603-ban pappá szenteltetett Nagy-Váradon, hol tanári széket nyert és itt 1604. febr. 22-ig működött; e napon választatott a bihari egyházmegye esperestjévé és másnap váradi lelkészszé ordináltatott,u

Tudnivaló dolog, hogy a hót sákramentomos egyház papszentelésének a protestánsoknál csak a neve van meg, a ki ezt a kifejezést használja, ordinálásra érti — ordinálni, felavatni pedig egyszer szokták papjaikat a reformátusok is. A X. köt. 124—125. hasábjain írva — de hihetetlennek — találjuk, hogy Paksi Mihály (szathmári) „1576-ban Debreczenben volt lelkész, majd Tokajban, azután Gyulafehérváron és Marosvásárhelyen lelkószkedett, végre Sárospatakon volt tanár 1577-ben". És téves-—tán nyomdahiba — a II. köt. 711. h. az az állítása, hogy Debreczeni Taraczk János 1592-ben iratkozott be Heidelbergben deáknak: mert ez ifjú tudósunk Heidelbergbe 1590 őszén ment át Wittenbergből, hol két évet töltött; a mondott 1592. évben pedig már a debreczeni iskola rektora volt. L. Balogh F. közleményét a debreczeni Theol. Közlöny XXIX. évf. 4. számában és Borovszkyét az Irod. tört. közlemények VIII. kötetében. A VI. köt. 69. h. azt irja Szinnyei, hogy Keresszegi H. István tiszántúli református püspök „kiadta . . . Gönczi Pálnak De Disciplina Ecclesiastica (Debreczen, 1633.) cz. „kánongyűjteményét" (Pallas Lex. X. köt. 425. 1. is: „kánongyűjteményét"); holott a III. köt. 1356. h. már följegyezte volt, hogy ezt a nyomtatásban először Wittenbergben, 1577. évben megjelent egyházi törvényt Gönczi György debreczeni lelkipásztor, tiszántúli püspök szerkesztette össze. (Folyt, következik.) NEKROLOG. Ádám GeFZSon emlékezete. 1906 aug. 9-én, déli 12 óra után egy derék ember hunyt el — sokunknak bánatára — Nagykőrösön, saját házában. Ez volt Ádám Gerzson, az utolsó klasszikus professzor. Ha Melanchtont „Praeceptor Germaniae"-nak nevezték, bizonyos tekintetben Ádám Gerzson is megérdemelte a „Praeceptor Hungáriáé", legalább a „Praeceptor Superintendentiae Cisdanubianae helv. conf." czímet; mert a kik 1856 óta a nagykőrösi reform, gimnáziumban tanultak — és pedig légió azoknak száma — Ádám Gerzsonnak is mind tanítványai valának.