Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-29 / 31. szám

látatlanban is bizonyosra vehető, hogy ez a Zsolca csak úgy lett Jolca = Jolka = Jóká-ból, — a mely pozsonyvármegyei községben most is van ev. reform, anyaegyház, — mint a hogy az ehhez közel fekvő Féel = Fél-bői ugyanazon mü 27. és 492. 1. Jéel, vagy a hogy Körtvélyesi János zombori (Zemplén vm.) lelkipásztor egyházából Zambor (a 86. lapon meg az indexben). A jókai lelkipásztor Molnár levelezésének 253-, 283., 296., 306., 310. lapján Taksonyi Péternek van nevezve, azokban a levelekben, a melyeket Molnár Albert rokonaitól 1608. márez. 6. és 1609. máj. 7. között kapott. De ez a Taksonyi Péter, a ki Suri 0. Mihály, Szenczi Sz. Lukács társaival együtt 1607. máj. 26-án nyert a papságra felavatást, meg amaz a Rácz Péter, Dézsinek zsolczai papja, nem két külön személy, hanem csak egy: Taksonyi Rácz Péter. Heidelbergben 1600. nov. 26. Petrus Taxonius néven iratkozott be, 1602-ben megjelent vitairatának czímlapján azonban Petrus R. Taxoniusnak nevezi magát, a mint ezt a EMK III. 993. sz. után Dózsi is feljegyezte Molnár levelezésének 137. lapján. Jókán csak három évig volt, 1610-ben Szerdahelyre ment át, s Szenczi Sz. Lukácsnak 1611. aug. 28-án Molnár Alberthoz írt levele (370. 1.) szerint esperes lett Csallóközben. Az ilyen tévedés könnyen megeshetik, mikor teljesen ismeretlen egyéneket egy-egy adatban hol családi nevükön, hol születésük vagy nevelkedésük helyéről, hol apjuk keresztnevéről vagy foglalkozásáról találunk egyszer egy névvel másszor többel megnevezve, melyek majd hosszabb majd rövidebb alakban, sőt nem egyszer idegen nyelvre fordítva maradtak reánk. (Folytatása következik.) EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A szapnyárádi ref. gyülekezet Szij Sámuel, szendi lelkészt, — a magyar-barnagi ref. gyülekezet Szakonyi József, nagyvázsonyi lelkészt hívta meg lelkipásztorává. Királyi kitüntetés. Frigyes, dán király, ki nem régen Sopronban tartózkodott, Brunner János soproni evang. lelkészt a Daneborg-renddel tüntette ki. Templomszentelés. A zánlcai egyesült ref. és evang. gyülekezet f. hó 1-én szentelte fel renovált templomát, a melybe új karzatot, új harmóniumot és új úrasztalát állított. Az ünnepélyes istentiszteleten Nagy Lajos, szentantalfai evang. lelkész mondta a felszentelő imádságot, Demjén Márton, veszprémi ref. lelkész és egyházmegyei főjegyző prédikált, a helybeli lelkész, Hetessy Zsigmond pedig záró imádságot mondott. A tiszavidéki evang. egyházmegye f. hó 10. és 11-én tartotta meg közgyűlését Debreczenben, Materny Lajos főesperes ós dr. Meskó László felügyelő elnöklete alatt. A gyűlést megelőzőleg a tanügyi bizottság ülésezett, Bortnyik Görgy alesperes elnöklete alatt. A bizottság örvendetes tudomásul vette az iskolákról szóló kedvező jelentéseket, s felhívta az egyházmegye figyelmét arra, hogy a nem felekezeti iskolák vallástanítását szigorúan ellenőrizze. A tanügyi bizottság ülése után istentisztelet volt, a melyen Materny Lajos esperes imádkozott. Az ezután megtartott közgyűlést dr. Meskó László felügyelő hoszabb beszéddel nyitotta meg, a melyben megemlékezett a lefolyt év politikai és egyházi életének legfontosabb mozzanatairól. A prot. egyházak állami segítése tárgyában tett kormányigéretet, daczára, hogy nem foglalja magában kívánalmaink teljes kiegészítését, mégis hazafias örömmel fogadja, mert ezzel az Ígérettel lépett a kormány a 48. XX. törvényczikk elvi alapjára. A mi e segélynek a ref. és az evang. egyház közt leendő megosztását illeti, arra nézve szerinte csak egyedül a lélekszám aránya szolgálhat kulcsul. Miután a gyűlés táviratilag üdvözölte Zelenka Pál püspököt újabb házasságkötése alkalmából, Materny főesperes tette meg jelentését az egyházmegye közállapotairól. Ezek általában örvendetes képet mutatnak, úgy annyagi, mint valláserkölcsi tekintetben. Az egyházpolitikai törvények a hitbuzgóságot nem csökkentették; csupán az anyakönyvi kivonatok stóla-csökkenésében mutatkozik veszteség a lelkészekre nézve. A kerületi képviselők kiküldése után az egyet, papi nyugdíjintézet ügyét tárgyalták és kívánatosnak mondották ki az alapszabályok olyan átdolgozását, hogy 800 kor. helyett 1600 korona legyen a járulék. A pénztárról és a gyámintézetről szóló jelentések tudomásul vétettek. Kívánatosnak mondották ki, hogy a kultuszminisztériumban egy, az evang. vallási ügyekkel foglalkozó papi előadó is alkalmaztassék. Az a bizonyos dúsgazdagság. Ez alatt a czím alatt ír az „Alkotmány" egyik közelebbi számában Sz. A., bizonyítgatni akarván, hogy a magyar r. kath. egyház nemcsak hogy nem dúsgazdag, a mint állítják, hanem egyenesen szegény, mert hiszen száz meg száz helyen a pap, vagy a kántor végzi a sekrestyés dolgait ; külön oltáregyesületet kellett alakítani, hogy a szegény templomokat legalább a szükséges ruhákkal felszereljék; iskoláik düledeznek; tanítóiknak nem tudnak tisztességes fizetést adni, s a papság nagy részének még annvi jövedelme sincs, mint egy urasági parádés kocsisnak, és munkaképtelenség, rokkantság esetén nem tisztességes jutalomdíj, hanem kegyelemmorzsák várnak a papra. A róm. kath. egyház dúsgazdagságáról szóló beszéd tehát nem egyéb ügyes protestáns reklámnál, a mely csak arra való, hogy a protestánsok minél többet követelhessenek. — Ezzel a vakmerőséggel, mely még a csillagot is képes letagadni az égről, nem tartjuk érdemesnek behatóbban foglalkozni, hiszen mindenki tudja, hogy az angol magas egyház után a magyar róm. kath. egyház a világ leggazdagabb egyháza. S hogy mennyi az igazság Sz. A. úr állításaiban, annak megmutatására csak azt említjük fel, hogy a hivatalos kimutatás szerint csak a szoros értelemben vett magyarországi r. katholikus és gör. kath. egyház papi vagyon összege 92.897,864 korona. S vegyük még mindezekhez a vallási és tanulmányi alap óriási vagyonát, a melynek kamatai majdnem kizárólag a róm. és gör. kath. egyház támogatására fordíttatnak, akkor megfelelő ítéletet alkothatunk a felől az állítás felől, hogy a magyar r. kath. egyház nem dúsgazdag, hanem egyenesen szegény, a mely még újabb állami támogatásra szorul. Azt épen nem vonjuk kétségbe, hogy papok, tanítók nyomorultan vannak ebben a gazdag egyházban fizetve, s hogy van sok szegény gyülekezete. Csakhogy ez nem azt bizonyítja, hogy a magyar r. kath. és gör. kath. egyház szegény, hanem csak azt, hogy a magas klérus duskálkodik a vagyonban, az alsóbb klérust, a tanítókat, egyházakat, iskolákat pedig engedi nyomorogni. Sz. A. úr, az Alkotmány ós a többi pápás sajtóorgánum tehát, a