Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-29 / 31. szám

XlX-ediknek is a második felében; de azok a névsorok, a melyeket róluk Weszprémi, majd Szeremlei s legutóbb Telítsek közzétettek, hiányosak is, meg hibásak is. Weszprémi 1783-ig csak 294-nek emliti nevét, Teutsch 1810-ig csupán néggyel sorol fel többet, Szeremlei 1860-ig mindössze 335-öt (holott idegeneket is kevertek közéjük); 1621 után azonban, másfél száz év alatt, 30—40—50 éves hézagokat hagyva, mind a hárman alig egynéhányat. Hibáik tetemesek. Az anyakönyv írójának esetleges tévesztéseit nemhogy kiigazították volna, hanem még öregbítették, és olvasás (?)-, írás (?)-, nyomda (^-hibákkal is szaporították. Például Weszpréminél Samarjai: „Sornaci", Roth : „Köti*1

, Felkmann : „Falkmári", Boros : „Borsi"; Teutschnél Kisiri Gyöngyösi: „Kiscy Göngiöfi", Orvos: „Oefos", Yáczi: „Vavai", Katona Imre: „Amorius Katona"; Szeremleinél Budackerus: „Budackéry", Benyes: „Bónyei", Scholner : „Schoren", Taraczk : „Taraz (talán Tavasz)". A kik egyháztörténetet, kulturhistóriát, irodalomtörténetet írván a heidelbergi magyar deákok emlékezetének felújításakor ezekre a névsorokra támaszkodtak, majd csak hogy nem fövenyre építettek; előadásukba az igaz adatok mellé kétségen kívül feles számmal kerültek be ezen a réven valótlanságok is. Forgassuk csak az ilyen könyveket: hibát találhatunk bennük bőven. Franki Vilmos Hazai és külföldi iskolázásában Weszprémi után „Tolmani"-t, Szeremlei után „Gencsi"-t, „Begerus-t" stb. ír az anyakönyv Tollmann-ja, Geontius-a, Bergerus-a helyett s a pozsonyi kanonokká lett „Veresmarti Mihály"t viszi 1592-ben Heidelbergbe Veresmarti János helyett. Ipolyi Arnold ennek a Veresmarti Mihálynak Eletében, valamint ugyanannak Megtérése históriájában „Gáspár Flóriánénak mondja a komáromi Flórián Gáspárt. Szepsi Laczko Mátét Szilágyi Sándor Erdély irodalomtörténetében „Sepsei"-nek, mások pedig — például Zsilinszky Mihály A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásaiban, s Mangold A magyarok oknyomozó történelmében, Mikót (Erd. tört. ad. III. köt.) követve, „Sepsi"nek írják. A Heidelbergi Káté fordítójának Tolnai Szárászi Ferencznek a neve Szaraszi: e káté czímlapján, Száraszi: Szilágyi Ferencznél, Száraszius: Bartholomaeides I. Lászlónál, Szárász : Bereczky Sándornál, Szarafi: Franki Vilmosnál, Szarasi: Ember-Lampenél, Szárasi Farkas Józsefnél, Szárási: Bod Péternél, Szárészi: Erdős Józsefnél. Ujabban két lelkiismeretes és fáradhatatlan tudósunk foglalkozott tüzetesebben heidelbergi deákjainknak életével. Lapozgassunk könyveikben: a temérdek helyes adat mellett bukkanunk nem egy téves állításra még ezekben is. Egynéhányra rámutathatunk, egyszersmind megkíséreljük ki is igazítani, abban a biztos reményben, hogy ennek ők, a tudós kutatók fognak örülni leginkább. Szen czi Molnár Albert sokáig tanult s később is gyakran megfordult Heidelbergben ; műveiben sok helyt emlegeti az ott járt magyarokat. Legújabb életrajzának írója, Dézsi Lajos, a ki naplóját, levelezését s irományait is kiadta, szerető gonddal kiséri vándorlásaiban és míg az egyik könyvében megkapó közvetlenséggel rajzolja a heidelbergi deákéletet s az ottani református tudósok nagy hatását a magyarokra, a másikban sikeresen törekszik arra, hogy Molnár irodalmi hagyatékában előforduló minden legkisebb adatocskára világosságot derítsen. A mikor Molnár hálás szívvel emlékezik meg naplójában azokról a heidelbergi magyar tanulótársairól, a kik nagy nyomorúsága idején 1598-ban gyámolították, rendre oda csillagozza ezek beiratkozása idejét is. De itt két állítása igazításra szorul. A 20. lapon azt mondja, hogy „báró Tököly István 1596. szept. 17-én iratkozott be . . . Tallián Istvánnal együtt a heidelbergi egyetemre". Tévedés van a névben: nem Tallián Istvánnal, ilyen nevű magyar soha nem járt a heidelbergi egyetemen, hanem Tállyai Istvánnal. Toepkenél, a kinek kiadványából (Die Matrikel der Universitát Heidelberg) Dézsi idevonatkozó adatait szedegette: „Talliai". A 21. lapon pedig, hogy egy másika ottani segítőtársainak, „Újfalui (Vyfalwius) Imre 1595. ápr. 22." iratkozott be. Tévedés van a személyben, rosszul van kijegyezve a segélyt nyújtó bajtárs beiratkozásának ideje. Ez az 1595. Heidelbergben járt Újfalvi Imre az az anyaszentegyházban nem kis zenebonát szerzett Szilvásujfalvi Imre, a ki már 1596. évben Debreczenben tanító, azután lelkipásztor (felavatása 1599. jún. 3-án volt a Szilágy-Cseliben tartott zsinaton) és esperes lett, Molnár Albertnek 1598-ban tanulótársa Heidelbergben nem lehetett. A kit Molnár itt emleget, az az 1598. máj. 22-én beiratkozott Újfalvi Katona Imre, Toepkenél elferdítve: „Emericus Katona Ilifaluinus Baronius", a ki szintén rövid időt, csak egy nyarat töltvén Heidelbergben, szeptember hó 29-én indult haza s még ugyanez évben Sárospatakon tanítói állást kapott; azután több helyen lelkipásztori hivatalt viselvén, 1610. évi október hó 22-én, 38 éves korában elhunyt. Életrajza Pareustól Frankfurtban 1611-ben jelent meg. Téves Dézsinek egy másik Újfalvira vonatkozó állítása is. A mikor Molnár Albert megnevezi naplójában — 8. lap — azt az öt magyart, a kit 1592. május 21-én Heidelbergben talált, jegyzetben megemlíti négyök beiratkozásának idejét: egyről azonban, Újfalvi Mátéról azt mondja, hogy „nevét nem találjuk az egyetem anyakönyvében". Mintha tehát nem is lett volna beiratkozott tanuló. Pedig az volt: 1590. május 7-én iratkozott be. Neve megvan Toepkenél is, csakhogy egy kissé ez is el van ferdítve: „Matthaeus Nyfuloi"; Weszpréminél is: „Nyful", valamint Teutschnál is : „Nyfuly", meg Szeremleinél is: „Nyfuli vagy Nyfubi". A Dézsi közölte dátum, az évszám még más helyeken is igazítandó. Nem érthetünk egyet Dézsivel Molnár Albert leveleinek rendjét, egyiknek keltezését illetőleg. A levelek sorában CCII. szám alatt van közölve Asztalos Andrásnak egy Nagy-Szombatban, 1609. évi szeptember hó 10-én Molnár Alberthez írt levele, a melyben a 323. lapon a