Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-22 / 30. szám

hol eltöröltetik a fájdalom s a könnyhullatás. Az egyik oda vezet, a hol a földi vágyak és remények s a léleknek összeomlott sátora a porba hull; a másik az égi vágyak és remények valóságának, a léleknek hónába. Amannak vezetését ki nem kerülhetjük, emennek felemelő áldó jobb kezét el ne taszítsuk: sírva, vigasztalást keresve imádkozzunk! KÖN Y VISM ERTETÉS. A hit temploma. Űj folyam. II. kötet. Egyházi beszédek. Részben Spurgeon, Decoppet és Talmage nyomán írta: Könyves Tóth Kálmán. Budapest, 1906. Kiadja: Kókai Lajos. Ára 3 kor. Körülbelül egy éve, hogy a „Hit temploma" új folyamának I. kötetéről szerény véleményemet elmondottam, s most előttem van a II. kötet is. Midőn a könyvet lapozgatom, úgy érzem magam a szerzővel szemben, mintha egy vén, de egészséges és tápláló gyümölccsel megrakott fa árnyékában ülnék, s önkéntelenül tör fel lelkemből a gondolat: mily szép lehetett ez virágzása idején, mikor az ifjú, nyugtalankodó, de komoly ismeretek után szomjazó lélekből feltartózhatlanul pattantak ki a rügyek, ezekből a virágok, a virágokból pedig a különféle s mégis egy czélra szolgáló gyümölcsök, a lelki életnek ama gyümölcsei, melyeket ezer és ezer lélek élvezett, melyekből százezrek táplálkoztak, megpihenve az Úr Jézus Krisztus lábainál, vigaszt és erőt merítve az élet keresztjének elviselésére! K. Tóth K. sokat dolgozott, s dolgozik ma is, öregsége napjaiban, s még mindig osztogatja lelke kincses házának érett, tápláló gyümölcseit. Szerintem e kötet is méltán viseli homlokán a „Hit temploma" czímet, mert minden predikáczióban van evangéliomi mag, van hitet tápláló és elevenítő erő; meglátszik rajtuk, hogy írójuk olyan emberek iskolájában tanult s még ma is örömest megy azok iskolájába, a kik keresték és meg is találták a Krisztust. Szerző is nemcsak ismeri Krisztust és az ő evangéliomát, de beszédeiből kisugárzik, hogy Krisztust lelkében is hordozza, s ezt az örökké élő, ható, eleven Krisztust viszi be predikáczióiba, hogy a konkolyt gyomlálja, a bűnt égesse, hogy helyén új, Istennek tetsző élet támadjon. A beszédek a mint a Krisztusban vetett rendíthetetlen hiten épültek, úgy főként a hitélet erősítésére irányulnak. A kiben van hit, annál a jócselekedetek nem fognak elmaradni, — s ón mindig többre becsülöm a hitet ébresztő és erősítő beszédeket, mint az erkölcsi törvények száraz, rideg magyarázatát. Amaz melegít, ez inkább lehüt; amaz kibékít és felemel, emez csak fenyeget és büntet; amaz gyengeségünkben vigasztal és megerősít, emez legtöbbször kétségbe ejt. A kötetben 23 beszéd van, melyek legnagyobb részt alkalmiak s közülük csak 6 az idegen szerzők után írott, a többi eredeti. Adventi 2; karácsonyi 1; újévi 1; farsangi 2; télen 1; tavasszal 2; virágvasárnapi 1; nagypénteki 1 ; húsvéti 1; áldozócsütörtöki 1; pünköst előtt 1; piinkösti 1; továbbá: közvizsga idején; új kenyérre, szűk terméskor; gyermekhalálozás alkalmával; 40 évi szolgálat öröme; a többi közönséges. Nem lehet czélom, hogy minden egyes beszédet külön ismertessek, hiszen a fennebb elmondottak által általánosságban már jellemeztem azokat, de ha egyes beszédekből idézek s azokra egyes megjegyzéseket teszek, teszem azt azért, hogy a beszédek értékét annálinkább kimutassam. A két adventi beszéd „Mária éneke" czímmel Luk. 1: 46 verse fölött: „Monda Mária: magasztalja az én lelkem az Urat", Spurgeon után íratott. Mária hitének felemelő és boldogító ereje, mély alázatossága, önerőnk hiábavalóságának beismerése, az emberi bölcseség tehetetlensége, — Istennek hatalma, csodás, ember által fel nem fogható intézkedése, jósága és szeretete, mind arra serkentenek, hogy magasztaljuk az Urat mindörökké. „Országa eljövetelét ne várjuk álmodozva. Ébren kell lennünk, a fegyvert kezünkből kiejteni nem szabad. Fegyvertelen, vagy alvó bajnokok még nem nyertek csatát. Építenünk kell Istennek házát, de a műszereket ne hagyjuk otthon megrozsdásodni. Elménket, szívünket, fülünket, ajkunkat, kezünket s annak minden cselekedetét, mint megannyi műszert, arra használjuk, hogy általunk is eszközöltessék az anyaszentegyház építése. Az építéshez pedig nem elég csak maga az építőmester, kellenek ahhoz segédek, még kisebb gyermekek is. így van ez az Úr házában is. Együtt, közös erővel építsük azt; együtt, közösen kiáltsuk: magasztalja a mi lelkünk az Urat. S akkor a bűn elvonul, a bűnös megtér s naponként szaporodik az Úrnak serege, naponként terjed köztünk az ő országa." „Rendíthetetlen hitünket, melynek kősziklája a magasságos Isten, meg nem törheti a földön sántító gyenge értelem, mely megtagadja holnap azt, a mire ma vakon megesküszik. A bölcsek okoskodása a hitnek magasan repülő szárnyából nem téphet ki egyetlen pehelyt sem. A világ bölcsei csak bölcselkednek, de az Úr alkot és teremt, s a mit egyszer létrehozott, habár minden tudományukat összevetnék is, meg nem változtathatják." „ígérete szerint a világra küldte szent fiát. Visszaküldhették-e a töviskoronázott Megváltót Zsidóország vénei és írástudói, Rómának és Görögországnak babérkoszorús bölcsei? Úgy-e, nem? Száz, meg százezer fegyver villogott, hogy elnémítsa tudományát, de fegyver meg nem ölheté, vérözön el nem fojthatá, tűz el nem égethető. A mit az Úr elhatározott, annak be kellett teljesednie." „Arczra borulva' magasztaljuk azért szent nevét. Mondjuk mi is szent hálával, hogy egész életünk az ő magasztalása leend. Hirdessük ezt templomában, csalá-