Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-08 / 28. szám

mításokat elkészíthessék és beterjeszthessék. Vigyázzunk, hogy a saját kényelmeskedéstink miatt esetleg dugába ne dőljön a dolog! Ha pedig a kimutatás meglesz, akkor pedig sürgősen követeljük a dotáczióról szóló törvényjavaslat beterjesztését, hogy az törvényerőre emelkedjék, mielőtt valami non putarem azt lehetetlenné tenné. További teendőinket pedig azok az aggatolózások és követelőzések írják elő, a melyek római katholikus részről tünedeznek fel. Már mult heti számunkban jeleztük részben ezeket. A klerikális néppárt, hasztalan tagadja és titkolja, irigykedve tekint reánk már csak a nyert igéret miatt is, s megindította akczióját hírlapokban és tudományos folyóiratokban, arra nézve, hogy ha már az igéret betelj esítését egyenesen megakadályozni nem meri is, de azt úgy vigye keresztül, hogy hasznot húzzon belőle és a további fejlődésnek útját állja. Irtuk már, hogy az „Alkotmány" azt igyekezik kimutatni, hogy az igért 3 millióval a két prot. egyház mindazt megnyerte már, a mire az egyenlőség és viszonosság alapján számíthat, s hogy a dotáczió további emelése csak úgy lehetséges, ha a 48. XX. a r. kath. egyházra nézve is teljesebben lesz végrehajtva. A „Religió" nem átallja, állítólagos tudományos jellege daczára is, felhánytorgatni a régi, alaptalan vádakat: a protestánsoknak a törökkel szövetkezését, a nemzet szétszaggatását, véres háborúkba keverését, a nemzet és a Habsburg - dinasztia közötti ellentét feltámasztását, csakhogy minket meggyanúsítva s a r. katholikus egyházat mutatva fel egyetlen hű és nemzetfenntartó egyháznak, újabb követelésekkel állhasson elő. Szerinte mi protestánsok lármánkkal betöltjiik már háromszáz éve az országot s világi dáma módjára hivalkodunk, kofáskodunk, csakhogy előre törhessünk. S íme — mondja — ez használ, mert nekünk „törvényben biztosíttatik", míg a „szerény, illedelmes anya" hátratételben, mellőztetésben részesül. Álljanak tehát talpra a r. katholikusok is és vívják ki igazaikat. Mindez azonban még csak lárma és kofáskodás. Sokkal veszedelmesebb már az, a mit az „Esztergom" hirdet és egy félhivatalos kőnyomatos is megerősít, hogy a kormány és a r. kath. egyház, illetve a néppárt között oly megállapodás jött volna létre, hogy a protestáns egyház dotácziójának megadása és a r. kath, autonomia és a r. kath. lelkészi kongrua rendezése junktimban van egymással. Ez azt jelenti, hogy a prot. egyház csak akkor és annyiban nyerendi meg a dotácziót, a mikor és a mennyiben a róm. kath. követelések is kielégíttetést nyernek. Ennél a dolognál azután már tartsuk ám igazán szárazon a puskaport. Itt a leghatározottabban fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Hogy a kulisszák mögött tényleg mily megállapodás jött létre a r. kath. egyház kívánságainak teljesítését illetőleg a kormány és a néppárt között, — nem tudjuk; de az ellen, hogy ezeknek teljesítése és a protestáns egyházak dotácziójának megadása között junktim állapíttassák meg, a leghatározottabban tiltakoznunk kell, lapjainkban, értekezleteinken és fokozatos egyházhatóságaink hivatalos ülésein; mert a mi dotácziónk a r. kath. követelések teljesítésével semmi, de semmi összeköttetésben sincs, nemhogy attól tétessék függővé. S ha mégis azzá tétetnék, nohát akkor azt a biztatgató kormányleiratot bátran a papírkosárba hajíthatjuk, mert belátható ideig egy fabatkát sem ér. Ismerjék azért kötelességüknek egyházunk vezető körei, hogy a junktimot illetőleg nyilt választ szerezzenek a kormánytól, vagy a közvélemény megnyugtatására, vagy pedig, hogy a két egyház szavának teljes erejével tiltakozzunk a jogaink érvényesülését akadályozó politikai paktum ellen. Tegyék meg továbbá az intézkedéseket annak hiteles kimutatására, hogy mily mértékben élvezi az állam anyagi támogatását a magyar r. kath. és a magyar prot. egyház, mily valláserkölcsi és kulturális szolgálatokat teljesít egyik és másik s ezeknek teljesítésében mily terheket ró híveire. Csak ezeknek hiteles kimutatása deríthet teljes világosságot a helyzetre, s csak így lesz lehetséges azon gátaknak a lerontása, a melyeket a klerikális néppárt már is emelget követelőzéseivel továbbhaladásunk elé. Lássuk meg azért a fenyegető veszedelmeket ideje korán, s ne aludjunk, ne kényelmeskedjünk, mert különben könnyen meglehet, hogy reménykedésünknek fejlődő bimbóit leforrázza a klerikális intrikák dere és újra nem marad kezünkben semmi egyéb, mint egy Ígéretekkel teljes, de értéktelen papiros! Hamar István. Pár szó a férfi és nő harezáról. (Folyt, és vége.) Az alsóbbrendű ipari, gyári, kézi munkától eltekintve, a mely kezdettől a nők foglalkozása és a melyre a magasabb igényekkel bíró nő nem vállalkozott, a tanítónői pálya volt az, a melyet valójában elárasztott a keresni akaró vagy kénytelen leányok serege. Itt szintén erősen kell hibáztatnom azt, hogy minden alsóbbrendű foglalkozású és műveltségű ember (iparos, házmester, szatócs stb.) „kisasszonyt" akart nevelni leányából. Ez megrontotta az egyszerű családok életét is; mert a „kisasszony" igényei magasabbrendű társnői közt