Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-24 / 26. szám

III. törvényczikk az egyházi adóról; IV. törvényczikk a magyar országos református egyházi közalapról; V. törvényczikk az egyházi törvénykezésről; VI. törvényczikk a köznevelési és közoktatási szervezetről ; VII. törvényczikk az országos református lelkészi nyugdíj-, özvegy- és árvagyámintézetről; VIII. törvényczikk a külföldön levő magyar református hivek és egyházközségek gondozásáról; IX. törvényczikk a magyar református egyházi törvényeknek a magyar koronához tartozó, Horvát- és Szlavonországok területén való végrehajtásáról. A fölterjesztés ezután részletesen ismerteti az új és régi törvény közt lévő eltéréseket, majd ezeket mondja: Ezekben voltunk bátrak vázlatosan ismertetni a második budapesti országos református zsinatunk-alkotta ama kilencz törvényczikket, melyeket Felségedhez legkegyelmesebb megerősítés végett ezennel hódoló tisztelettel fölterjesztünk. Törvényeinknek többrendű, alapvető rendelkezései csak úgy hajthatók végre, ha a megfelelő anyagi fedezetet — első sorban az 1848. évi XX. törvényczikk részleges végrehajtása útján biztosíthatjuk. Ez irányban felséged magyar királyti kormányával ágostai hitvallású evangelikus testvéreinkkel közös tárgyalásokat folytatunk. Alattvalói hódolattal kérjük Felségednek ezen tárgyalások iránti legmagasabb Atyai figyelmét és jóindulatát. Ezen alázatos előterjesztéseink után törvényeink legfelsőbb jóváhagyásáért és megerősítéséért esedezve s magyarországi református egyházunkat Felséged legkegyelmesebb jóakaratába ajánlva, a legmélyebb hódolattal öröklünk. Budapesten, 1906. évi június hó. Császári és Apostoli Királyi Felségednek. Legkegyelmesebb Urunknak alázatos szolgái: a magyarországi református egyház 1904. évi november hó tizedik napján megnyílt második budapesti országos zsinata és annak nevében: Kun Bertalan, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke, mint az országos zsinat egyházi elnöke. Báró Bánff'y Dezső, az erdélyi református egyházkerület főgondnoka, mint az országos zsinat világi elnöke. Bánff'y Dezső: A tegnapi napon kiküldött bizottság a most felolvasott felterjesztési javaslatot terjeszti elő. A szabályzatok szerint tárgyalhatnék azt részleteiben és egészében. Azt hiszem, hogy ez nem lesz szükséges (Elfogadjuk) és kimondhatom, hogy a tervezetet úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztatnak. (Helyeslés) Semmi sincs egyéb benne, mint a szükséges adatok felsorolása. Ennek felolvasása után Miklós Ödön, Sulyok István és gróf Degenfeld József jelentéktelenebb módosításokat ajánlanak, de a nagy többség az eredeti szövegezést fogadja el. Bánffy Dezső ezután felhatalmazást kór az elnökség részére, hogy az összehívhassa a zsinatot akkor, a mikor ő felségétől az elibe terjesztett feliratra a válasz megjön, a mi előreláthatólag őszre remélhető. A zsinat a felhatalmazást erre az elnökségnek megadja s ezzel a zsinat LVII. ülésszaka Kun Bertalan püspök imájával véget ért. Délután 5 órakor az ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. KÜLFÖLD Angol egyházi szemle. A május hó valóban szép évszak az angol ós skót egyházak életében. A pezsdülő tavaszi életet látjuk az e hóban tartott közgyűlések lefolyásában, azt az életet, a mely minden téren hatalmas intézményekben nyilvánul meg és évről-évre új hajtásokat hoz létre, a régiek folytonos erősbiilése mellett. És történik mindez mindenféle kénytető eszköz kizárásával, állami segítség nélkül, egyedül az evangéliom tápláló és megújító ereje által. Valóban felemelő hatást gyakorol annyi sivár látvány mellett az ottani egyházi gyűlésekről szóló „report"-ok, az ott elhangzott elnöki megnyitó beszédek, bizottsági jelentések, sőt még statisztikai adatok olvasása is. Úgy érezzük, mintha mindenek felett ós mellett valóban ott látnánk annak az alakját és hallanánk annak szózatát, kinek az 0 országára, annak terjesztésére nézve oly felséges konczepcziói és parancsai voltak. Látunk valamit ama keresztyénségből, a mely nem elégszik meg meglevő intézmények sablonos kezelésével, hanem a mely diadalmasan, hódítva tör előre, új csatornákat ás a fenséges isteni kegyelem számára, új utakat keres és tör az Istentől elhajlott és Őt még nem ismerő emberi szívhez. Nem kell gondolni, hogy az angol egyházak nem adnak semmit a formákra, sőt az egész angol közéletben előttünk szinte nevetséges színben, feltűnően vannak meg még most is az atyáktól örökölt merev formulák. A skót államegyházban, sőt szabad egyházban is megvannak ezek, mint a hogy megvan a parlament speakerje, a felső ház gyapjúzsákja, a bíráskodás bizarr külsőségeiben. De Anglia, illetve Skóczia az egészséges fejlődés és reformok hazája volt minden időben és a régi alakok tiszteletreméltóak ott mindenki előtt, mert valóban a nemzet lelkületéből fakadó új tartalommal töltetnek meg a szükséghez képest. A baptisták tartották ez évben is legkorábban gyűlésüket az Ő pompás „church house"-okban. A modern keresztyénség legkiválóbb alakja, Mayer londoni lelkész volt ez évi elnöke az „uniónak". Mayer, mondhatnánk, az evangéliomi, praktikus, keresztyén, misztikus irányzatnak egyik legrokonszenvesebb képviselője. „The opportunity of the church" czímű beszéde egy nagyszerű munkaprogrammot tárt fel a keresztyénség előtt, a melyben hangsúlyozta ós remekül kifejtette ama nagy igazságot, hogy az egyháznak semmiképen sem szabad, hogy úgy fejezzem ki magamat, hátul kullogni ott, a hol,