Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

van Nóvák nt. úr, a mikor azt vitatja, hogy a Kálvin-szövetség* valami felülről lefelé haladó hálózat akar lenni. Ellenkezőleg- a szövetség1

főereje az egyházközségekben alakítandó helyi szövetségekben van és lesz. Ezek a helyi szövetségek képezik a talapzatot, a mi egészen természetes, s a helyi szövetségek ismét a kerületi szövetségek által lesznek a központba bekapcsolva. Ezek a kerületek nem követik sem az egyházmegyék, sem az egyházkerületek határait, hanem leginkább az egyes helyi szövetségek földrajzi fekvése által lesznek meghatározva. Elvégre azt előre sohasem lehet tudni, hogy hol s hány helyi szövetség fog alakulni. Lehetséges az is, hogy valamely helyi szövetség jó darabig önmagában fog állani nagy területen, s addig, a míg valamely kerületi szövetségbe nem léphet be (mert ehhez legalább három egymástól nem messze fekvő helyi szövetség szükséges), gondoskodva van arról, hogy egyenes összeköttetésben álljon a központtal. Ha aztán kerületté alakulnak a helyi szövetségek, maguk választják meg a kerület központját, s ezen központ helyi szövetségének elnöke lesz egyúttal a kerületi szövetség elnöke, a ki a kerületbe tartozó helyi szövetségek előterjesztéseit s javaslatait a központi választmánnyal közli. A kerületi szövetségben csakis a kerületbe tartozó helyi szövetségek elnökei vesznek részt s így lesznek a helyi szövetségek szükségleteinek, kívánalmainak közvetítői, egyúttal pedig irányítói a kerület egyháztársadalmi életének és szervezői újabb helyi szövetségeknek. Nem lehet azt kívánni az esperesektől, hogy hivatalos elfoglaltságaik mellett ezen munkában is tevékenyen részt vegyenek; de nagy köszönettel fogunk tartozni, ha részt vesznek. És nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy az egyházmegyék határai nagyobb kitérjedésűek, semhogy hatékonyan és áttekinthetőleg kezelhetők legyenek az összes belé tartozó egyházközségekben alakulandó Kálvin-szövetségek. Nekünk nagyon sok és tevékeny előharczosra van szükségünk, a kik — erősen hiszem — nem is fognak hiányozni, s mennél több s mennél kisebb területen munkálkodhatnak a kerületi szövetségek, annál hatékonyabb s áldásosabb lehet a munka. Új erők és tehetségek fognak érvényesülni s fognak hatékonyan munkába állani ekképen; s a hol hiányozni fog a lelkészek között a vezető fej, ott majd a világiaknak kell sorompóba állniok. A csekély tagdíjakból nagy összegek állhatnak rövid idő alatt a Kálvin-szövetség rendelkezésére, s ha csak 200,000 tagja lesz a szövetségnek, a mi kétmillió 800,000 lélek mellett nem is oly nagy arány; nagy, nemes és ma még hihetetlen eredményeket lehet elérni, czéltudatos, kitartó és soha nem szűnő munkával áldásosán lehet működni a kálvinista egyház és ezzel hazánk javára. Ha Angliában egyetlen szeretet-intézménnyel pár évtized leforgása alatt tízezrével lehetett elhagyott gyermekeket megmenteni az elzülléstől s visszaadni a társadalomnak, s ha ott eljutottak már azon ponthoz, hogy a börtönöket kezdik felhagyni a szeretet-intézmények fokozatos és megelőző tevékenysége folytán, mi is el tudjuk és el fogjuk érni azt, hogy „hitünk cselédei" nem fognak elkallódni a nagy városok külvárosi posványában, hogy munkás- és cseléd-otthonok veszik pártfogásba a nagy városokba tóduló kis embereket és a nép leányait, hogy a lelkiekért mindig fogékony magyar népünk nem fog ünnepeken a korcsmában dorbézolni, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet meghozza az elvontabb szórakozások iránti érdeklődést, hogy minden egyháztagnak meg lesz a maga kijelölt s az egyházat szolgáló működési köre, melyben kedvét fogja találni, emelkedni fog a hitélet és a valláserkölcsi élet és lelkes, rendszerető, takarékos, szorgalmas, evangéliomtól áthatott gyülekezet fogja a lelkészt körülvenni. Mert higyje el nagy tiszteletű Uram, a morálpredikácziók ideje lejárt. Az egyháztagoknak nem szabad összetett kezekkel csak hallgatni és mindig csak hallgatni, ha azt akarjuk, hogy a gyülekezet ne csússzon ki végképen az egyház hajójából. Munkába kell állítani mindenkit, a ki egyházunk tagjai közé tartozik, mert különben megtörténhetik, hogy nem fog ugyan elsiilyedni a hajó, hanem megfeneklik: ott marad a lelkész a templom üres falai között — egyedül. Az egész társadalom megmozdult; a szeretetmunkára hajlandóvá lett valláskülönbség nélkül. Az elhagyott gyermekek, a munkásnép ügye már gyökeret vert a társadalom szivében s egymásután jönnek létre a legkülönfélébb szeretet-intézmények: a vakok, a süketek, a némák, a bénák, a lelenczek, az apátlan gyermekek, az árvák, a betegek, a tüdővészesek, a cselédek, sőt a munkások s a kivándorlók védelmére is (utóbbiak még csak államilag szervezve), csak mi ne vegyük ki részünket ezen munkából s hagyjuk híveinket más akolba széledni ?! Mert elszélednek bizony, ha nem csatolja őket semmi az ekklézsiához, csak morálpredikáczió ! Nem, nagytiszteletű Uram, nem fogjuk összetett kezekkel nézni, nem fogjuk a konventnek a gyülekezeti élet felelevenítésére kiadandó (?) utasításait bevárni, hanem meg fogjuk teremteni a Kálvin-szövetséget, ha lehet, nagytiszteletű Urammal karöltve, ha nem, a nélkül, de minden körülmények között — Istennel! És ha szövetségünk talpra állítja az elernyedt erőket és szövetségi munkánk gyümölcsei láthatók