Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-03 / 23. szám

előttük. Lelkesedésük ereje lerombolta azokat, s az az égi tűz, melynek melege beszédükből kisu­gárzott, felolvasztotta még a sziveknek jégkérgét is, s a lélekhódító akczió fenséges eredményeket hozott létre. így, benső lényegében vizsgálva az első pün­köstöt, nagy tanulságokkal szolgál az nekünk, minden időkre. E tanulságokból kettő magaslik ki. Az egyik az, hogy csak az „egy akarat"-ra jutott hivő lel­kekre töltetik ki a Szentlélek teljessége. A másik, hogy csak a Szentlélekkel eltelt bizonyságtevők képesek az emberi lelkek meghódítására, az anya­szentegyház megépítésére. S ez a két nagy tanulság talán senkihez sem szól inkább, mint hozzánk, mai magyar pro­testánsokhoz. A mi egyházunkat nagy őseink „egy aka­rattal", az apostolok pünkösti lelkesedésével fun­dálták meg. Hajh! de annak falait századoknak kemény viharai ostromolták vagy teljesen kiépíteni sem engedték. A megrongált falakat ki kellene igazítani, a hiányzó erősségeket fel kellene épí­teni. De hol van ehhez az erő, az elszántság, az áldozatkészség közöttünk?! Falaink őrállói, ha nem hagyták is el helyeiket, de igazi lelkesedés nélkül, csüggedezve töltik be tisztöket. Várni, várnak ugyan segedelmet, de szemeik jobbadán nem emelkednek feljebb a „magas" kormánynál. A czélok kitűzésében, a hozzájok vezető eszközök megválasztásában pedig óh! mily távol járunk még az apostolok lelkét eltöltött „egy akarat"-tói ? ! S a hívek ? Bizony nagy részben feledték a Krisztus parancsolatát, hogy „el ne mennénk Jeruzsálemből, hanem megvárnánk az Atyának igéretét" — s szé­ledeznek, oszladoznak „Jeruzsálemből", ki tenge­reken túlra, messze idegenbe, ki közelebbre ugyan, de mégis idegenbe, ki pedig vissza a hitetlenség vagy a vallásos közöny birodalmába. S a hívek oszladozása még csüggedtebbekké teszi magukat a vezéreket is. Felhangzanak a kételkedő lemondás szavai, sőt itt-ott már készek volnának felettünk meghúzni a halálharangot is. S miért mindez, én édes magyar protestáns véreim ? Azért, mert még mindig nem tudtunk lelkünkben eljutni az első pünköst napjának „egy akarat "-ára, s még mindig nem kész szivünk a Szentlélek teljességének befogadására. Ha azt akarjuk, hogy egy akaratra jussunk, hogy szivünk kész legyen, s hogy hivatásunk magasztosságának tiszta tudata világosan éljen mi bennünk, — szemeinket ne csak az Olajfák hegyének legmagasabb pontjáig, ne csak a „ma­gas kormányáig emeljük fel, hanem fel az égig, a hol megdicsőült Krisztusunk ül az Atyának jobbján, s akkor . . . akkor reánk is reánk virrad a pünköst fenséges napja; akkor egy akaratra jutott lelkünket megszentelendi s megerősítendi a Szentlélek ereje, s bizonyságot tudván tenni az érettünk meghalt, de feltámadott és isteni dicső­ségébe visszatért Jézus Krisztusról: lelkeket hódí­tunk, mint az apostolok, s megépítjük egyházunk romladozó kőfalait és új erősségeket is emelünk annak védelmére. Sursum corda! — csengjenek e szavak lel­künkben mai nagy ünnepünkön! Te pedig, áldott Szentlélek, szállj alá suhanva égbe vágyó szí­veinkbe, s taníts meg minket, ne csak hinni, szeretni, remélni, hanem mindezek által hatni, munkálni, hódítani is, hogy múljék el immár fölü­lünk a csíiggetegségnek, a bátortalanságnak komor éjszakája s derüljön fel egünkön az új életnek, a felvirágzásnak rózsás hajnala! Hamar István. ISKOLAÜGY. Orgonista-kántoraink nyugdíjügyéhez. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 20-dik számában közzétett s orgonista-kántoraink nyugdíjügyét tárgyaló czikkem — örömömre — néni pusztában hang­zott el; mert kartársaim közül többen kerestek meg érdek­lődő szives soraikkal, bővebb felvilágosítást kérve a nyug­díjintézetről. Kötelességemnek tartom tehát ezt a nagy fontossággal biró ügyet részletesebben tárgyalni s mind­azon pontokat felsorolni, a melyek hivatva vannak ez intéz­mény üdvös voltát feltüntetni az érdeklődők előtt. Azon egyesület neve, a hova orgonista-kántoraink, valláskülönbség nélkül felvétetnek: „A Magyarországi Zenészek Országos Segély- és Nyugdíjegyesülete". Szék­helye : Budapest. Az intézet részletes megismertetésére szolgáljon az egyesület „Alapszabályainak" következő rövid kivonata. Az egyesület czélja. Az egyesület czélja: rendes tagjainak és azok özvegyeinek nyugdíjat biztosítani, esetleg vagyontalanság ós munkaképtelenség beálltával segélyt nyújtani. E czél elérésére szolgáló eszközök: 1. A „Magyarhonban élő zeneművészek segély­egyletéinek alaptőkéje, a mely már a jelenben 136,000 koronát képvisel. 2. A létesítendő nyugdíjalap, mely fog alakulni: a) alapítványokból; b) rendes tagok befizetéseiből ; c) adományokból és hagyományokból; d) a nyugdíjalap javára rendezendő hangversenyek s jótékony előadások stb. jövedelmeiből. Ezen jótékony előadások, hangversenyek eddig legtöbb esetben Budapesten rendeztettek a nyugdíjalap

Next

/
Thumbnails
Contents