Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-13 / 20. szám

számíthatná évi jövedelmét, nem volna lehetetlen dolog a nyugdíjösszeget: 1000, 1500 vagy esetleg még 2000 kor. összegre is felemelni. Az intézmény naggyá, hatalmassá tételében fontos szerepet vihetnének hozzájárulásukkal felekezeti kántoraink és énektanáraink. Mert ha csak közepes számítással vesszük is fel létszámukat, kitűnik, hogy van református orgonista-kántor 212, ág. evangélikus 140, unitárius 30, róm. katholikus mintegy 850, izraelita karnagy-orgonista mintegy 280. így tehát, hozzávető számítással is 1512 orgonista-kántor működik az ország területén. Ha ehhez még hozzávesszük zenetanáraink, karnagyaink jelentékeny számottevő seregét, mely jóval felülmúlja az orgonisták létszámát, lehetetlen úgy nem nyilatkoznunk, hogy a „Magyarországi zenészek országos segély- és nyugdíj egyesülete" ezen tagok belépése s istápolása mellett nem csak virulni fog, de hazánk nyugdíjegyesületei között az elsők közé fog számíttatni. Hány munkaképtelen családatyát, kesergő özvegyet s árva gyermekeket menthetne meg a nélkülözés aggasztó gondjaitól? Hogy eddig is mily odaadó szeretettel gondoskodott az egyesület tagjairól, meggyőz bennünket a kiadott jelentés, mely szemünk elé tárja, hogy a mult évben az özvegyek 3700, a betegek 350 koronával segíttettek, temetési költségre pedig 200 koronát adott ki pénztárából a nyugdíjegyesület. Ne habozzunk tehát egy perczig sem, hanem vegyük fontolóra hányt-vetett sorsunk jelenét s a bekövetkezhető súlyosabb állapotokat, s családunk, jövőnk érdekében, valláskülönbség nélkül lépjünk be a minket is szeretettel támogató „Magyarországi zenészek országos segély -és nyugdíjegyesületébe". Torontálvásárhely. Ifj. Györe Dániel, ref. orgonista és énektanító. MISSZIÓÜGY. A Brit- és Külföldi Bibliaterjesztő-Társulat működése 1905-ben. Ez a nagy, a Krisztus missziói parancsolatát hiven, áldozatokat nem kiméivé szolgáló Társaság, a melynek mi, magyar protestánsok is oly sokat köszönünk, az 1905-dik évvel százkettedik munkaévét töltötte be, világosságot, lelki áldást terjesztve széles e világon. Évi közgyűlését f. hó 2-án tartotta meg Londonban, az Exeter Hallban, s az a kis füzet* a mely az évi jelentés legfőbb adatait magában foglalja s hozzánk is megküldetett, már most képessé tesz bennünket arra, hogy a Társaság mult évi állapotáról és munkásságáról szólhassunk olvasóink előtt. Szólunk is róla szívesen; mert ha van igazi protestáns missziói alkotása, a melynek hatása kiterjed a föld minden népeire és nemzetségeire s a melynek áldásai megmérhetetlenek, az legelső sorban a Brit- és Külföldi Bibliaterjesztő Társaság. S szólunk róla szívesen azért is, mert immár kerek száz esztendeje annak, hogy a reakczió által erejében meggyengített s bibliájától megfosztott magyar prot. egyházat ez a Társulat látja el, szinte hihetetlen olcsó áron, Isten igéjének magyar fordításával. Valósággal gondos, áldozatkész támogatónk nekünk ez a Társulat; nemcsak illő tehát, hanem szükséges is, hogy annak dolgaival évrőlévre megismerkedjünk. Megismerkedjünk egyfelől azért, hogy hozzánk megmutatott jósága láttára és érzetére az áldozatkész hála érzése támadjon fel lelkünkben; másfelől pedig azért, hogy látván, miként önállósítják magukat a Társulat védelme alatt nálunk sokkal kisebb nemzeti prot. egyházak a szentírás önálló kiadása és terjesztése terén, — elvégre támadjon fel mi bennünk is a komoly törekvés a Magyar Bibliaterjesztő Társaság megteremtésére. A jelentés, a melynek alapján most csak főbb vonásokban ismertethetjük a Társaság 1905. évi működését, meglepő bevezetéssel kezdődik. Azt mondja, hogy a Társaság csak az idén értette meg czíme igazi jelentőségét. Hogyan? Csak fennállása százharmadik esztendejében? Igen, mondja, mert csak a népszámlálásnak az idén publikált eredményeiből ismerték meg, hogy a „Brit" megnevezés alatt a földkerekségnek mily roppant területei s a népeknek, nemzeteknek mily sok milliói jelöltetnek meg. VII. Edvard angol király hatalma a föld különböző részein tízszer akkora területre terjed ki, mint a mekkora maga az angol-skót-ir anyaország, s ezen a roppant területen több mint négyszázmillió ember, tehát az emberiségnek egynegyedrésze vallja magát brit alattvalónak. Ez a tény azonban nem dicsekedésképen említtetik. A világbirodalmi helyzet a Társaságot nem teszi felfuvalkodottá. Inkább Isten előtt való megalázkodásra vezérli, s arra a roppant feladatra figyelmezteti, a mely reá e világbirodalom pogány vagy csak névleges keresztyéneinek evangélizálása tekintetében várakozik. Annak a több mint 400 millió alattvalónak alig minden hetedik embere tekinthető még csak névleges keresztyénnek is ; a többi pedig még a legsötétebb pogányságban, az Isten igéjének világossága nélkül tévelyeg. Ezt a tényt s az ebből folyólag a Társaságra váró óriási feladatot tekintve, nem csodálkozhatnánk, ha a Társaság így szólana: „Van nekem elég dolgom a brit alattvalók között is, hogy azokat az Isten igéjvel evangélizáljam. Elhagyom tehát czímemből a „külföldi" megnevezést s az azzal járó munkát, s maradok csak „brit" bibliaterjesztő társaság." S ha magyar emberek alapították volna s magyar emberek vezetnék a Társaságot, a legnagyobb valószínűséggel ezt is mondanák; mert hiszen közöttünk kiilmisszióról s az abban való aktiv részvételről épen azért bajos beszólni, mivel rögtön ez a felelet: „Van nekünk elég végezni való dolgunk idehaza is!* Az igaz, hogy van, illetve volna ; de a mint látszik, van elég s talán valamivel több is, a „brit" bibliaterjesztő-