Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-13 / 20. szám

Talán a partikularizmus féltékenysége, talán hiúság vagy bizalmatlanság, vagy osztozás a gyanakvók, a kicsinyhitűek aggodalmaiban ? ! A bizalmatlanságnak, meggyanusításnak hangján szól a Kálvin-szövetségről dr. Baltazár Dezső is, midőn a szövetség czéljaiban felekezeti szoczializmust sejt, a szónak rosszabb értelmében, s a felhívás indokolásából kikapva egy mondatot, azzal gyanúsítja meg a Kálvin-szövetséget, hogy az a mai társadalmi rendszer védelmére kel s épen azért „nem a lelket, közegyházi érzületet termékenyíti meg, hanem a forma erőltetésével, a hagyomány védelmével ütköző pontként áll a nagy áramlat elé, az elsodortatás imminens veszélyével". E gyanú alapján utasítja el magától a Kálvinszövetség eszméjét s jósolja meg a „sokat markolás" miatt mihamar a szövetség felbomlását; czikke végén pedig, a „Magyar Szó" támadásaival egybehangzóan, már a „reakczió balkézi hitvesét" látja a Kálvin-szövetségben. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy ilyes aggodalomra, meggyanusításra a Kálvin-szövetség nem szolgált rá. Nem egyik vagy másik politikai párt vagy irány, hanem az egyház szocziális feladatainak szolgálatára vállalkozott a Kálvin-szövetség. S ha dr. Baltazár barátom egyetért velem abban (a miben nem kételkedem), hogy az egyháznak vannak szocziális feladatai, úgy egyet kell értenie a továbbiakban is, hogy t. i. e feladatokat valakinek el kell végeznie, s hogy az egyház mostani organumai nem alkalmasak vagy nem hajlandók ezek elvégezésére, tehát meg kell teremteni a megfelelő organumokat stb. Ha pedig mindezek mellett még mindig marad szivében bizalmatlanság és gyanakodás a Kálvin-szövetség lelkes előharczosainak egyik-másik személye miatt: nem czélszerűbben jár vala-e el, ha már csak ellenőrzésképen is, oda áll a Kálvinszövetség főmunkásai közé s a szövetség munkájában igyekszik egyéni súlyával és értékével résztvenni s ekképen az esetleges (?) klerikális-feudális stb. áramlatoknak ellenállani. Az ilyenféle áramlatok veszedelmétől azonban hitem szerint nincs mit tartani; de ha volna, akkor — legyen annyira jó véleménnyel dr. Baltazár barátom egyházunk papi és vezető embereinek intellektuális és erkölcsi erejéről — az ily irány képviselői a Kálvin-szövetségből úgy elsöpörtetnek, hogy helyök sem ismerszik meg többé. S ha dr. Baltazár barátom ezek után még mindig vonakodik a Kálvin-szövetség munkásai sorába állani: annak okát az ő személyére nézve sejtem s talán el is fogadom. De arra kérem, hogy — egyelőre legalább, míg nincs rá ok — tegye le a gyanúsítás és támadás fegyvereit a Kálvin-szövetséggel szemben, sőt buzdítsa azokat, kik személyileg más irányban — mint ő — elkötelezve nincsenek, a Kálvin-szövetség munkásai közé való belépésre. Dr. Székely József. ISKOLAÜGY. Felhívás a Gyermektanulmányi Társaság érdekében. Társadalmi életünk fejlődése a gyermeknevelés felé tereli a közfigyelmet. Minél bonyolultabbá válik társadalmi életünk s minél gazdagabbá és szövevényesebbé az emberi műveltség tartalma, annál inkább érezzük a kultúrának sokféle káros kinövését s az egyénre való idegemésztő hatását. Ezt a nyomasztó hatást szomorúan tapasztaljuk gyermekeink testi és lelki fejlődésén is. Ez a tapasztalat azon nagy feladat elé állítja a jelenkor nevelőit, hogy a mikor előkészítik a gyermeket a társadalmi és kulturális élet magasabb rendű feladatai, bonyolultabb kérdései és a megélhetés súlyos nehézségei számára, akkor megóvják őt a magasabb igényű élet korai káros következményeitől, az erőltetett testi és szellemi élet túlzásaitól. E nagy feladatokkal és nehézségekkel csak úgy küzdhetünk meg, ha a gyermekek nevelését visszavezetjük a természetes alapra, s ez az alap a gyermek természetes testi és lelki fejlődése. Ma már mindinkább általánossá válik az a felfogás, hogy minden nevelőnek feladata és kötelessége a gyermek testi és lelki tulajdonaival való beható megismerkedés, és szem előtt kell tartania és ismernie azokat a rendellenességeket, bajokat és betegségeket, a melyek a gyermek fejlődésében a nevelői vagy egyéb külső káros hatásoknál vagy a gyermek belső hajlamainál fogva fel szoktak lépni. Ez okok és körülmények arra indították a pedagógusokat, orvosokat, pszichologusokat s általában a mélyebben gondolkodókat, hogy behatóan tanulmányozzák a gyermek testi és lelki jelenségeit, fejlődését, — s a hivatott búvároknak egy félszázad óta végzett gondos kutatásai megteremtették az embertani tudományoknak egy új ágát, a gyermektanídmányt. A gyermektanulmányozásra s a nevelés- és oktatásügynek gyermektanulmányi alapon való berendezésére hazánkban fokozott szükség van. Nekünk a társadalmi, közgazdasági és kulturális életben kétszeres erőt kell kifejtenünk, hogy lépést tarthassunk a művelt nemzetekkel. Nekünk különösen kell törekednünk nevelésünkben a megóvás szempontjainak érvényesítésére, a természetes alapon nyugvó nevelésre és a nemzeti jellemvonások kifejlesztésére. Nekünk sokszoros gonddal kell a gyermektanulmányozás kérdéseivel foglalkoznunk, a magyar