Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-06 / 19. szám

nak és óvatosnak mutatta magát. Nagy Dezső referensnek igaza van ugyan abban, hogy az olyan sérelmeket, a melyek az alsóbb hatóságok útján is orvosolhatók, felesleges a konventre hozni De másfelől az is igaz, hogy ha a r. kath. egyház a legkisebb sérelmet is a legérzékenyebben vesz és a kultuszminiszter útján azonnal és pedig sikerrel, orvoslást keres, akkor, bár magunk is resteljük, hogy annyit kell panaszkodnunk, mi sem tűrhetjük el a túlkapásokat és a ránk szórt gyalázatos rágalmakat, hanem nekünk is orvoslást kell keresnünk. A jelentés során tudomásul vették, hogy a pénzügyminiszter elejtette a tiszántúli kerülettel szemben támasztott portókövetelését. Továbbá tudomásul vették a két prot. egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött bizottság jegyzőkönyvét is. Az erdélyi kerületnek a vásároknak vasárnapokról és ünnepnapokról hétköznapokra áttétele és a vasárnapi munkaszünet kiterjesztése tárgyában kelt felterjesztéseit áttették a közös bizottsághoz; majd pedig a sérelmi ügyeket vették elő. Több kerületből jöttek fel panaszok a miatt, hogy a r. kath. plébánusok református egyháztagokat is megadóztatnak párbér czímén. A konvent azonban, a bizottságnak ama véleménye alapján, hogy a panaszok későn adattak be ós nem volt idő azoknak alapos megvizsgálására, egyelőre levette azokat a napirendről s arra utasította a panaszlókat, hogy előbb az illetékes helyi hatóságoknál és bíróságoknál keressenek orvoslást. Nagyobb érdeklődést keltett ezeknél a sátoralja-ujhelyi egyház ama panasza, hogy az ottani kir. katholikus főgimnázium igazgatósága nem adott helyet a ref. növendékek vallástanítására. Az igazgató azzal indokolta ezt; hogy nincs hely erre a czélra az intézetben. A kultuszminiszter is ezt válaszolta ez ügyben a konventnek ; de megigérte, hogy az intézet kibővítésekor segíteni fog a bajon. A konvent tudomásul vette a miniszter válaszát, pedig, a mint Fejes István feltárta, volna bizony az intézet jelenlegi épületében is hely; hanem persze lehetetlenség az, hogy r. kath. ritus szerint felszentelt helyiségben protestáns eretnekséget hirdessenek. Majd meglátjuk, hogy az intézet kibővítésekor tényleg orvosolva lesz-e a sérelem. Még visszatetszőbb volt Simon Gábor miskolczi ref. főgimnáziumi tanár ügye és a volt kultuszminiszternek ebben az ügyben a konventhez intézett felhívása. Simon Gábor úr, a ki pedig református tanár volna és a református egyház által fenntartott iskolában keresi meg kenyerét, nem hajlandó elfogadni a zsinatnak • amaz intézkedését, a mely szerint a református tanárnak csak protestáns felesége lehet. Fogta tehát és Lukács György volt kultuszminiszterhez fordult azzal a kérései, hogy a zsinatnak eme határozatát ne engedje törvénnyé válni. Lukács miniszter úr pedig szintén fogta magát és egy leiratában kimerítő és indokolt jelentést követelt ez ügyben a konventtől. Erre azonban már a nagyon csendes konvent is megbokrosodott s visszautasítván az illetéktelen beavatkozást, kimondta, hogy a jelentést nem teszi meg, annyival kevésbbé, mivel a szóban forgó intézkedést a zsinat tette meg törvényhozó hatáskörében, az pedig nem köteles indokolni senki előtt sem, hogy mit miért cselekedett. Nem nyugodott meg a konvent Lukács kultuszminiszternek ama válaszában sem, hogy okt. 31-én az állami és községi iskolák protestáns tanítóinak teljes tanítási szünetet nem adhat, hanem csak azt hajlandó megengedni, hogy a prot. tanítók a prot. növendékeket elkísérhessék az istentiszteletre. Ezzel a válasszal szemben ragaszkodott a konvent a zsinat álláspontjához, a mely október 31-én, mind a prot. növendékek, mind a prot. tanítók részére teljes tanítási szünetet kiván, s felirattal él az iránt, hogy az iskolai rendtartások ennek megfelelőleg módosíttassanak. Sérelmi ügyként terjesztette fel a konventre az erdélyi egyházkerület Don Bosco álnév alatt Orbán János és Szabó János pápista papok által írt és terjesztett „Luther és Kálvin" czímű szennyiratot, a melyben a reformáczió e két nagy alakja a pápás történetírás, illetve történethazudás fertőjének minden sarával van bemocskolva s a protestantizmus, mint a legutálatosabb eretnekség bemutatva. Ezt az ocsmány szennyiratot Erdélyben a pápista káplánok és hitoktatók az iskolás gyermekek között osztogatták szét, semmibe sem vévén nemcsak a Krisztusnak, de még az államnak törvényeit is. Az erdélyi egyházkerület igazgató-tanácsa ebben olyan sérelmet látott, a mely méltó arra, hogy a konvent útján a kultuszminiszter elé vitessék orvoslás végett. A közjogi bizottság azonban abban a véleményben volt, hogy ebben a gyalázkodásban nincs olyan sérelem, a mely a kultuszminiszter által volna orvoslandó, hanem igenis olyan, a mely a sajtótörvények értelmében polgári birói úton torlandó meg. Nem szívesen ugyan, de mégis akczeptálnánk a bizottság eme véleményét, ha épen a panaszló erdélyi egyházkerület nem jelentette volna ennek az ügynek a kapcsán, hogy Hetesi Viktornak „Miért vagyok én református?" czímű apologetikus és polemikus népies munkácskájának a ref. lelkészek által a konfirmált gyermekek közt kiosztása ellen egy r. kath. plébánus a kultuszminiszternél panaszt tevén, a miniszter hivatalosan megkereste e tárgyban az erdélyi egyházkerületet és felhívta a füzet terjesztésének eltiltására. Hetesi Viktor kis füzete, ha itt-ott erősebben emeli is ki az evangéliomi és a pápás egyház között való különbségeket, mindvégig irodalmi színvonalon van tartva és sohasem gyalázkodik, s íme, a r. kath. egyház mégis sérelmet lát benne, orvoslást keres és azt meg is kapja, mert az erdélyi kerület eltiltja a füzetnek a konfirmált gyermekek közt való kiosztását. A konvent közjogi bizottsága ellenben, daczára annak, hogy Don Bosco füzete a legocsmányabb rágalmakkal és a felekezeti béke feldúlására alkalmas hazugságokkal van tele, mégsem tartotta érdemesnek az ügyet a felekezeti béke megóvására hivatott kultuszminiszter elé való vitelre, hanem csak arra, hogy megvetéssel térjünk felette napirendre, vagy pedig a bűnfenyítő