Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-06 / 19. szám

Asztalt is terítsz előttem Bántóimnak bosszúságra; Megkened fejem olajjal, Serlegem bőségtől árad. Jólét s üdv kisérnek éltem Minden napjain keresztül, S Jahve házában időzöm Hosszú esztendőkön által. Ford. Hornyánszky Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. Szeretet. Egyházi beszédek. írta Harsányi Pál olcsva-apátii evang. ref. lelkész. Hegedűs és Sándor bizománya Debreczenben 1—143 old. Ára 3 kor. Egyházi beszédek Bitzius Alberttől. Németből fordította Nagy Béla theol. rk. tanár. Sárospatak, 1906. Nyomtatta Radil Károly, a sárospataki ev. ref. főiskola betűivel. Ára 5 korona. Terjedelme I—VII és 1—214 oldal. Polonius kérdi Hamlettől: „Mi az, a mit olvas, felséges úr?" Hamlet azt feleli rá: „Szó . . . szó . . . szó!" Ezt lehet elmondani Harsányi Pál prédikácziós kötetére is. A sok szó pedig akként van összeillesztve, hogy kijön belőlük 21 prédikáczió, melyek közül 11 alkalmi és 10 közönséges; voltaképen pedig mind a 21 „közönséges". Ha egyet végig olvasunk, annyi, mintha mind elolvastuk volna, s ha néhány nap múlva ismét a kezünkbe kerülne egy más szerző nevével, nem igen vennénk észre, hogy ezt már valaha olvastuk. Csak kettő van benne, a mit még sem lehet egy könnyen elfelejteni. Az egyik a 20-dik beszéd, mely Krisztus követéséről szól, kinek életútja a szereteten, megalázkodáson s megdicsőülésen keresztül vezetett. Ügyes felfogású, áttekinthető és építő beszéd. A kötet legsikerültebb darabja. De nem felejthetjük el egyhamar a 19-iket sem, melyben a gazdag ifjúról szóló történetnek a szöveg világos értelme ellenére (toc oTíáp/ovta = vagyon ; tá xnj^a =- birtok, kincs) azt a meglepő allegorikus magyarázatot adja, hogy itt a gazdagságról való lemondás a testi vágyak és kívánságok leküzdését jelenti. 129—130. old. A textusmagyarázás különben sem erős oldala a szerzőnek; a többnyire rövid lókusok leginkább csak mottóul szolgálnak a pathetikus, elejétől végig fortisszimóban letett dikcziókhoz, melyekben kevés az építő erő, de annál több a szóvirág. Az Isten és a Jézus nevét ki nem mondaná, míg 8—10 epitheton ornans-t előre nem bocsát. Hogy így néha 16 soros mondatok jönnek ki, az még kevésbbé árt a népszerűségnek, mint az ilyenféle szók, hogy: objektív, múzsa, géniusz, organizmus stb. Szereti a közismert természeti képeket felhasználni, pl. hogy „ismeretkörünk a csillagok szédítő magasságától a tengerek beláthatatlan mélyéig terjed" — s ez az ellentét annyira tetszik szerzőnek, hogy különféle változatokban majdnem minden második, harmadik beszédében előfordul. Különben mindez egy kis jóakaratú elnézéssel még a gusztus dolgának mondható; de már a szórendi törvények bárminő gusztus mellett is nagyobb méltánylást igényelnek, mint e könyvben kaptuk. Az igekötő legtöbbször oly esetben is, mikor nem kellene, az ige után áll, mi ép úgy sérti a fület, mint mikor a birtokos jelzőket a jelzett szó után, sőt néha a mondat végére helyezi. Stílusa kenetteljesnek mondható, olykor a túlságig, holott a kenet is csak mértékkel szép s akkor is inkább az imádkozásban. Ügy látszik, Shakespeare hiába teremtette meg a „Felsült szerelmesek"-ben Sir Nátháméi s Holofernes alakját, mert még mindig nem tanultuk meg belőle, hogy hogy nem kell beszélni a papnak. Általában az egész könyv, mely egyetlen új gondolatot sem tartalmaz; könyvtárunkból nem hiányzott. Megjelenése inkább családi, mint irodalmi eseménynek mondható. Találunk benne 8—10 beszédet, melynek van annyi gyakorlati értéke, hogy legátusok elszavalhatják, vagy ha a lelkész akadályozva van, a tanító egy-egy prédikáczió felolvasásával elvégezheti az istentiszteletet. Erre azonban sok lenne a 3 korona, ha a — különben csinos kiállítású — mű tiszta jövedelme az Olcsva-Apátiban felállítandó új iskola költségeinek fedezésére nem fordíttatnék. * * * Jól esnék, ha az idegen Bitziusról kellett volna az előbbi kedvezőtlen kritikát írnom s a Bitzius beszédei magyar pap tollából kerültek volna ki. A fordító előszavából szerzőt ismerjük meg, a nagy tudású és szerény prédikátort, ki 20 éven át minden vasárnapra a legnagyobb odaadással készült s mégis 1200 hátrahagyott, kidolgozott beszéde közül életében egyet sem adott közre. Csodáljuk benne a nem földi kincsekért munkálkodó papot, kit a legfényesebb egyházakba hívtak meg s nem hagyta el kicsiny faluját. „Egy papi állásra vágyom én, — úgymond — arra, a melyet majd a berni munkásnegyedben fognak szervezni." Volt-e valaha igazibb tanítványa annak a Mesternek, a ki a vámszedőkkel és bűnösökkel volt együtt a legszívesebben ? Valóban Bitzius élete és művei szép és serkentő példák. Beszédeiből eredetiben eddig 7 kötetre való jelent meg s e közül 25 válogatott darabot találunk e könyvben. Három adventi beszéddel kezdődik, köztük a második szépen és nagy építő erővel fejti ki, mit ad Jézus, a mit Ker. János nem volt képes adni. Az első és harmadik kevésbbé sikerültek. Nem gondolom, hogy az 1200 között jobbak is nem akadtak volna. Karácsonyi beszédje s az utána következő : „A vallás és az akarat" czímű textusmagyarázásban gyengék s csak mint érdekes olvasmányok jöhetnek számba. A következő beszédekben [A bűn, A kegyelem, Az erkölcsiség indító oka, A túlvilág, Mi az örökkévaló az úrvacsorában, Mi a megváltó a Krisztus halálában (böjti), A mi megváltásunk Krisztus által (böjti)] a ker.