Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-22 / 17. szám

felekezeti elfogulatlanság takarója alatt a vallási kestilt elragadtatással prédikálja is azt nekik indifferentizmus terjed. A statisztika napról-napra Molnár apát. Hogy mégis ott voltak, oka az, mert a kálvinizmus térvesztését, dekadeneziáját hirdeti, nincs, nem él bennük a tiszta, megalkuvást nem Nincs meg bennünk az élénk felekezeti ön- ismerő kálvinista öntudat, érzet, a kálvinista öntudat. Mintha szégyelné a Ugyanezen kálvinista öntudat elhalványulásámai nemzedék, a mire büszkének kellene lennie, nak jele az orsz. ref. tanáregyesület azon vehemens hogy kálvinistának született. Még egy évtizeddel támadása is, melyben a zsinatnak a ref. tanítók ezelőtt köznépünk legnagyobb része kálvinista büsz- és tanárok vegyesházasságát eltiltó rendelkezését keséggel, elismerésre méltó önérzettel, a hitéhez részesítette. Már pedig tagadhatlanul a kálvinista való ragaszkodás öntudatosságával utasította el iskolák tanítójának és tanárjának testestől-lelkesmagától a vegyesházasság gondolatát is. Békés- tői kálvinistának kell lenni. A kálvinistasághoz ségben élt a vele egy faluban lakó „másik részen való szívós, tántoríthatlan, lelkes ragaszkodás sugávalókkal", de házasságban nem „keveredett össze" rozzék ki minden szavából, minden cselekedetéből, velük. Ma ez az önérzet erősen meglazult népünk- magaviseletéből, egész élete minden egyes mozzatiél. Nem csodálkozom rajta. Hiszen a kálvinista natából. Az a növendék tanára tanításaiban úgy, intelligencziánál számtalan jelét látja a vallással mint életében, a kálvinista ember ideálját lássa való nemtörődésnek, az egyházhoz való hűtlenség- megtestesülve, a kit követni, a kihez hasonlítani nek, templomkerülésnek. A kálvinista úri osztály mindig büszkeséggel törekedjék. De hogy legyen nem hogy magához emelné, társaságába fogadná ideálja a kálvinistaságban a növendéknek az a a saját papját, sőt nem egyszer derogál neki az tanító vagy tanár, a kinek családja, családi élete egyszerű kálvinista prédikátor barátsága; míg a róm. katholikus ; micsoda hitszilárdságot várhatunk róm. kath. pap ott ül a legelőkelőbb uraság asz- az oly növendékektől, kik ilyen indifferens tanároktalánál is a főhelyen. A vegyesházasságoknál a ref. ban látták a kálvinista ember tipusát? vőlegény szégyeli is felvetni a gyermekek vallási Csoda-e, ha a mai kálvinista nemzedék nem hovatartozandóságának kérdését, sőt lemond könnyű léphet a régi nyomába, ha a mai kálvinista iskoszerrel, minden lelkiismereti aggodalom nélkül, Iák nem produkálják azt a puritán, hajthatatlan születendő gyermekei vallásáról. Világi nagyjaink- jellemű, vallásához törhetleniil ragaszkodó nemzenak majdnem mindennapi cselekedetei közé tar- déket, mint a régiek? Hiába kitűnőek iskoláink: tozik résztvenni egy-egy róm. kath. istentiszteleten az egyháznak semmi haszna nincs belőle, ha nem állami ünnepélyek alkalmával. Egész természetes- tudnak nevelni, nem tudnak ébreszteni a jövendő nek tartják, hogy egy állami ünnep nem is foly- számára kálvinista öntudatot, hat le másként, mint róm. kath. istentisztelet kere- Hogy a régi kálvinista öntudat így elhalvátében. Lehet ezt mentegetni sokképen, de az az nyúlt, hogy közönyösség lett a kálvinista egyház egy tagadhatatlan, hogy az élénk felekezeti öntudat liberális türelmességéből, hogy a büszke kálvinista hiányának a jele ez. vastagnyakúság nagyon is hajlékony opportuniz-En nem tehetek róla, engem nagyon fájdal- mussá fajult: erre minden esetre sokféle körülmasan érintett s itt e vidéken más világi protes- ménynek lehetett, volt is befolyása. De hogy ezen táns urakat is, midőn olvastuk a mult hónapban segíteni kell, ha elpusztulni nem akarunk, azt az országgyűlés feloszlatása után képviselőinknek mindenki el fogja ismerni. Es első sorban iskoa Szent István-templomban a misén való részvé- Iáinkra vár ismét a feladat a kálvinista öntudat telét, felekezeti különbség nélkül. Elmentek, hogy felébresztésére. A kié az iskola, azé a jövő. Igen, midőn a földi hatalommal szemben érezték tehe- de csak úgy van értéke az iskolának is, ha annak tetlenség-üket, a még nagyobb hatalomhoz, a kirá- tanító-személyzete czéltudatosan működik. Legyenek lyok királyához imádkozzanak. Helyes, szép, fel- iskoláink, mint a múltban, az egyház veteményes emelő gondolat volt. De miért kellett ezt ép' róm. kertjei. Nem kegyes szemforgatást, nem színeskedő kath. templomban tartani? A protestáns képviselők farizeuskodást kívánok én iskoláinktól, hanem az közül egynek sem jutott eszébe, hogy Budapesten őszinte vallásosságnak, egyházszeretetnek belevan prot. templom is, hogy ugyanezen ünnepély nevelését a növendékek lelkébe. Szóval, neveljenek prot. templomban tartva sokkal nagyobb hatású, oly nemzedéket, a mely ne szégyelje, ne tagadja még sokkal megragadóbb lett volna. A mi meg- meg soha vallását, hanem álljon meg a mellett győződésünk szerint ez az ima előbb megtalálta élete minden körülményei között. Az iskoláinkból volna az eget, inert prot. ember csak a saját templo- kikerülő nemzedéken hadd látszassék meg, hogy mában tud igazán imádkozni. A inisét ő nem érti; kálvinista iskolákban járt, hogy kálvinista tanáa mise ő előtte nem istentisztelet. Szűz Mária ő roktól tanult, hogy a kálvinista iskolának a lelke érettük nem könyörög, mert Szűz Mária az ő sze- lakozik benne. Neveljenek oly nemzedéket, mely műkben nem patron a E[ungariae, ha még oly lel- büszke legyen rá, hogy kálvinistának született.