Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-25 / 13. szám

lalja magára az évi járulékot, a mely esetben 2100 korona helyett csak 1800 korona volna a kerület által fizetendő. Mezey Albertnek és báró Bánffy Dezsőnek az igazgató-tanács előterjesztését, dr. Bartók György püspöknek pedig Maksa indítványát pártoló felszólalása után a közgyűlés, két szavazat kivételével, Maksa János indítványát fogadta el. Ezután következett a legfontosabb tárgy, a kerület külön jogaira vonatkozó „Nyilatkozat". Mezey Albert az igazgató-tanács előterjesztése mellett szólott. Fogarassy Albert azonban, a ki a tanári elem véleményét tolmácsolta, azt indítványozta, hogy a közgyűlés ne menjen bele az igazgató-tanácsi előterjesztés tárgyalásába, a melyben a jövőre vonatkozó változtatási tervek úgy el vannak rejtve, hogy azokkal egyszerre tisztába jönni nem lehet, hanem utasítsa azt vissza részletes kidolgozás végett az igazgató-tanácshoz ós csak az egyházmegyék ós a kollégiumok véleményének meghallgatása után vegye érdemleges tárgyalás alá. Báró Bánffy Dezső elnök hosszabb nyilatkozattal válaszolt Fogarassy indítványára. Óva figyelmeztette a közgyűlést annak elfogadásától, mert az szerinte discreditálná a kerületet a zsinat előtt. Az erdélyi kerület külön jogainak és azon alapuló külön szervezetének olyan részletes kidolgozására, mint a mit Fogarassy indítványa kiván. a zsinat negyedik ülésszakának megnyitásáig nincs már idő; ha pedig a zsinat felhívásának nem tenne eleget a kerület Nyilatkozata beterjesztésével, méltán abba a gyanúba kerülne, hogy az unió által követelt közeledéshez semmi szándéka sincs. Rámutatott arra a nehéz helyzetre, a melyben ő van, egyfelől mint az erdélyi kerület elnöklő főgondnoka, másfelől pedig mint a konvent és a zsinat világi elnöke. E szerepeiben igen bajos képviselnie az egyetemes egyházat, a mely a lehető legteljesebb uniót óhajtja, és az erdélyi kerületet, a mely külön történeti fejlődésen alapuló egyházszervezetéhez ragaszkodik. Valóságos tojástáncz az, a mit neki járnia kell elnöki minőségeiben. Kéri tehát a gyűlést, hogy Fogarassy indítványának elfogadásával ne nehezítsék meg az ő helyzetét; mert félő, hogy a külön jogoknak merev hangoztatása mellett olyan meghasonlás állhatna be az erdélyi és a többi kerületek között, a melynek megszüntetése csak az erdélyi kerület külön jogainak tetemes feláldozásával volna csak lehetséges. Jancsó Lajos, Bokoly József, Sándor József és Bodor János felszólalásai, majd Fogarassy Albert és Bodor János záróbeszédéi után szavazásra bocsáttatott a kérdés. A szavazás sem folyt le minden inczidens nélkül. A mikor ugyanis az elnök ellenpróbával szavaztatott, némelyek kifogásolták az eredmény megállapítását, a mire Bánfíy elnök, az inszinuáczió visszautasításával, névszerinti szavazást rendelt el, a melynek eredményeképen az igazgató-tanács által beterjesztett Nyilatkozat, 58 ellenében 108 szavazattal a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. A délutáni gyűlésben a Nyilatkozat részletes tárgyalása következett, a mely minden nagyobb vita és lényegesebb módosítás nélkül az igazgató-tanácsi előterjesztés elfogadásával ért véget. A gyűlés második napján iskolai és egyházi beikörű ügyek nyertek elintéztetést. Referens. Igénytelen tervezet a Bocskay-ünnepély megtartására és az eperjesi, valamint a késmárki vértanúk emlékének felelevenítésére. Előadandók volnának a Bocskay ideje előtti protestáns üldözések és különösen Básta tábornok pusztításai Erdélyben, melyeknek Bocskay birtokai is áldozatául estek, a mi közvetlen oka volt Bocskay hadjáratának Következnék azután e dicsőséges hadjárat lefolyásának és az 1604-dik évi október 15-én Diószegh váránál nyert fényes győzelemnek leírása. A bécsi békekötést 1606-dik évről szóról - szóra idézni kell. Hangsúlyozandó volna e békekötés törvénybeiktatása 1608-ban, a vonatkozó törvényczikk főbb pontjainak idézésével. Tiltakozások a bécsi békekötés ellen az ultramontánok részéről. Bocskay halála megmérgezés folytán Kassán 1607-dik évi jan. 7-én. A protestánsok ez oszlopembere sírba szállván, a hajsza újra kezdődött a reformáczió hívei ellen. Az új üldöztetések ürügye a bécsi békekötés ezen klauzulája volt: „absque tamen praejudicio Catholicae Romanae Religionis". A protestantizmus terjedését, sőt létezését úgy magyarázták, mintha ez már magában sérelem volna a r. kath. egyházra nézve, azért azután az üldözést megengedhetőnek tartották. Ezen újabb üldözésekre példák idézendők, illusztrálás czéljából. Az üldözések tetőpontja az eperjesi vértörvényszék 1685-ben. Itt felsorolandók a vértanúk névszerint, szomorú sorsuk rajzolásával. Kiemelendő volna különösen, hogy főként egy elvetemedett, megfizetett nő feljelentései folytán történtek a kínzások és a kivógeztetések. Karaffa kitüntetése szintén jellemző Következnék a mozgalom leírása a vértanúk emlékének felelevenítésére. A protestánsok utolsó véres üldöztetése. A késmárki három vértanú : Kray, Topperczer és Lányi kivégeztetése, kiknek egyedüli vétségök, hogy ev. vallásúak voltak. Itt előadandó a három vértanú rövid életrajza. Kiemelendő volna gyors kivégeztetésök, mert tudták, hogy a kegyelem útban van. Az apitaphiuinok idézése szórói-szóra. A mozgalom a három vértanú emlékének felállítására.