Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-18 / 12. szám

tanácsos elnöklete mellett ülést, tartott, a melyen az egyletre, illetőleg az árvaházra vonatkozó fontos tárgyak egész sora került megvitatás és elintézés alá. Az ülés elején az elnök melegen üdvözölte Petri Elek ref. lelkész és Hutter József új választmányi tagokat; majd pedig Kacziány Jánossal, a pesti ág. h. ev. egyház új lelkészével egészítette ki még magát a választmány. Elnök a karácsonyi gyűjtés és a protestáns bál eredményeiről számolt be ezután. Míg a karácsonyi gyűjtés, a természetbeni adományokon kivül, 5006 kor. 10 fillért juttatott az árvaháznak, addig a protestáns bál mérlege is mintegy 1300 kor. tiszta jövedelemmel zárult. A karácsonyi gyűjtés alkalmával különösen báró Dániel Ernőné és Kovácsy Sándorné fejtettek ki — mint már évek óta — áldásos tevékenységet, a miről a választmány is nagy hálával emlékezett meg. Az intézet belső üyyeinek tárgyalása rendjén Machik Gyuláné árvaanyának 340 kor., Csontos Emilia varrónénak 120 kor. évi korpótlék szavaztatott meg. Nagy örömmel vett tudomást a választmány Fábián Gyula (Kolozsvár) 2000 kor. adományáról, melyet a nemeslelkű emberbarát abból az alkalomból küldött az egyletnek, hogy egyik rokona, ki az árvaházban nevelkedett, az életben már szép pozicziót küzdött ki magának. Az igazgató jelentéséből meggyőződést szerzett a választmány, hogy az árvaház berendezésének tökéletesbítése végett elrendelt berendezési és javítási munkálatok végrehajtattak. Elvi jelentőségű határozatot hozott a választmány a sürgős esetekben való árvafelvételről, kimondva, hogy ily esetekben az elnök intézkedhetik és ő gondoskodik az illető árvának — ha az egyleti árvaházban hely nincs •— állami menhelyben, vidéki árvaházban, vagy egyes megbízható családoknál való elhelyezéséről. Az egyesület ügyésze és titkára pálóczi Horváth Zoltán dr. terjesztette még elő jelentéseit, melynek során a választmány melegen üdvözölte az Ügyvédi Kört a gyermekvédelmi bizottság megalakításáért s elhatározta, hogy a bizottságban magát titkára által képviselteti. Ugyancsak az ügyész jelentéséből köszönettel vette tudomásul a választmány néh. Beregszászy Lajosné •— már be is fizetett — 100 kor. hagyományát s intézkedett a többi hagyományok és alapítványok nyilvántartása tárgyában. Végül elhatározta titkár indítványára a választmány, hogy az évi közgyűlés vonzóbbá tétele végett a közgyűlés alkalmával az árvaházban ünnepélyt rendez, a melyen felolvasás tartására az egyházi közélet valamelyik előkelőségét kéri fel, s ének és zeneszámok előadása által — az árvanövendékek bevonásával, kik ez alkalommal meg fognak vendégeltetni — is szórakoztatni fogja a közönséget, a melynek egyszersmind az árvaházat is be fogja mutatni. A közgyűlést valószínűleg május hó elején fogja az egyesület tartani. Végül egy árvát vettek fel s több kihelyezett árva részére neveltetési segélyt szavaztak meg. GYÁSZROVAT. Décsey Károly, nyugalomba vonult ref. theologiai tanár, 84 éves korában, f. hó 7-én elhunyt Nagyenyeden. Az újabb papi generáczió alig, vagy épen nem ismerte az elhunytat, a ki több mint 30 éve vált meg kathedrájától s életét teljes elvonultságban, zajtalanul töltötte el. Az erdélyi ref. egyházkerületnek akkor Kolozsvárt levő theol. akadémiáján kezdte működését 1860-ban, mint a héber és görög nyelvek s a bibliai tudományok tanára. Majd az intézetnek visszahelyezésével Nagyenyeden működött. A mult század hetvenes éveiben azonban lemondott, s minden nyugdíj nélkül, az egyházi és az iskolai élettől teljesen visszavonulva, megtakarított vagyonából, nőtlenül élte le éveit. Tudományos irodalmi működésével, daczára bámulatos nyelvtudásának, nem tette nevét emlékezetessé. De hogy látszólagos ridegsége daczára érző szív dobogott keblében, megbizonyította végrendeletével, a melyben a nagyenyedi ref. főiskolának 10,000, a nagyenyedi ref. egyháznak 10,000, a kolozsvári ref. kollégiumnak 10,000, az Erdélyi Közművelődési Egyesületnek 10,000, Nagyenyed városának 7900 koronát hagyományozott. Holfer Mária, a kis-kun-halasi ref. felsőbb leányiskola nyugalomba vonult igazgatónője, élete 65-dik évében, f. hó 11-én elhunyt Kis-Kun-Halason. Nevét, áldásos működését nem ismerte az úgynevezett „nagy világ" ; de halála hírére még is sok magyar és magyarrá lett női szív dobban meg fájdalmasan. Eletét, nemes lelke nem mindennapi kincseit a magyar nőnevelésre költötte el, és pedig abban a korban, a mikor a nemzeti nőnevelés szükségességének érzete csak kevesek lelkében élt még e hazában. Kicsiny, szűk körben működött, a kis-kun-halasi reform, egyház által fentartott leánynevelő-intézetben; szűkös helyiségben, a mai viszonyok között már szinte nevetséges fizetés mellett. S végezték a munkát ketten: ő és vele rokon lelkű nővére, Hoífer Teréz. Nevelték Halas városa intelligensebb leányait, s tanítási, nevelési módjuk évtizedeken át vonzotta intézetükbe Bácsmegye német ajkú leányait, hogy vezetésük alatt necsak magyarul tanuljanak meg, necsak ismereteket sajátítsanak el, hanem hogy szívben, lélekben magyar nőkké is képeztessenek. Én, ki hosszú éveken át közelről ismertem őt s a vezetése alatt állott intézetet, jó lélekkel tehetek bizonyságot a felől, hogy műveltségben, szívnemességben, nevelni tudásban nem volt kisebb egy Zirzen Jankánál, egy Veress Pálnénál, a kiknek nevei fényes betűkkel vannak bejegyezve a magyar nőnevelés történetébe. O nem szerzett „nagy" nevet magának. Zajtalan, csendes volt élete, s ilyen volt elhunyta is. De az a sok női szív, a mely tőle nyerte neveltetését, igaz fájdalommal s a legkegyeletesebb emlékezéssel áll meg sírja -felett a jó, a kedves Mari néninek. Legyen emlékezete áldott! Nyugvó porait pedig díszítse mielőbb a tanítványok kegyelete által emelt emlékoszlop ! (H. I) KÜLÖNFÉLÉK. Előfizetőink figyelmébe. Szokatlan nagy számmal érkezvén hozzánk megkeresések tavalyi, söt harmadévi hiányzó példányok pótlása iránt s lapunkból fölös példányokat csak csekély számban nyomathatván, tisztelettel jelezzük, hogy a reklamácziókat csak akkor vehetjük figyelembe s csak azon esetben küldhetjük meg az elmaradt számokat díjtalanul, ha a reklamácziók az illető leadó postahivatalok útján történnek. Egyébképen pedig csak az árnak bélyegekben csatolása ellenében küldhetjük meg a kért példányokat. Az új gyógyirány. Az orvosi tudomány támogatására legjobban rászorulnak tavasszal a betegek és azok közül különösen az a tömérdek sok szenvedő, a