Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-04 / 10. szám

LG kell tenni arról a túlságba vitt önzésről, mely ellenkezik a Krisztus törvényével, a felebaráti szeretettel! Tekintse az a magas polezon lilő necsak a maga, hanem az alantas sorban levők érdekét is! Ne keresse a gazdag csak a maga hasznát, a maga kényelmét, hanem legyen érző szíve, segítő jobbja a megélhetés nehéz gondjaival küzdő szegény felebarátjaival szemben is. A munkaadó, a gazda necsak a maga jogát emlegesse, hanem vegye fontolóra a neki verejtékező munkás igazát is! Vagyis mindannyian törekedjenek arra, hogy azon indulat legyen bennük, mely volt a Jézus Krisztusban, t. i. az igazságnak és a szeretetnek lelke. Lévay Lajos. (Folyt, következik.) KÖN Y VISMERTETÉS. Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek. (Monuraenta historica evangelicorum in Ilungaria.) A tótprónai és blatniczai Prónaynemzetség acsai levéltárából és könyvtárából kiadja báró Prónay Dezső. Sajtó alá rendezte Stromp László. Budapest, 1905. Hornyánszky Viktor kny. 8-r. 8, 687 1. Sok tekintetben szomorú egyházirodalmi viszonyaink között örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy a legújabb időben erős lendületet vett a magyar egyháztörténelmi emlékek összegyűjtése és kiadása. A Szent-István-Társulat már két hatalmas kötetet bocsátott közre a reformácziókorabeli emlékekből; a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság négy év óta minden esztendőben kiadott s ezentúl is évenkint közre fog bocsátani egy-egy kötet magyar protestáns egyháztörténeti Adattárt; legközelebb pedig báró Prónay Dezsőnek, a hazai ágostai hitv. evangélikus egyház egyetemes felügyelőjének példás áldozatkészsége tette lehetővé megjelenését a fent megnevezett díszes nagy kötetnek, melyet ezúttal ismertetni kívánunk. A tótprónai és blatniczai Prónay-nemzetség tagjai immár évszázadok óta visznek előkelő szerepet egyházuk s hazánk történetében. Nem csoda tehát, ha családi levéltárukban és könyvtárukban igen sok értékes egyháztörténeti anyag halmozódott össze. Az előttünk fekvő kötet csak egy kis részlet az acsai könyv- ós levéltár gazdag tartalmából. A kiválogatást és a sajtó alá rendezést Stromp László pozsonyi ev. theologiai tanár végezte, ki a Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattárnak is szerkesztője. Munkájában nagy szorgalommal és körültekintéssel járt el, mit elismeréssel kell kiemelnünk, ha nem helyeseljük is mindenben az általa követett elveket. Az érdemes szerkesztő ugyanis „az egyes okiratokat teljesen hű másolatban, orthographiájuk hü megtartásával, sőt hibáiknak is teljes épségben való meghagyásával" nyújtja a történetírás rendelkezésére. A kiadásnak ezt az elvét aligha tarthatjuk helyesnek, mikor leginkább XVIIl-ik századi kéziratokkal s ezek közt igen gyakran nagyon is hibás másolatokkal van dolgunk. Annak alig van értelme, hogy ha a gondatlan vagy tudatlan másoló pl. Seepusiensis helyett Sepunensis-1, Solt helyett Sold-ot, Ory helyett Ozy-1, Cisdanubianus helyett Cistibiscanus-1 írt, a közlő mindezeket a nyilvánvaló szarvashibákat, mint valami szentírást, minden változtatás, kiigazítás vagy megjegyzés nélkül lenyomassa. Stromp László maga is észreveszi egypár helyen, hogy eljárása nem helyes, a mennyiben pl. a 322. és 342. lapokon a jegyzetben mégis csak megigazítja a nyilván hibás szöveget. A kötet legelső s talán legértékesebb darabja a Wittenbergben lelkészszé avatott magyarok jegyzéke, 1541 —1610. A közlés alapját Lányi Mátyás 1772—1774 körüli másolata szolgáltatta, melyet azonban Stromp nagy mértékben javított és pótolt a Wittenberger Ordiniertenbuch (1537—1560) adataiból. E jegyzék háromszázötven magyarországi lutheránus pap nevét és életrajzi adatait foglalja magában hetven esztendőről s nemcsak egyháztörténeti, hanem iskolaügyi és művelődéstörténeti értéke is van. Az akkoriban szokásos keltezéseket (dátum), melyek a szentek napjaihoz kapcsolódnak, a szerkesztő a mai szokás szerint, nagy gonddal és teljes pontossággal átírta. A II. szám alatt három Thököly-emléket találunk. Legérdekesebb ós legterjedelmesebb a harmadik, Thökölynek 1684-ben kelt kiáltványa, melyben visszautasítja a lázadás vádját, történeti és közjogi érvekkel bizonyítja, hogy fegyverfogása a megtámadott alkotmány és vallásszabadság érdekében jogos és törvényes. AIII. szám alatt azoknak a lelkészeknek névjegyzéke (Lelkészavatások a Tisza-kerületi megyei szuperintendensek idejéből) olvasható, kiket Tisza-kerületi megyei szuperintendensek avattak fel 1704—1738-ig. Itt is sok érdekes életrajzi adattal találkozunk. A IV., V., VII. és XIII. számok alatt a magyarországi protestánsok sérelmeire vonatkozó országgyűlési iratok és felsógfolyamodványok vannak közölve az 1708., 1715., 1736. és 1774. évből. A VI. és VIII. sz. alatti közlemények a hazai ág. hitv. evangélikus egyház beltörténetére vonatkoznak. A IX. és X. számú közlemények szintén a vallási sérelmekről szólnak. Az utóbbinak Stromp a következő czímet adta: A felvidéki ev. nemesség szövetkezése vallásos és alkotmányos jogai megvédése czéljából Az itt közölt iratok valtaképen megbízólevelek azon férfiak számára, kiket az aláíró nemesek vallásos és egyéb ügyeikben képviseletükkel megbíztak, a kiknek neve azonban az iratokba nincs beiktatva. A nagyszámú aláírással és pecsétekkel ellátott okiratok genealógiai és czímertani fontossággal bírnak. A XI. számú közlemény, egy 1769-ből való munkálat az iskolák jobb karba hozásáról, a hazai tanügy történetéhez szolgáltat becses adalékot. A XII. szám alatt a reformátusok 1773. évi Bugyiban tartott konventjének jegyzőkönyve van közölve, sajnos, egy nagyon hibás másolat után. E nagy jelentőségű konvent jegyzőkönyvét sokkal jobb másolatról közölte már Liszkay József a Magyar Protestáns Figyelmező 1876. évf 318-322. lapjain.